Visszatekintés: emberi jogok Magyarországon 2015-ben
Galyas Gyula cikke
Az utóbbi időben sötét fellegek jelentek meg Európa egén. A szélsőséges nézetek igencsak megerősödtek, nemcsak Magyarországon, hanem sok európai országban is. Idehaza rosszabb lett a helyzet a diszkrimináció tilalma, a jogegyenlőség, a büntetőeljárások garanciái, a szociális biztonság, a menedékjog, a politikai részvétel biztosítása, és a közoktatás területén is, állítják hazai jogvédő szervezetek, amelyeket az elmúlt évben szerzett tapasztalataikról kérdeztünk.
Európai Parlament december közepén egy állásfoglalásban szólította fel az EU ellenőrző szervét, az Európai Bizottságot, hogy „haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomonkövetési eljárását”. A képviselők nagy többsége ugyanazokon a területeken emelt kifogást a magyar kormányzat munkája ellen, mint a hazai és nemzetközi jogvédő szervezetek által megfogalmazott jelentésekből is olvashattuk korábban. Az EP szerint a magyar szabályok „indokolatlanul kriminalizálták a menekülteket, migránsokat és menedékkérőket”, és a szerv kitért az idegengyűlölő retorikára is, amely a kommunikációs kampányok és nemzeti konzultációk révén „a migránsokat társadalmi problémákhoz vagy biztonsági kockázatokhoz kapcsolja, ezáltal még problematikusabbá téve az integrációt”. A véleménynyilvánítás szabadsága, így a tudományos élet szabadsága, a civil szervezetek tevékenységének korlátozása és akadályozása, valamint a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák, a zsidók és az LMBTI-személyek – jogai is sérültek 2015-ben. Az EP elmarasztaló listájára az alkotmányos rendszer működése, az igazságszolgáltatás és egyéb intézmények függetlensége, a korrupcióra és összeférhetetlenségre utaló számos aggasztó jelenség is felkerült.
Alig néhány nappal Karácsony előtt, december 21-én három szerv, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), az Európa Tanács és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala közösen arra kérte Magyarországot, hogy „tartózkodjon az olyan politikai irányvonaltól és lépésektől, amelyek növelik a menekültekkel és a bevándorlókkal szembeni intoleranciát és félelmet, és táplálják az ellenük irányuló idegengyűlöletet”. Az Európai Bizottság pedig éppen december 10-én, az emberi jogok napján indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen a hazai menekültügyi szabályozása miatt, előző nap pedig a Human Rights Watch (HRW) azt nevezte jogellenesnek, hogy Magyarország fogva tartja a menedékkérőket. Tavaly korábban elmarasztalások érték a magyar kormány menekültpolitikáját és menekültellenes retorikáját többek közt az ENSZ-től és az Európa Tanácstól, és az Amnesty International is uniós intézkedéseket sürgetett hazánkkal szemben ide vonatkozóan, a HRW pedig az év elején szólította fel Brüsszelt, hogy gyakoroljon nyomást a magyar kormányra a jogállamiság és az emberi jogok helyzetének javításáért.
Emberi Jogok Világnapja. Kampányvideó, 2015.
Vagyis a tavalyi év az idegengyűlöletről szólt, és az elmúlt években messzire távolodtunk az európai alapértékektől, az emberi jogok védelmére vonatkozó legalapvetőbb kötelezettségeit számos esetben nem teljesíti a magyar állam. Ez a folyamat 2011-ben kezdődött, az új alaptörvény elfogadásával, és annak sorozatos módosításával folytatódott, tekintett vissza Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója. A jogvédő szervezet folyamatban lévő ügyeinek száma idén emelkedett 100 fölé, és a tapasztalataik azt mutatják, hogy Magyarországon az emberi jogok védelme terén egyre több a tennivaló, és jogi eszközökkel nehezen kikényszeríthetőek az emberi jogok. A TASZ szerint 2015-ben megtapasztalhattuk azt, hogy a bíróságok, az ombudsman, és az alkotmánybíróság bedarálásával nem tudnak ellátni független emberi jogvédő és alkotmányvédő tevékenységet ezek az intézmények.
A TASZ ezért is fordul egyre gyakrabban a strasbourgi emberi jogi bírósághoz. Abban hisznek, hogy valódi változást elérni csak a nemzetközi emberi jogi bíróság előtt lehet. Ha egy nemzetközi perben kártérítésre kötelezik a magyar államot, ez kellő nyomás lehet a magyar államon annak érdekében, hogy megváltoztassa a szabályozását vagy megváltozzon a szabály alkalmazásának gyakorlata. Ezekre a strasbourgi ítéletekre egyre gyakrabban és hatékonyabban lehet hivatkozni hazai bíróságok előtt is. Így lépésről lépésre lehet haladni, kicsit javítani a hazai jogrendszeren és az emberi jogok érvényesülésének magasabb szintjére jutni, véli Szabó Máté.
