A mi igazságunk – kultúra, identitás, média és filmkészítés a 2014-es BUVERO Médiatáborban

 

“Ragaszkodni ahhoz, amit Ti igazságnak gondoltok, a legnehezebb dolog lehet, amit valaha is tennetek kell az életben.” – Roy Cohen, BUVERO záróest

 

A BUVERO mögötti elképzelés

A Romédia Alapítvány több mint két évtizedes fennállása óta a romák megerősítéséért, cselekvőképességgel való felruházásáért dolgozik. A média eszközeivel küzd azért, hogy a romák hangja saját közösségeiken túlra is elhallatsszon, érdekeik és helyzetük több figyelmet kapjon.

Ez a fajta segítségnyújtás és támogatás hosszas folyamat – különösképp, ha egy olyan kisebbséget érint, amelynek elnyomása oly mélyen ágyazódott már társadalmunkba az idők során, mint a romáké. Hatékony működéséhez egy olyan szemléletre van szükség, amely a lehetőségek biztosítását abban a társadalomban képzeli el, amely garantálni tudja a méltóságteljes élet és a kiegyensúlyozott személyi és közösségi fejlődéshez szükséges feltételeket. A képessé tétel gyakorlata mögött megbújó elvek között említhetjük – a teljesség igénye nélkül – az egyenlő lehetőségeket, a befogadást, az antidiszkriminációt, a nemek közötti egyenlőséget, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, az erőszak megelőzését, a megfelelő és versenyképes oktatáshoz való hozzáférést, valamint a közösségi elköteleződést.

Mindehhez a BUVERO projekt a fiatal roma nők készségekkel és tudással való felvértezésével kapcsolódik, amely segíti őket abban, hogy áttörhessék a nehezen áthatolható strukturális egyenlőtlenségeket, és saját kezükbe vehessék a jövőjüket. A Romédia Alapítvány célja a BUVERO médiatáborral nem más, mint lebontani azokat a korlátokat, amelyek annak útjába állnak, hogy az európai roma nők hallathassák hangjukat, és bemutathassák a világnak saját közegüket, körülményeiket, álmaikat – az igazságot önmagukról.

A média területén való képzettség rengeteg, eddig csak részben kiaknázott lehetőséget rejt magában. Ilyen lehet például egy szolidaritási hálózat kialakítása, amely szabad diskurzusnak engedhetne teret, ahol megjelenhetne a vélemények és tapasztalatok sokszínűsége, így szolgáltathatna hiteles, alternatív információt annak megelőzésére, hogy a mainstream média által közvetített, roma-kép, megítélés és ábrázolás maradjon általánosan elfogadott és megkérdőjelezhetetlen.

Maga az ötlet a roma nők halmozottan hátrányos, speciális helyzetéből fakad, hiszen nemük, etnikai hovatartozásuk és szociális-gazdasági hátterük is a diszkrimináció potenciális áldozatává teszi őket. Így a BUVERO számos sürgető problémát igyekszik kezelni, a romák, különösképp a kelet – és közép-európai romák aktuális szükségleteinek próbál megfelelni. Mindenekelőtt azonban a romák média általi és médiabeli megjelenítésére és elismerésére fókuszál.

Hogyan zajlott a tábor?

A másodszorra megrendezésre kerülő BUVERO médiatábor augusztus 23-án fejeződött be, 14 intenzív munkával töltött nap után. A 36 tavalyi magyar, szerb és német résztvevők közössége 24 újabb magyar lánnyal bővült. Az idei résztvevők a tavalyiakhoz hasonlóképp megismerkedtek az online felületekkel és a bennük rejlő lehetőségekkel, a civil újságírással, a filmkészítéssel, a cross-mediával – s mindezt a roma identitás, de mindenekelőtt a roma női identitás tükrében. Immár 60 BUVERO lány részese – mindössze két év után – annak a kommunikációs-és akcióplatformnak, amely a 2009 óta fennálló, alulról építkező “I’m a Roma woman” kampány köré szerveződő hálózathoz tartozik.

A 24 lány augusztus 9-én érkezett meg Dunavarsányba, az idei tábor helyszínére. Ez a nulladik nap az ismerkedés jegyében telt, hogy barátságos hangulat alakulhasson ki, amely megalapozhatja azt a csapatszellemet, amely projektjeinket általában jellemzi. Augusztus 10-16. között vendégelőadóink és tanáraink, illetve mentoraink által tartott előadásokon, workshopokon vettek részt a lányok.

A BUVERO szakmai igazgatója, Asbót Kristóf feladata volt a lányokat ellátni alapvető médiaismeretekkel (kép, hang és videó), valamint előadásokat tartott történetmesélésről és filmkészítésről is. Munk Vera, az Index újságírója bevezető tréningje újságírásról, blogolásról, riportkészítésről, valamint a kisebbségek média-ábrázolásáról szólt, míg Síklaki István klinikai-és szociálpszichológus bevezette őket az előítéletek és identitás mögött megbújó kognitív és társadalmi folyamatokba.

