A NÁCIKÉRDÉS MEGOLDÁSA

 

„Ha megnézzük a nem-cigányok által a történelem során a cigányok ellen elkövetett bűnök óriás lajstromát: gyilkosság, lopás, emberrablás és sok más bűn szerepel rajta. Emellett a cigányok nem-cigányok ellen elkövetett bűnei gyakorlatilag jelentéktelenné törpülnek, tehát utóbbi előtérbe helyezése egy felettébb eltorzult értékrendre vall.”

 

Thomas Acton, romológia professzor
Greenwichi Egyetem, London, Anglia

Damian Le Bas írása

A cigányok ellen elkövetett bűnök túlsúlyban vannak a cigányok által elkövetett bűnökhöz képest. Ez az állítás bizonyára nem csak megdöbbenti majd az európai olvasók többségét, hanem még fel is dühíti őket, és rögtön elutasítják, mint abszurd tévképzetet. Abszurditását nem is kell megkérdőjelezni. Vagy mégis? Az emberek úgy érzik, megértik a „cigány fenyegetést”- talán érte is őket igazi sérelem életük valamely pontján, és ebből kifolyólag úgy érzik, van fogalmuk a „cigánybűnözésről”. Talán meggyőzőnek találják az új, poszt-multikulturális politikai jobboldal érveit. Sokan így vannak ezzel. Végtére is, amikor a német kancellár – aki különös nyomás alatt áll, hiszen az általa, mint német kancellár, is bizonyára érzett xenofóbia minden látszatát el kell kerülnie – készen áll kijelenteni azt, hogy a „multikulturalizmus végérvényesen elbukott”, akkor bizonyára igaza is van, nem? És ez négy évvel ezelőtt volt, ne felejtsük el: ma már egy ennél is bátrabb, új világban élünk, ahol a Nemzeti Front képviseli Franciaországot az Európai Parlamentben, és a nyílt xenofóbia rohamosan kezdi kivívni a tiszteletet a politikusok számára, az én hazámat, az Egyesült Királyságot is beleértve.

 

A fotó Mester Sándor MS3 jóvoltából

A fotó Mester Sándor MS3 jóvoltából

Svédországban jártam az év elején, egy olyan országban, ahol nemrégiben kiderült, hogy megvolt a saját lélekkeresésük: a hírek szerint az ország déli részén a rendőrség adatbázist vezetett a helyi roma lakosokról, függetlenül attól, hogy követtek-e el bűnöket, vagy sem. Gyermekek is szerepeltek a listán. Gothenburgban találkoztam Hajdú Eszter filmkészítővel és producerével, a zenész Mester Sándorral. Hajdú Eszter új filmjének, az Ítélet Magyarországon-nak (Judgement in Hungary) vetítése miatt tartózkodott a városban. A filmet a 2008-2009-es romák elleni támadások elkövetőinek – Kiss Árpád és István (testvérek), bűntársuk, Pető Zsolt, valamint a negyedik gyanúsított, Csontos István – 167-napos gyilkossági tárgyalásának idején forgatták. A támadásokat az ország északkeleti részében követték el, eredményük pedig hat haláleset és 55 sérülés volt: a halottak között volt Csorba Róbert „Robika”, négy éves, valamint édesapja, Róbert, 27.

Hajdú Eszter és Mester Sándor elmesélték, hogy nemrégiben Portugáliába költöztek az etnikai kisebbségekkel szembeni ellenséges hangulat fokozódása miatt – még „liberális értelmiségiek” között is. Nem csak a romák a célpontjai. Mint ahogy a történelem során mindig is jellemző volt, az antiszemitizmus is erősödött, és emellett még egy zavaró tendencia is megjelent, a vágy, hogy az áldozatokat hibáztassuk meggyilkolásukért. „Az emberek azt kérdezik: Miért van Magyarországon romaprobléma?” – mondta Mester, „Nem azt kérdezik: Miért van Magyarországon neonáci probléma? Hihetetlen.” Sok helyen még mindig azt feltételezik, hogy amikor romákat ölnek, akkor biztos tettek valamit, amivel kiérdemelték. Még akkor is, amikor egy négy éves kisgyermekre támadnak gépfegyverrel fasiszták, saját otthonának lépcsőin. Az Ítélet Magyarországon-ban szerepelnek képek Csorba Robika testéről – képek, amelyeket sosem felejtek el, és bizonyos szempontokból azt kívánom, bárcsak sosem láttam volna. A Csorba család mégis ragaszkodott ahhoz, hogy a képek szerepeljenek a film végleges változatában, hogy az emberek megtudhassák, min is mentek keresztül. A rendőrségi helyszínelők egy csoportja fém nyilakat helyezett el Robika sebeiben, hogy mutassák azt az irányt, amerre a halálát okozó golyók mentek. A film befejezése előtt meghalt Csorba Csaba, Robika nagyapja, miután könnyes vallomást tett a tárgyaláson. Nehéz mást gondolni, mint hogy összetört szíve miatt halhatott meg.

