MINDEN MUNKÁBÓL NYERESÉG LESZ

Ahogy a romák bevándorlása folytatódik a nyugat-európai államokba, és az ez által keltett médiapánik sem hagy alább, Damian Le Bas áttekinti a roma mesterségek történetét, és a meglepő változatosságát azoknak a munkáknak, melyeket Európa és Ázsia a ’cigányaikra’ hagynak.  

Picture: dental forceps, picture © The Pitt Rivers Museum, Oxford. To find out the significance of this picture, please read on…

Fotó: fogászati csipesz, fotó © The Pitt Rivers Múzeum, Oxford. Ahhoz, hogy kép jelentősége kiderüljön, kérem, olvasson tovább…

 Író és filmkészítő vagyok: írok és filmeket készítek, ebből élek. Az írás és a filmek teszik az asztalomra az ételt. Ez talán nem lep meg mindenkit, de bevallom, engem még mindig meglep.

Amikor fiatalabb voltam, próbáltam úgy gondolni magamra, mint író, de nehéz volt tényleg elhinni.  Egy bizonytalan törekvés volt, nem egy értelmes cél. És a legértelmesebb célom, ami lehetett volna, nem is volt igazából „cél”: az volt, hogy azt tegyem, amit mindenki más, hogy végezzem azt a munkát, amely kenyeret adott nekünk évekig.

Amikor gyerek voltam, „amit mindenki más csinált” jelentette a virágárulást, vagy építkezést, tetőfedési munkákat. Ezek értelmes lehetőségek voltak, és még azok a családtagjaimnak is kellett értelmes dolgokat csinálni, akiknek voltak törekvései. Édesanyám és édesapám művészek voltak, de nem a művészet fizette a számlákat. Virágot árultak, hogy meg tudjunk élni. Tehát azt gondoltam, hogy ha felnövök majd én is virágot árulok, vagy építkezek. Voltak más lehetőségek is, melyek kicsit egzotikusabbnak tűntek, de még így is elég közel voltak az otthonunkhoz: lovakat árulni, motorokat javítani, fémhulladékkal kereskedni; de a gondolat, hogy eladjam a szavakat, amelyeket én magam írok, vagy a filmeket, amiket én magam készítek, olyan képtelennek hangzott, mint nyitni egy virágboltot az űrben.

A roma kultúrában az elképzelés, hogy a ’mi munkáinkat’ végezzük, ’cigány munkát’, ’romani buki’-t, vagy akárhogy is nevezzük, elég hatalmas. Miért ne lenne? Gondoljunk arra, hogy milyen gyakori az összes kultúrában a ’családi vállalkozások’ alapítása, egy mesterség, amiről téged és a családodat ismernek, megbíznak benned: rendben. De felállítani egy boltot egy olyan boltot, amely erősségeinkre épít nem ugyanaz, mint szerepet vállalni a munka világában, csak azért, mert elvárják tőlünk, vagy mert azt hisszük, nem tehetünk mást.

A roma kultúrán kívül a ’cigány munkákról’ alkotott elképzelés valószínűleg még hatalmasabb. Tehát milyen munkákat is végzünk még? Gondolom különböző módokon is lehetne őket osztályozni. Vannak munkák, amik munkák, és hasznosak a társadalomnak; vannak munkák, amik munkák, és nem hasznosak a társadalomnak; és vannak munkák, amik valójában nem is munkák, hanem bűncselekmények. Tehát, most példákat hozok, az első csoportba tartozik a mezőgazdasági munka; a második csoportban van a jövendőmondás; és a harmadik csoportba tartozik a lopás. Ez egy elméletben, külső szemlélő által paradigmatikus prizmán keresztül nézett vélekedése a roma munkákról. Vagy – magyarul – ahogy egy kívülálló látja a roma mesterségeket.