Az Európai Bizottságnál folyamatban van egy vizsgálat, amely a hazai oktatási rendszeren belül az iskolai szegregációt érinti. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) tapasztalatai szerint a roma gyerekek iskolai integrációját tekintve ideálisnak mondható sosem volt a helyzet. A Fidesz előtti időkben az volt a cél, hogy legyen egy integrált, befogadó oktatás a kormányzat részéről, de ezek a szándékok elhaltak, mert az önkormányzatok ebben nem voltak érdekeltek. Mára úgy változott a helyzet, hogy már nem is cél az integráció, vélekedik Daróczi Gábor, a CFCF kuratóriumi elnöke. A felzárkózást szegregált körülmények között képzeli el a minisztérium. Erre példa a nyíregyházi iskolai szegregációs perben született bírósági ítélet is, – amely egyetlen elveszített pere volt a CFCF-nek az állammal szemben – felkeltette a Bizottság figyelmét, amely a közelmúltban közreadott éves jelentésében számos ponton kritikával illeti a hazai oktatási rendszert.
„A roma tanulók iskolai végzettségi szintje az országos átlag alatt van. A romák 77,7%-ának nyolc évfolyam (vagyis alapfokú) a legmagasabb iskolai végzettsége, miközben az országos átlag 24,6%. Kevesebb mint 1%-uk rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg ez az arány a felnőtt lakosság körében 18,5%. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége arról számolt be, hogy magas azon roma tanulók aránya, akik olyan iskolába és osztályba járnak, ahol osztálytársaik fele vagy többsége roma származású” – olvasható a bizottság egy 2015-ös jelentésében, amely a Magyar Tudományos Akadémia adataira hivatkozva arra is kitér, hogy tovább nőtt a szegregáció.
Képünk csak illusztráció. (Szegregált osztály Ukrajnában.
Mundi Romani – A világ a romák szemével, 2008.)
Daróczi Gábor szerint az Európai Bizottság megállapításain túl az is elmondható, hogy oktatásra az állam egyre kevesebbet költ, és ha körbenézünk, ez semmiféle pénzügyi indokkal nem magyarázható. Azt tapasztalják, hogy egyre kevesebb roma fiatal jut be érettségit adó középiskolába, ezáltal egyre kevesebb diáknak lesz diplomája, és a kormány azon állítása sem igaz, amely szerint a szakképzéssel is lehet megélhetést teremteni és felesleges diplomát szerezni. Az oktatás az a terület, ahol a legjobban és leghatékonyabban lehetne segíteni a leszakadókon.
Nagyon súlyos jogsértések zajlanak idehaza a gyermekvédelem területén is – ezt az állítást, már Jovánovics Eszter, a TASZ roma programjának vezetője fogalmazza meg. Tapasztalataik szerint vannak olyan esetek, amikor pusztán azért emelnek ki gyerekeket a családból, mert a szülők nagyon szegények. Volt arra is több példa, hogy már a kórházból nem vihette haza a cigány édesanya a gyermekét, amit később néhány soros határozattal indokolt a gyámhatóság.
A romákkal szembeni diszkrimináció az állami intézményekben évről-évre rosszabb. Önkormányzatok romaellenes politikája szerte az országban tapasztalható, ennek az eklatáns példája Miskolcon valósul meg. A város romákkal szembeni és a szegregátumok területén alkalmazott intézkedéseit tavaly júniusban az ombudsman is súlyosan alapjogsértőnek ítélte meg. A miskolci önkormányzat rendészeti szerve által koordinált hatósági ellenőrzéseket, az önkormányzat egyes rendeleteit, a környező településeken elfogadott úgynevezett kiszorítós rendeleteket és a számozott utcákban zajló kilakoltatási gyakorlatot kifogásolta az országgyűlési biztos.
Életképek Miskolc Tetemvár városrészéről és a város „számozott utcáiból”, 2015.
Michael George Link, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) elnöke és Mirjam Karoly, az ODIHR roma és szinti ügyeinek főtanácsosa Miskolcon tájékozódott a romák helyzetéről. A kétnapos látogatás végén, 2015. július 1-én Michael George Link sajtótájékoztatón fogalmazta meg ajánlásait a magyar hatóságok felé.
Több diszkriminatív rendeletet a Kúria megsemmisített, az Egyenlő Bánásmód Hatóság pedig jogellenesnek tartotta a számozott utcákban végrehajtott telepfelszámolást. De hiába születtek meg ezek a jogvédelem szempontjából fontos döntések, – vonja le a keserű tapasztalatokat Jovánovics Eszter – a gyakorlatban folytatja tovább a miskolci önkormányzat a cigányellenes politikáját.
A TASZ ügyei között úgymond sikernek számít a gyöngyöspatai közérdekű perben született ítélet is, ahol a bíróság kimondta, hogy a rendőrség azzal is megsértette az egyenlő bánásmódhoz való jogot, hogy 2011-ben nem védte meg a romákat, amikor hetekig megszállva tartotta a település romák által lakott utcáit több szélsőséges csoport. A bíróság azt is kimondta, hogy az említett időszakban a rendőrség is aránytalanul többször bírságolta a romákat a nem romákhoz képest Gyöngyöspatán.
A precedens értékű bírósági ítélet azonban nem tiltotta el a rendőrséget a hasonló gyakorlatoktól, ezért a TASZ fellebbezett az ítélet ellen. A tapasztalatok továbbra is azt mutatják, hogy Észak-Magyarországon nagyon sok településen gyakorlattá vált az etnikai profilalkotás, vagyis amikor a rendőrség a szabálysértési bírságolásokkal zaklatást és közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg azzal, hogy bőrszín alapján büntet.