A ROMÁK ELLENI GYŰLÖLETBESZÉD ELLEN

Marc Willers QC (Garden Court Chambers) cikke

Bevezetés

  1. január 27-én emlékeztünk meg annak a napnak a 70. évfordulójáról, amelyiken szovjet csapatok felszabadították az auschwitz-birkenaui náci haláltábort. Jól tettük, hogy elgondolkoztunk a szörnyű tényen, hogy a nácik 6 millió zsidót öltek meg a Holokauszt alatt. Ugyanakkor alig említették a romák, cigányok és szintók [1] ezreit, akiket ugyancsak a nácik gyilkoltak meg a II. világháború alatt a Porrajmos (“elnyeletés”) idején.

Hogyan tudták a nácik ezeket a bűnöket büntetlenül elkövetni? A náci propagandagépezetnek jelentős szerepe volt az ősöreg előítéletek megerősítésében. A romákat jelölték ki bűnbaknak a társadalom bajait illetően azzal, hogy antiszociális tolvajoknak, csavargóknak mutatták őket, megfosztva emberi valójuktól. A propagandakampány működött: az állandó lakosság hozzászokott, hogy elhiggye, amit mondanak neki (ma ezeket az állításokat “gyűlöletbeszédnek” neveznénk [2]) és amikor a romákat összegyűjtötték és a haláltáborokba hurcolták, ahonnan soha többé nem tértek vissza, kevés ellenállásba ütköztek.

A náci koncentrációs táborok horrorja után 70 évvel nehéz elképzelni, de az elterjedt előítéletek, amikkel a romák szembesülni kénytelenek Európában (amit cigányellenességként vagy romafóbiaként ismerünk), nem mérséklődtek, és mindennapi életüknek kellemetlen tényezője.

Európa-szerte a politikusok folytatják gyűlöletbeszédüket a romák ellen, olyan környezetet teremtve ezzel, amelyben a rasszista erőszak az elkövetők részéről elfogadhatónak tűnik, és tragikus módon az elmúlt években a romák erőszakos rasszista támadások és gyilkosságok áldozataivá váltak. 2012-ben például egy szlovák rendőr 3 romát lőtt le és súlyosan megsebesített másik kettőt ámokfutása során, amire az vette rá saját bevallása szerint, hogy “megoldja a roma problémát”; 2013-ban Magyarországon pedig négy nacionalista szervezetekhez tartozó embert börtönöztek be kilenc különböző, romák ellen végrehajtott támadásért, ami 6 gyilkosságban végződött. Közben a romákat továbbra is erőszakkal telepítik ki otthonaikból alkalmas ideiglenes szálláshely biztosítása nélkül, gyermekeik továbbra is szenvednek az iskolai szegregációtól és a társadalom peremén élnek.

Itt, az Egyesült Királyságban a roma bevándorlók a legnagyobb diszkriminációt elszenvedő etnikai csoportok közt vannak és rutinszerűen szolgálnak céltáblául a gyűlöletbeszédre mind az online [3] mind a nyomtatott médiában.

Az internet lehetőséget ad arra, hogy mindezidáig nem tapasztalt hatékonysággal terjesszék a gyűlölet szavait az annak terjesztésére vágyók. Az online hozzászólásokat ezrek olvashatják, igaz, észrevehetetlenek is maradhatnak; az, hogy egy hozzászólás mikor less “viral” (azaz terjed el széleskörűen az interneten) annak természetétől függ, a választott kifejezési formától (honlap, blog, forum, híroldalak hozzászólásai, facebook, twitter vagy youtube) és a közönségétől.

Screenshot from documentary 'Guilty until proven innocent' © Romedia Foundation Entire doc. can be seen here: http://www.mundiromani.com/videos/?video%5Bvideo%5D%5Bitem%5D=80

Screenshot from documentary ‘Guilty until proven innocent’ © Romedia Foundation
Entire doc. can be seen here: http://www.mundiromani.com/videos/?video%5Bvideo%5D%5Bitem%5D=80

A “Bűnös, amíg ártatlannak nem ítéltetett” című dokumentumfilmből © Romedia Foundation
A teljes film itt látható: http://www.mundiromani.com/videos/?video%5Bvideo%5D%5Bitem%5D=80

A roma bevándorlókról szóló ellenséges médiaábrázolások gyakran helyi és nemzeti politikusok nézeteiről szóló riportokban bukkannak fel. Különösen akut lehet ez a probléma a választások előtt, amikor egyes politikusok meglátják saját győzelmük esélyét abban, hogy a nyilvánosság előítéleteire és félelmeire alapozva szólítsák meg a nagyérdeműt. Annak a veszélye, hogy erre megint sor kerül a következő hónapok során, a 2015-ös általános választás előtt, nagyon is valós.

