A roma írásbeliség és irodalom előzményei Magyarországon

A roma írásbeliség és irodalom előzményei Magyarországon

Orsós János cikke

Téves az a köztudatban elterjedt vélekedés, miszerint cigány írásbeliségről és irodalomról csak a 20. századtól beszélhetünk. Ennek a szemléltetésére szeretnék egy rövid kitekintést tenni a témakör kapcsán a múlt századot megelőző időszakokra.

A cigány irodalom fogalmának meghatározásához Beck Zoltán értekezésére [1] támaszkodtam. Beck több szempontot is felkínál a fogalom definiálásához, írásomban főként a „szerzői dominanciára” helyezném a hangsúlyt, tehát azok a 20. század előtti írások lesznek számomra fontosak, melyek nemcsak valamely cigány nyelven íródtak, hanem szerzőik is cigány származásúak. Rajko Djuric [2] szerint a közép-kelet európai roma írásbeliség és irodalom megjelenése szorosan összefonódik a romák kulturális, művészeti és politikai szerveződésével. Példáimon keresztül szeretném megvilágítani, hogy már a 20. századot megelőző időszakokban is voltak cigány szerzők részéről kulturális, irodalmi kezdeményezések, és ezek egy olyan politikai intenciók mentén alakultak ki, melyeknek célja egy nemzetiségi identitás megkonstruálása volt. Olyan cigány származású magyar költőket, műfordítókat és szótárszerkesztőket szeretnék bemutatni, akiknek a munkássága méltatlanul a feledés homályába merült.

A 17-18. században már több írástudó roma is tanult a hazai felsőoktatásban, mint például Grausser Dávid és Császlai Mihály [3], azonban a cigány származású szerzők munkáinak megjelenése a 18. század végére tehető. 1790 körül született meg az első cigány-magyar szógyűjtemény [4] a kolozsvári református kollégiumban a cigány származású teológus hallgató, Vistai Farkas Mihály közreműködésével. A nyolcvan oldalas kézirat 2148 cigány szót tartalmaz és készítését a hazai romakutatás egyik úttörője, Szathmári Pap Mihály vezette, aki teológiaoktató volt a kolozsvári egyetemen. A szószedetet szerkesztői kiegészítették egy 1768-as, nyomtatott latin-magyar szótár sorszámokkal ellátott lapjaival, amely segítségével a cigány szavak latin megfelelői is követhetők. [5]

A szószedet megtalálható Bari Károly Régi cigány szótárak és folklórszövegek című, három kötetből álló, 2013-ban megjelent szöveggyűjteményében is. Ezen kívül Vistaitól fennmaradt egy 1787-es kérelem, amelyben egykori professzorai támogatását kéri egy falusi iskolamesteri állás megszerzéséhez. [6] A rövid írásműből is szembetűnik a szerző magas műveltsége.

Vistai_Farkas_Mihaly_01

Szathmári Pap Mihály és Vistai Farkas Mihály cigány-magyar szószedete, kb. 1790 (Forrás: Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár Digitális Gyűjteménye)

A 19. században Ipolysági Balogh János, Nagyidai Sztojka Ferenc és Boldizsár József voltak azon roma értelmiségiek, akiknek a nevéhez szótárkészítői munkásságuk mellett az első műfordítások és – Sztojka esetében – önálló irodalmi szövegek is kötődnek, amivel mind a cigány, mind a nemzeti kultúra részeivé, s (talán elfeledett) büszkeségeivé váltak.