© Romedia Foundation

© Romedia Foundation

Daróczi Ágnes újságíró, szerkesztő és népnevelő a roma hagyományokról, kultúráról és identitásról tartott előadásokat. Ágnes órái elképesztő hatást gyakoroltak a lányokra, hiszen történetei, a lányokkal megosztott tapasztalatai és példái sokuknak segítettek megtalálni a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek már régóta érlelődtek bennük, önmagukkal, saját identitásukkal kapcsolatosan: mit jelent roma nőnek lenni? Ahogy az egyik résztvevő, Csömör Szabina fogalmazott: “Számomra az a tapasztalat vagy az a tudás, amit itt kaptam, amit az Ági mesélt a történelmünkről, a kultúránkról, hogy mennyi mindent tettünk az országért, a hazáért, és igenis merjünk büszkék lenni arra, hogy romák vagyunk.” Balogh Krisztina, egy másik résztvevőnk a következőket mondta: “Én félig roma származású vagyok, így mindig is nehezebb volt megértenem ki is vagyok, de most már büszkén azt mondom: igazi roma nő vagyok!”

Csömör Szabina © Romedia Foundation

Csömör Szabina
© Romedia Foundation

Az egyik legmegragadóbb momentum a tábor során az volt, amikor Ágnes felolvasott egy roma eredetmondát (Valaha madarak voltunk…), a gyökerekhez való visszatérés, a romák történelmének megismerésének kapcsán. Az ő értelmezésében az eredetmonda nem csak a romákról, a “vándorcigányokról” szól, hanem az emberi fajról – egyszer mindannyian madarak voltunk. “És – ahogy Ágnes mondta – a madaraknak az a tulajdonsága is megvan, hogy össze tudják kötni a világokat.” Ágnes története az identitáson, mint különbségen alapuló abszurd folyamatokra világít rá, amelyek a romákat ismeretlen idegenként definiálják, holott mindannyian egy tőről fakadunk, és ezt a közösséget értékelnünk kellene.

A tábor nyolcadik napjára a lányok már rendelkeztek kellő elméleti és gyakorlati tudással, így négy, egyenként két-két mentor által vezetett csoportot alkottak, és nyakukba vették Magyarországot, hogy megszerzett tudásuk kamatoztatásával leforgassák életük első kisfilmjét. Három nap forgatás után (Pécs, Debrecen, Székesfehérvár és Miskolc környéki helyszínekkel) visszatértek Dunavarsányba, hogy a tábor végéhez közeledve elkészítsék remekműveiket, hogy megszülethessenek első filmjeik.

Ezekben az utolsó, feszített tempójú, kemény munkával töltött napokban résztvevőinket egy különleges vendég segítette: Roy Cohen, tehetséges, fiatal dokumentumfilm-rendező, egyenesen Izraelből. Roy hasznos tanácsokkal látta el a lányokat a szerkesztési és vágási folyamat során, valamint előadást is tartott a dokumentumfilm-készítésről. A BUVERO záróesten beszédében gratulált a résztvevőknek kitartó munkájukhoz, lenyűgöző eredményeikhez, s üdvözölte őket a történetmesélők világában:

“…a dokumentumfilm-készítő kezében óriási hatalom van: ő az, aki segíti az interjúalanyt saját történetének elmesélésében. 17 évig voltam aktivista, palesztin és izraeli barátokat veszítettem el a háborúban, és elmondhatom, hogy az emberek legnagyobb ellensége a történet maga. A történet, ami a mögött bújik meg, hogy a palesztinok nem egyenlőek, a történet arról, hogy a romák nem egyenlőek, hogy a zsidók nem egyenlőek, hogy a nők nem egyenlőek. Remélem, hogy az a tudás, amit az elmúlt napokban szereztetek, megfelelő tőkének bizonyul majd ahhoz, hogy elmondhassatok különböző történeteket, mert a másik történetet csak a saját történeteinkkel írhatjuk felül. S miután láttalak titeket dolgozni az elmúlt néhány napban, (…) egy percig sem kételkedem abban, hogy képesek vagytok rá – hogy meg tudjátok mutatni a világnak a másik történetet. (…)Ragaszkodni ahhoz, amit Ti igazságnak gondoltok, a legnehezebb dolog lehet, amit valaha is tennetek kell az életben. (…) Ne adjátok fel, mondjátok el a világnak az igazságot!”

Az augusztus 22-i záróeseményre a Romédia teljes csapata összegyűlt, az oktatók, mentorok, valamint mindenki, aki elkötelezett és kitartó munkájával hozzájárult a projekt sikeréhez, hogy megünnepeljük a 24 résztvevő kéthetes munkáját és a kilenc, tábor alatt elkészült remek kisfilmet.

BUVERO 2014, final day © Romedia Foundation

BUVERO 2014, final day
© Romedia Foundation

A csapatok, filmek és a díjazás

Az Asbót Kristóf és Molnár Csaba mentorálása alatt dolgozó LULUDYA csapatot Balogh Judit Klaudia, Laboda Georgina, Puporka Erzsébet, Csömör Szabina, Godó Kata és Godó Irén alkották. Egyik kisfilmjük egy roma kisfiú álmait mutatta be – Jenci -, aki Miskolcon, a csoport forgatási helyszínén nőtt fel.