Miért uralkodhatnak továbbra is az ilyen nézetek, mikor egyértelműen káros hatással vannak a roma emberek énképére és a saját magukkal szemben támasztott elvárásokra (ahogy bárkiére lennének), továbbá láthatóan sikertelenül ábrázolják az általunk végzett, és általunk mindig is végzett munkák sokszínűségét? Igen, jól olvasta: az általunk mindig is végzett munkák sokszínűségét.

Az Oxfordi Egyetem Pitt Rivers múzeumában édesanyám észrevett egy fogászati csipeszt, amely a fenti képen látható. A mellette lévő feliraton ez olvasható:

“Helyi CIGÁNYOK által készített fogászati csipesz. Vasból készült, hosszú, vékony, keskeny nyéllel: a végén lévő harapófogón mindkét oldalt két fog található. Hossz: kb. 17 cm. Nép:
albán cigányok. Helység: Scutari, Albánia. Miss M.E gyűjtése
Durham, 1911. Hogyan szerzett: általa prezentált, 1933.”

Ez az információ lényeges, de nem annyira, mint amit Thomas Acton professzor kiderített erről a fogászati csipeszről. A romák („albán cigányok”), akik készítették nem csak tehetséges, gyógyászati segédeszközök  készítésére alkalmas kovácsok lehettek, hanem feltehetőleg fogászattal is foglalkoztak. Ez legalább 80 éve volt, és ezek a „cigányok” fogorvosok voltak.

Ez csak egy példa arra a sokszínűségre, melyet már korábban említettem, de legalább didaktikus. Nem tudom teljesen elmagyarázni, hogy miért mosolyogtam ennyit ezen a felfedezésen, de megpróbálom legalább részben. Mosolyogtam – úgy, mint amikor először olvastam Helios Gomezről, arról a művészről, politikai gondolkodóról, aki szintén cigány volt – mert ráébresztett arra, hogy én, aki roma családból jövök, és van hozzám közelálló kulturális örökségem, még mindig sok mindent nem tudok, amit sokunk nem tud arról, hogy a népünk miket tett a túlélésért. A történelemtankönyvek igyekeznek rámutatni arra, hogy a romák csak azért űzhettek az iszlám világban olyan tevékenységeket, mint a fogászat, mert mások tisztátalannak tartották őket – ez az információ számomra csak másodlagos jelentőséggel jár. Az a fő, hogy a romák találékonysága és egyéb képességeik vezettek odáig, hogy ezt a foglalkozást űzhessék, és ezt a flexibilitást, ügyességet nem hangsúlyozzák eléggé az aktuális, roma bevándorlásról szóló politikai vitákban.

Above: the Gitano artist and leftist political thinker, Helios Gomez.

Above: the Gitano artist and leftist political thinker, Helios Gomez.

Fent: a cigány művész és baloldali politikai gondolkodó, Helios Gomez.

Van az egész vitában még egy ellentmondás, ami a romákkal szemben támasztott előítéleten alapszik, miszerint lusták és meggondolatlanok. Egyszerűen: rengeteg kis zug van, amelyeket általában a jól ismert történelem szelektív szemei nem látnak. Európa úgy gazdagodott meg, hogy közben az évszázadokon át szakadatlanul dolgozó romák gerincét törte ketté, míg őket se nem fizették, sőt még emberszámba sem vették. Hatalmas, sikeres vállalatok (tudjuk, hogy kik ők) ebből nőttek ki, és továbbra is virágzanak, és a legkevesebb, amit kérhetünk az, hogy vegyék tudomásul, és tiszteljék, mivel része kontinensünk történelmének.

„Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.” ezt mondja a bibliai Példabeszédek könyve. Szép idézet, merész egyszerűséggel, talán még bólogatunk is hozzá. Én bólogattam. Aztán a valóságra gondoltam, vagyis inkább egy konkrét valóságra: a szolgaságra. Valószínűtlen, hogy a Példabeszédek könyvének írója (vagy gyűjtője) szolga volt: kevés írástudó szolga lehetett az ókori Közel-Keleten. Mindenesetre a szolgaság fáradtságából valóban nyereség lesz, csak éppen nem annak, aki fáradozik.

Damian Le Bas írása