Ipolysági Balogh János (1802-1876) iskolázott, három gimnáziumi osztállyal rendelkező [7] muzsikus cigány volt, aki honvédkarmesterként részt vett az 1848-49-es szabadságharcban is. Hat éven át prímahegedűsként tagja volt Bihari János bandájának, később maga is zenekarvezető Ipolyságon és Selmecbányán. Részt vett az temesvári csatában 1849. augusztus 9-én. [8] A zenén kívül komoly érdeklődést tanúsított a nyelvészet iránt, több katolikus imádságot fordított le cigány nyelvre, melyeket 1850-ben saját kiadásban publikált a Legelső czigány imádságok, a melly mind a két magyar hazában levő czigány nemzet számára című, rövid terjedelmű kiadványban. [9] Emellett egy magyar-cigány szótára is fennmaradt kézirat formájában, amely Szinnyei József Magyar irók élete és munkái című, korabeli munkája szerint „József főherczeg birtokában van, a szerző arczképével.” [10] Balogh levelezést is folytatott az uralkodói családtaggal [11], aki amellett, hogy pártolta a cigányságot, jól beszélte a cigány nyelvet is. A főherceg nagy becsben tartotta Baloghot, ugyanis fent említett műve  referenciaként szolgált számára a Czigány nyelvtan, vagyis Romano Csibakero Sziklaribe (1888) kidolgozása során. Ipolysági Balogh János hetvennégy évesen halt meg Selmecbányán, temetéseinek költségeit pedig maga József Főherceg vállalta magára. [12]

Boldizsár József (1825- 1878) egy kolozsvári cigányzenész, akiről sajnos kevés információ áll rendelkezésre. Szinnyei irodalmi lexikonából mindössze annyit tudunk meg róla, hogy egy írástudó, szótárkészítő cigányzenész volt Boldizsár, aki műfordítóként Petőfi verseit ültette át cigány nyelvre, melyek közül több az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok (később Összehasonlító Irodalmi Lapok) című, Kolozsváron kiadott folyóirat hasábjain jelentek meg. [13] Szinnyei szerint „fordításainak nagyobb része kéziratban van, valamint czigány-szótára is.” [14] Az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok XXXI. lapszámában (1878) jelent meg egy rövid nekrológ, melyben nagy tisztelettel emlékezik meg a szerkesztőség egykori roma kollégájáról. [15] A gyászhír szövegéből kiderül, hogy Boldizsár 1878. júnuis 5.-én Kolozsváron tüdőbajban halt meg. A temetésén a szabadságharc hőseinek kijáró tiszteletben részesült: honvédhuszár haladt a menet élén és a szabadságharcosok jelvényével látták el a koporsóját. Fordítói munkásságának köszönhetően jelentek meg nyomtatásban a cigány nyelvű adaptációi Petőfi Reszket a bokor mert… [16] , a Mit nem tettem volna érted… [17] [18], az Elfojtott könnyek [19] , a Mi foly ott a mezőn [20] és az Esik, esik, esik [21] című verseinek.

Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, XXI. szám, II. évf., 1878. január 15. (Forrás: Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár Digitális Gyűjteménye)

Ahogyan arra korábban utaltam, József főhercegnek „jelentős szerepe volt a cigány értelmiségiek, mindenekelőtt kedvenc cigánya, Nagyidai Sztojka Ferenc támogatásában akinek cigány szótárát saját költségén jelentette meg két kiadásban.” [22] A kanadai a Magoria Books könyvkiadó Nagyidait (1855-?) a világon az első roma költőként tartja számon, akinek művei napjainkig fennmaradtak. [23] 1886-ban jelent meg Nagyidai szótára Ő császári és magyar királyi fensége József Főherceg Magyar és czigány nyelv gyök-szótára címmel, mely jelentős irodalmi-költészeti mellékletet is tartalmaz Sztojka saját munkáival.

A szótárszerkesztő és költő Nagyidai nevéhez köthetők tehát a magyarországi cigány irodalom első művei. Nagyidai négy fő részre osztotta fel két kiadásban (1886, 1890) megjelent szótárát. Az első szakaszban található a 13700 cigány szó és magyar megfelelői. A másodikban szerepeltek liturgikus szövegek (Miatyánk, Angyali üdvözlet, Hiszek egy Istenben, Tízparancsolat és egyéb imádságok), elbeszélések és olyan költők verseinek cigány nyelvű fordításai, mint Etédi Sós Márton (Magyar gyász) és Petőfi (A király esküje, Vándorlegény, Ilyen asszony való nékem, Befordultam a konyhára, stb.). A harmadik részben olvashatjuk Nagyidai saját költeményeit cigány nyelven és azok fordításait (Királyi üdvözlet, Rudolf koronaherceghez, Jókai Mórhoz, stb.). A negyedik szakaszban találhatunk cigány dalokat, bölcs mondásokat, névnapi- és újévi köszöntőket, illetve Sztojka két történelmi színdarabját. A Czigány lakodalom című színmű a tizenötödik századba vezeti vissza az olvasót, míg a Czigányvár! című darab Nagyida várának másodszori elfoglalását és elhagyását beszéli el Károly Róbert uralkodásának idejéből.