„Próbáljuk megmagyarázni, hogy a neonácikkal van probléma, hogy ők azok, akik elkövetik ezeket a bűnöket” – tette hozzá Hajdú Eszter. Jelen volt Pető, Csontos, és a Kiss testvérek tárgyalásának minden napján, akik közül a tárgyalás időtartama alatt egyik sem mutatta a megbánás akár legkisebb jelét is, amíg el nem ítélték őket végül. Mindegyikük életfogytiglant kapott, Csontost kivéve, akit 13 évre ítéltek, miután valamicskét együttműködött a rendőrséggel. A tárgyalás alatt a bíró többé-kevésbé kifürkészhetetlen maradt. A legtöbb beszélőt előbb-utóbb megvádolták azzal, hogy lenézően viselkedtek a tárgyalás közben a hatóságokkal szemben, Csorba Csabát is beleértve, akit megbírságoltak, mert soron kívül megszólalt. Ezek az emberek tönkretették az életét, hogyan törődhetne egy újabb bírsággal?

A tárgyalás bírója – Dr. Miszori László – A fotó Mester Sándor MS3 jóvoltából

A tárgyalás bírója – Dr. Miszori László – A fotó Mester Sándor MS3 jóvoltából

 

Emberi nézőpontból megdöbbentő volt látni a Csorba család gyász sújtotta tagjait, akik a bíróságon pár méterre álltak azoktól, akik brutálisan megölték rokonaikat egy támadássorozatban, ami 14 hónapig tartott, míg végre megértették. Még ennél is megdöbbentőbbek voltak azok a pillanatok, amikor a vádlottak leültek, és önelégülten kérdezték ki azokat, akiknek az életét tönkretették, miközben sokatmondó pillantásokat váltottak az őket kísérő rendőrökkel, akik közül néhánnyal úgy tűnt, megegyezik az ízlésük a nacionalista tetoválások tekintetében. Lehet, hogy ez egy adott helyzet megközelítése, de emblematikusnak tűnik az összes európai roma helyzetét tekintve. Egy dolog, ha megvetnek tévedéseidért, még akkor is, ha csak rágalmaznak; azonban egy teljesen másik dolog az, ha megvetnek azért, amit mások tettek veled.

A gyilkossági per kritizálói megjegyezték, hogy több figyelmet szenteltek a rendőrség helytelen eljárásának részleteire, mint a gyilkosok indítékainak. A bíró kikérdezett egy tetoválót, hogy miért készített az egyik gyanúsítottnak nacionalista tetoválást. Mit jelentettek számára ezek a szimbólumok? Tanácstalanul kereste a válaszokat, összezavartan nézett, és vonakodott a részletek megbeszélésétől. Távol állt tőle az a gondolat, hogy a fasizmus komoly, halálos lehet, vagy csak egyszerűen rossz.

A tárgyalás után Csorba Robika édesanyja, Jakab Renáta, Csorba Róbert özvegye elmondta a sajtónak, hogy mit érez. „Először megkönnyebbülést éreztem, hogy végre megszületett az ítélet, és egy kicsit könnyebb… Elégedett vagyok az ítélettel, de az a helyzet, hogy semmilyen ítélet nem tudja visszahozni a fiamat és a férjemet. A fájdalom tehát megmaradt.”