Hogyan lehetne a romák elleni gyűlöletbeszédet hatékonyan kivédeni? Ebben a bejegyzésben azt állítom, hogy a válasz egyszerű. Nagyon is itt az ideje, hogy megfelelő esetekben a rendőrség és az ügyészi hivatal a létező erejüket arra használják, hogy előállítsák az elkövetőket (akárkik is legyenek azok) faji gyűlöletre uszításért.

Az Egyesült Királyságban a romák által tapasztalható egyenlőtlenségek

A roma cigányok és utazók több száz éve élnek Nagy-Britanniában, mégis az egyik leghátrányosabb helyzetű faji csoport tagjai társadalmunkban, alacsony várható élettartammal, fokozott betegségekkel szembeni sérülékenységgel, rossz mentális egészséggel, magas gyermekhalálozási rátákkal és alacsony iskolázottsággal.

A romák rossz társadalmi-gazdasági helyzetének kulcsfaktora a tény, hogy családok ezrei nélkülözik még mindig a legális állomásozó helyet karavánjaik számára, mellyel hagyományos életüket élhetnék. Szállásigényeiket kielégíteni hozzávetőleg egyszerű feladat lenne, de az állandó lakosság tagjai közt szélesen elterjedt előítéletekkel szemben kevés politikai akaratot lehet felfedezni az ügyben releváns törvényhozásra: közben a romák legális tartózkodási hely hiányában folyamatosan kitelepítéssel néznek szembe és nomád életre kényszerítik őket, ami nem teszi lehetővé gyermekeik számára a rendes iskoláztatást és egészségügyi ellátást.

A roma cigányokat, ír utazókat, skót és wales-i cigány utazókat mind törvény védi a diszkriminációtól. Ugyanakkor annak ellenére, hogy évtizedek óta hatályosak ezek a törvények, melyeket arra fejlesztettek ki, hogy a diszkrimináció egyre körmönfontabb formái ellen védje őket, a romákat még mindig nyílt megkülönböztetésnek teszik ki. Példának okáért a “Feketéknek, íreknek és kutyáknak belépni tilos” táblák rég eltűntek, de még mindig elterjedtek az “Utazóknak belépni tilos” táblák, amivel szándékosan tartják távol a romákat.

2004-ben Trevor Phillips, akkor a faji egyenjogúságért küzdő bizottság (CRE) elnöke az Egyesült Királyságban élő romák által megtapasztalt előítéletességet az USA deli részeinek 50-es évekbeli fekete lakosságának helyzetéhez hasonlította.

A CRE a helyzet javítása érdekében nagy kutatási projektbe kezdett arról, hogyan segítik elő az esélyegyenlőséget a helyi brit és wales-i hatóságok a romákra vonatkozó rendelkezéseik meghozatala során. A kutatás eredményeit egy 2006-os riportban publikálták: Common Ground: Equality, Good Race Relations and Sites for Gypsies and Irish Travellers’.

Nemrég 2009-ben az Emberi Jogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (EHRC) közölt riportot Inequalities experienced by Gypsy and Traveller Communities: A review’ címmel és egy összefoglalást:‘Gypsies and Travellers: Simple solutions for living together’. Az összefoglalásban a szerzők megállapították:

“A legtöbb etnikai kisebbségi csoport felé irányuló rasszizmus most rejtett, a nyilvánosság előtt kevésbé kifejtett formában van jelen, és elfogadhatatlannak minősül. Ugyanakkor a cigányok és utazók irányába még mindig általános, gyakran nyílt, és jogosnak tartott. A gyalázkodó médiahírek és nyíltan rasszista kijelentések a helyi és nemzeti politikusok részéről hozzátesznek az állandó lakosság ignoranciájához és előítéleteihez, míg a hatóságok nem képesek ellene szegülni. Az ebbe a jelentésbe foglalt érintettek panaszai: elutasított szolgáltatások, visszavont állásajánlatok, munkahelyi zaklatás és igazságtalanságok. Míg a cigányok és utazók évszázadok óta oly sok rosszindulatot tapasztalnak, ami figyelemre méltó – és szégyenteli –, hogy ez a mai napig folytatódik, az emberi jogokat és az egyenlőséget promotáló, diszkrimináció ellen védő törvényhozási bőség idején.”