Nagyidai Sztojka Ferenc szótárszerkesztő, költő és műfordító (Forrás: Magoria Books)

Ebben a szótárban jelent meg többek között Sztojkának A cigányok vándorlása című elbeszélő költeménye is, amelyek jelentősége abban rejlik, hogy ez egy teljesen önálló lírai mű egy roma szerzőtől, amely a roma nép eredetmítoszát próbálja feldolgozni. Nagyidai „szóhagyomány után” beszéli el a cigányság vándorlásait Magyarországon és környékén, szokásaikat és sorsukat ötvenhét versszakban. A költemény által elbeszélt legenda egészen a „barbárusok” és Attila, a hun uralkodó idejére teszi a népcsoport megjelenését Nagyidán.

A cigányok nagyidai várát semmilyen erő, még Attila seregei sem tudták bevenni. Bár kezdetben bőségben éltek a romák, mégis éhezés ütötte fel fejét, ezért vándorlásba kezdtek, a várat pedig Sztojka Pál vajdára hagyták. A cigányok nemzetsége kilenc felé oszlott vándorlásaik során, így jutottak el többek közt Debrecenbe, Szeged mellé, Bosznia határához, Simontornyára, Nagyszebenbe és Kolozsvárra. A cigányok különböző foglalkozásokat űztek: kolompárlással (üst- és edénykészítés), lókupeckedéssel, kereskedelemmel és fémművességgel foglalkoztak, kőműves- és ácsmunkát végeztek (Boszniában várépítésben vesznek részt), a vándorélettel felhagyott csoportok pedig tanultak és katonaként is jeleskedtek.

Nagyidai Sztojka Ferenc ezen művét több szempontból is besorolhatjuk a romantika irodalmának nagy kánonjába, ugyanis jól illeszkedik a korszak elvárásaihoz. Egyrészt ő is alkalmazza a romantika időszakában népszerű kevert műfajt, az eposz és a líra határán elhelyezkedő elbeszélő költeményt. A cigányok ábrázolása sem volt újdonság a korszak művészetében, hisz a 19. század irodalmában, költészetében és festészetében a cigányság a különleges, titokzatos másságot, az egzotikumot testesítette meg, féktelen szabadság- és természetszeretetével. Nagyidai ezen műve azáltal válik fontos és roppant érdekes szépirodalmi alkotássá, hogy korszakát jócskán megelőzve Sztojka a romantika és a modernizmus művészeivel ellentétben nem egy kolonizáló nézőpontból tekint az „egzotikus másikra”, a cigányságra, hanem roma szerzőként igyekszik megfogalmazni a cigányság saját narratíváját.

A fenti szerzők portréjának bemutatását azért tartottam fontosnak, mert tevékenységük jól bizonyítja, hogy a magyarországi roma írásbeliség és irodalom kezdetei már a 18. század végétől jól nyomon követhetők. Eme példák jól mutatják azt is, hogy voltak már a 19. században is írástudó, értelmiségi létet élő cigányok, akik számára fontos volt a cigány nyelv legitimálása, a magyar és a cigány kultúra közelítése [24], illetve a saját identitás, a nemzeti öntudat kialakítás.

 

[1] Beck Zoltán: A lehetséges roma irodalom. Pécs, PTE BTK Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológiai Tanszék, 2003. 19. o.

[2] Rajko Djuric: A rromani (cigány) irodalom. Iskolaultúra, 98/12, 21-29. o. itt: 22. o.

[3] Szathmári Pap Mihály és Vistai Farkas Mihály: Vocabularium Zingarico-Latinum et Hungaricum quod fieri fecit, curiositatis caussa, Michael Pap Szathmári per Michaelem Farkas, alias Vistai natam Zingarum, Collegii nostri, per aliquot annos civem togatum. Kézirat. 1768–1796. http://dspace.bcucluj.ro/handle/123456789/22035

[4] Lukács Ágnes: Interjú Landauer Attilával. In Gereben Ferenc és Lukács Ágnes (szerk.): Fogom a kezét, és együtt emelkedünk: tanulmányok és interjúk a romaintegrációról.  Budapest, Jezsuita Könyvek, 2013. 45-62. o.