Másik filmjük, a Számozott utca a miskolci romák kitelepítésének történetét mutatja be. Azt, ahogyan a helyi politikai vezetés anyagi kompenzációval próbálja a kilakoltatott romákat a város elhagyására bírni.

Harmadik, szintén Miskolcon forgatott filmjük Csabi bácsi -, amely a kilátástalanság peremén élő roma fiatalokról és az őket támogató Csabi bácsiról szól.

Vajda Melinda, Radics Edit, Kerekes Barbara, Jóni Judit, Petrovics Roxána és Káté Dóra, azaz a RROMANI ZORR csapata Galyas Gyula és Kohut Péter vezetésével Debrecenben járt forgatni. Generációk című filmjük egy roma család 3 női generációjának véleményét mutatja be kötődésről, hagyományokról és a jövőről – nagymama, anya és lánya szólalnak meg.

Másik filmjük Sanyi bácsi történetét mutatja be (Istennek van humora ), aki élete végére az Üdvhadsereg roma vallási közösségének tagja lett, holott évtizedeken át szélsőségesen utasított el mindenféle közeledést a romák felé.

A HD-ROM csapat Dömötör Péter és Joka Daróczi János vezetésével Dunavarsányt és környékét választotta forgatási helyszínül, kihasználva a vidéki táj és a természet adta lehetőségeket – gyönyörű tájképek és a természet ritmusa jelenik meg a Valaha madarak voltunk című, roma eredetmondát feldolgozó kisfilmjükben. A Balogh Krisztina, Lázár Leila, Dacsó Linda, Berki Brigitta, Szűcs Szilvia és Kozák Heléna alkotta csapat másik rövidfilmje, a Szódabikarbóna egy szívmelengető történet a szegénységről és a becsületről.

Az álmok álltak a KALE BISORA csapat Szuno című alkotásának középpontjában, mely székesfehérvári romák álmait és álomértelmezéseit dolgozza fel. A lányok, Gulyás Brigitta, Sőregi Alexandra, Kovács Szandra, Szajkó Cintia, Varga Krisztina és Horváth Diána Szirmai Norbert és Asbót Márk mentorok segítségével egy Porrajmos (roma holokauszt) történetet feldolgozó filmet is készítettek: a Sárral kevert vér nyerte el a BUVERO legjobb filmnek járó közönségdíját.

Az elkészült 9 kisfilm levetítése után Bársony Katalin, a Romédia Alapítvány ügyvezető igazgatója átadta a 24 résztvevő lány által elnyert díjakat. Lenovo tabletet nyert Csömör Szabina, Dacsó Linda, Godó Irén, Gulyás Brigitta, Káté Dóra, Kerekes Barbara, Kovács Szandra, Kozák Heléna, Lázár Leila, Puporka Erzsébet, Radics Edit, és Sőregi Alexandra, hozzájárulásként a táborban megszerzett tudásuk elkövetkezőkben történő alkalmazásához. A kreativ.online által felajánlott 3 darab egy éves előfizetést Balogh Krisztina, Horváth Diána és Vajda Melinda kapta, továbbá fél éven át a 168 Óra gyakornoka lesz Berki Brigitta. Roma művészeti albumokkal, DVD-kkel a romák történelméről, népviseleti ruhadarabokkal jutalmazták Godó Katalint, Jóni Juditot, Petrovics Roxánát, Szajkó Cintiát, Szűcs Szilviát és Varga Krisztinát.

A záróünnepség végén egy lenyűgöző VJ showban volt részünk, ahol a Szauder Dávid workshopján résztvevő négy lány (a fent említett csapatok egy-egy lányt delegáltak a VJ csapatba) a forgatások alatt elkészített anyag bizonyos momentumait zenei aláfestéssel szinkronizálta – ezzel indult a tábort lezáró, jól megérdemelt búcsú buli.

BUVERO EXPO Berlinben – a következő lépés

Balogh Judit Klaudia, Laboda Georgina, Radics Edit és Sőregi Alexandra kreativitásának és kitartó munkájának eredményeképp lehetőséget nyert részt venni az októberben, Berlinben megrendezésre kerülő BUVERO EXPO-n. Ez a program az idei tábor újítása, keretei közt sok más mellett a táborban elkészült legjobban sikerült alkotások is levetítésre kerülnek.

Az esemény a TAK Theater im Aufbau Haus, Galerie Kai Dikhas, a Roma Radio Project és a Radio Chorel együttműködésében megvalósuló komplex művészeti és médiaesemény lesz, amely olyan projektekre épít, melyek külön-külön már sikeresen járják útjukat. Ez egészül ki a 2014-es BUVERO-val, valamint majd a BUVERO EXPO workshopjain újonnan elkészült alkotásokkal, továbbá kortárs művészek, zenészek és színészek audiovizuális előadásaival. Mindez határokon átívelő kultúrális tanulást segítő workshopokból, a roma kultúrát bemutató kortárs művészeti kiállításokból, egy időkapszula installációból, filmvetítésekből és beszélgetésekből áll majd.

Advertisements