Számos nemzetközi szervezet is bírálta a romákról szóló ellenséges tudósításokat az Egyesült Királyságban.[4] A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság 2010-es, az Egyesült Királyságról szóló beszámolójában fontosnak tartotta megjegyezni:

“… a mainstream media általában negatív fényben mutatja a cigányokat és utazókat, különösen a bulvárlapok, melyekben sokszor ábrázolják őket például oly módon, mintha létüknél fogva a brit társadalmon élősködnének, hamis igényeket támasztanak a védelmükre és igazi bajcsinálók. Az ECRI-t nem csak rasszista és homofób, a média által propagált üzenetek maguk aggasztják, hanem az is, hogy a civil társadalom szereplői bizonyos esetekben egyenes összefüggést fedeztek fel a média által támadott kisebbségek és az erőszakos támadások célpontjául szolgáló kisebbségek közt. [6]

Grai Vardo Screenshot © Damian Le Bas

Grai Vardo Screenshot © Damian Le Bas

Grai Vardo © Damian Le Bas

A szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd

Társadalomként nagy értéknek vesszük a szólásszabadságot. Ezt a jogot az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke védi.

A szólásszabadság elkerülhetetlenül kiterjed olyan kifejezésekre is, melyek sértőek, sokkolóak vagy zavarkeltőek a társadalom bizonyos részeire nézve.[7] Sőt, nem szabad elfelejteni, hogy a demokrácia sem a békesség záloga, és a kemény beszéd is része a nyilvános vitáknak és diskurzusnak.

Ugyanakkor a 10. cikk nem védi a gyűlöletbeszédet, akár politikusok, akár újságírók vagy magánszemélyek követik el.

A Feret versus Belgium ügy (2009) (App No. 15615/07) jól demonstrálja a lényeget. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (ECtHR) elutasította a Nemzeti Front politikai part elnökének panaszát, mely szerint a 10. cikkben foglalt jogai sérültek, amikor elítélték gyűlöletkeltésért, miután panasszal éltek ellene választási szórólapjaik terjesztésével kapcsolatban. Az ECtHR megállapította, hogy a szórólapok bevándorló közösségeket bűnözőként, a belgiumi élet javait kihasználó csoportként mutatták be, a Feret által használt kifejezések egyértelműen alkalmasak a bizalmatlanság, az elutasítás vagy éppen a gyűlölet érzésének felkeltésére a külföldiekkel szemben, különösen a közösség kevésbé tájékozott tagjai körében. Az általa közvetített üzenet, egy választási időszakban, fokozott veszélyt hordoz és egyértelműen eléri a fajgyűlöletre való uszítás szintjét. Noha az ECtHR elismerte, hogy a szólásszabadság különösen fontos a nép által választott képviselők számára, ugyanakkor megismételte, hogy a politikusok számára kritikus, hogy amikor nyilvánosság előtt beszélnek, elkerüljék az intoleranciára bátorító hozzászólásokat.

Faji gyűlöletkeltés

Az Egyesült Királyságban mindenki, aki a gyűlöletbeszédet használja (bármely formában [8]) az a faji gyűlöletkeltés vádjával találhatja magát szemben. Attól is függ, használnak-e “fenyegető, gyalázkodó vagy sértő” szavakat, céljuk-e a fajgyűlölet keltése [9] vagy a körülmények figyelembevételével valószínű-e a gyűlöletkeltés tényállása.[10]

Ráadásul azok, akik publikálják gyűlöletkeltő beszédüket, bűncselekményt követnek el. [11] A kiadókat ugyanakkor nem ítélik el, ha be tudják bizonyítani, hogy nem voltak tisztában az anyag tartalmával és nem gyanították, illetve nem volt okuk gyanítani, hogy az fenyegető, gyalázkodó vagy sértő lett volna. [12]

Vádemelés

A CPS Prosecution Policy on Racist and Religious Crime című dokumentuma kifejti a vádemelés folyamatát. Fontos, hogy az igazságügyi minister engedélye nélkül senkit sem lehet faji gyűlöletkeltéssel vádolni, és a vádeljárás csak akkor indul el, ha van az elítéléshez elég bizonyíték, és ha az ítélet a köz javát szolgálja.