[5] Szabadi István: A protestáns tudományosság és a cigánykutatás kezdetei: Szathmári Pap Mihály cigány szójegyzéke. Könyv és könyvtár 17. (1994.) 141-155.pp.: https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/170942/KK_1994.pdf

[6] Szabóné Kármán Judit: A magyarországi roma/cigány értelmiség historiográfiája, helyzete, mentális állapota. Doktori értekezés. „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola. Pécsi Tudományegyetem. 2012.

[7] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Arcanum Adatbázis Kft., Budapest, 2000 [1891–1914].  http://mek.oszk.hu/03600/03630

[8] Csemer Géza: Habiszti. Cigányok élete – étele. Almanach. Lettera, Budapest, 1994. 23-24.o.

[9] Szinnyei: id. mű

[10] Uo.

[11] Eredeti czigánylevelek. Közli József főherczeg. Egyetemes Philologiai Közlöny, XIV. évf. (1890), 737–768. o. http://epa.oszk.hu/02300/02392/00085/pdf/EPA02392_egy_phil_kozl_14_1890_10_737-768.pdf

[12] Csemer: id. mű

[13] Szinnyei: id. mű

[14] Uo.

[15] Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, XXXI. szám, II. évf. (1878. június 15.) 660. o.
http://documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/osszehasonlitoirodalomtortenelmi/1878/BCUCLUJ_FP_106543_1878_002_031.pdf

[16] Petőfi Sándor: Izdral o czino ruk, ke. [Reszket a bokor, mert.] Ford. Boldizsár József. Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, XXI. szám, II. évf. (1878. január 15.), 440-441. o.
documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/osszehasonlitoirodalomtortenelmi/1878/BCUCLUJ_FP_106543_1878_002_021.pdf

[17] Petőfi Sándor: Szoná cshunyomászmé vás tuké. [Mit nem tettem volna érted.] Ford. Boldizsár József. Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, XXIII. szám, II. évf. (1878. február 15.), 483. o.
documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/osszehasonlitoirodalomtortenelmi/1878/BCUCLUJ_FP_106543_1878_002_023.pdf

[18] Petőfi Sándor: So na cunyomas mé vas tuké. [Mit nem tettem volna érted.] Ford. Boldizsár József. Összehasonlító Irodalmi Lapok, CXCI-CXCII. szám, XIX. évf. (1887), 3135. o.
documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/osszehasonlitoirodalomtortenelmi/1887/BCUCLUJ_FP_106543_1887_011_191_192.pdf

[19] Petőfi Sándor: Kéde rovosz. [Úgy sírhatnék.] Ford. Boldizsár József. Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, XXVI. szám, II. évf. (1878. március 31.), 534. o.
documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/osszehasonlitoirodalomtortenelmi/1878/BCUCLUJ_FP_106543_1878_002_026.pdf

[20] Petőfi Sándor: Szothadél o koj ne máll. [Mi foly ott a mezőn.] Ford. Boldizsár József. Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, XXVI. szám, II. évf. (1878. március 31.), 534. o.

[21] Petőfi Sándor: Pérel, pérel, pérel. [Esik, esik, esik.] Ford. Boldizsár József. Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok, CXV-CXVI. szám, XII. évf. (1882), 2101. o.

http://documente.bcucluj.ro/web/bibdigit/periodice/osszehasonlitoirodalomtortenelmi/1882/BCUCLUJ_FP_106543_1882_006_115_116.pdf

[22] Soós István: „Pártfogónk és királunk.” Napút, VIII. évf. 9. szám (2006. november) http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_09/035.htm

[23] Root Dictionary of the Hungarian and Tsigane Language. Excerpts. Romani Dictionary & Language Centre. http://romanidictionary.com/books/sztojka/

[24] D. Magyari Imre: A magyarországi cigányság irodalmáról, Doktori értekezés. Debreceni Egyetem, 2013. 187-190. o.