A Policy kijelenti:

“Minden az áldozat etnikuma vagy nemzeti hovatartozása, vagy vallásos meggyőződése miatti viszály nevében elkövetett bűnt súlyosnak tekintünk. Tisztában vagyunk vele, hogy még a kisebbnek tűnő rasszista vagy vallási bűnök is aránytalanul nagy hatással lehetnek az áldozatokra.”

A CPS megrendelte a Guidelines for prosecutors on assessing the public interest in cases affecting the media című írást is, ami tisztázza, hogy a médiának nem jár különleges eljárás a büntetőjogban. A Guidelines kifejti, hogy a CPS feladata eldönteni, a publikáció inkább szolgálja-e a köz javát, mint a bűnözését, és példákat szolgáltat az előzőekre [13].

Következtetés

A 10. cikk nem védi a gyűlöletbeszédet, akár politikusok, akár újságírók vagy magánszemélyek követik el. A Feret versus Belgium úgy bemutatja, milyen kemény határvonalat szab az ECtHR és a politikusokat emlékezteti arra, hogy az általános választások előtt az intolerancia és fajgyűlölet keltésére alkalmas hozzászólásoktól tartózkodniuk kell a nyilvános beszédeikben.

Életbevágóan fontos, hogy a gyűlöletbeszéd sértettjei feljelentést tegyenek a rendőrségen, és a rendőrség rendesen kivizsgálja az ilyen panaszokat. Van egy egyértelmű nyilvános érdeklődés az ítélethozás felé, és ha a CPS és az igazságügyi miniszter hatékonyan járnak el, talán ellee szegülhetünk a társadalmilag elfogadott rasszizmus utolsó bástyájának az Egyesült Királyságban, a romák elleni gyűlöletbeszédnek.

(2015. március 5.)

 

[1] Note that the term ‘Roma’ is used by the Council of Europe and the European Union to include Romani people, Sinti, Kale, and other related groups living in Europe, as well as ethnic minorities that identify themselves as Romani Gypsies and Irish Travellers.

[2] The Council of Europe’s Committee of Minsters’ Recommendation 97(20) defined the term in the following way: ‘the term “hate speech” shall be understood as covering all forms of expression which spread, incite, promote or justify racial hatred, xenophobia, anti-Semitism or other forms of hatred based on intolerance, including: intolerance expressed by aggressive nationalism and ethnocentrism, discrimination and hostility against minorities, migrants and people of immigrant origin.’

[3] By way of example, a recent survey showed that Romani Gypsies and Travellers were the number one targets of hate speech on twitter – see http://www.wired.co.uk/news/archive/2014-06/18/hatebrain-stats-uk

 

[4] See UN Human Rights Council Eighth Session, 2008, Report of the Working Group on the Universal Periodic Review United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, page 15, para 15.

http://lib.ohchr.org/HRBodies/UPR/Documents/Session1/GB/A_HRC_8_25_United_Kingdom_E.pdf

and UN CERD, September 2011, Concluding Observations, Seventy Ninth Session, United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, page 6, para 27, page 2, para 11

http://www2.ohchr.org/english/bodies/cerd/docs/CERD.C.GBR.CO.18-20.pdf  

[5] See http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri/country-by-country/united_kingdom/GBR-CbC-IV-2010-004-ENG.pdf

[6] See also Rachel Morris, Cardiff Law School, Gypsies and Travellers; Press regulation and Racism, Communications Law, 2000 Vol 5, No.6 p. 213 http://www.media-diversity.org/en/additional-files/documents/Z%20Current%20MDI%20Resources/Gypsies,%20Travellers%20and%20the%20media%20-%20press%20regulation%20and%20racism%20in%20the%20UK.pdf

[7] See Delfi As v Estonia (2014) (App No 64569/09) and also Handyside v United Kingdom (1976) 1 EHRR 737 at para 49.

[8] This can include such things as making a speech, displaying a racist election poster, publishing written material, performing a play or broadcasting something in the media.

[9] Racial hatred is defined in section 17 POA 1986 as ‘hatred against a group of persons … defined by reference to colour, race, nationality (including citizenship) or ethnic or national origins’.

[10] See section 18 of the Public Order Act (POA) 1986.

[11] See section 19 POA 1986.

[12] See section 19(2) POA 1986.

[13] See para 31 of the Guidelines.