A HIBÁZTATÓS JÁTÉK: SZÓVÁLASZTÁS – ROMÁK A MÉDIÁBAN

Egy olyan világban élünk, ahol egyre gyakrabban hallani a tapintatlan és rasszista kifejezések használatát nyilvános beszédekben, és ez elfogadhatatlan. A mód, ahogy a média romákkal kapcsolatos kérdéseket, problémákat tálal, Európa szerte elmaradott. Kifejezések széles skálájával találkozhatunk, melyek a pártolóktól egyenesen a támadóig előfordulnak, ami még mindig bevett szokás a média nyelvében. Vegyük észre, hogy ez nem csak az újságírói etika kérdése, ezeknek a rosszul választott szavaknak komoly következményei vannak a romák megítélésében és az emberek további hozzáállásában.

Az elmúlt években a közösségi média leplezetlen gyűlöletbeszédei a kisebbségek ellen valamennyire alábbhagytak, míg – ahogy várható volt – még mindig burjánzanak a nacionalista kiadványokban, független blogokban. Bár ennek az új keletű politikai korrektségnek feltétlenül örülnünk kéne, a romák valahogy kimaradtak ebből. Őket még mindig felháborító módon kezeli gyakorlatilag bármelyik újságcikk. Még a látszólag jóindulatú nyelvhasználatot is jobban meg kell vizsgálni, mert sok esetben csak a jogi következményeket akarják elkerülni ahelyett, hogy arra törekednének, hogy a diszkriminációnak véget vessenek. Romániában például a Hátrányos Megkülönböztetés Elleni Nemzeti Tanács (National Council for Combating Discrimination) 2013 elején elfogadott egy törvényt, mely szerint a ’tigan’ (jelentése durván ’cigány’) szó használata diszkriminatívnak minősül, és 600 euró pénzbírsággal büntethető, amit pár hónappal később 7000 euróra emeltek, ”az Európai Unió nyomására”.

Miután számos cikket átolvastunk az európai közösségi médiából, ami valamilyen módon a romákhoz kapcsolódik, észrevehetünk visszatérő mintázatokat a beszédben, különböző kifejezéseket és szavakat, melyek újra és újra felbukkannak különböző publikációkban, médiumokban, nyelvekben. Ezek a beszédmintázatok, míg vigyáznak, hogy ne betűzzenek ki egyértelműen diszkriminatív vagy utálkozó üzenetet, sokszor hordozzák magukban ugyanazt az esszenciát ugyanazokon a sztereotípiákon és majdnem-támadó fogalmakon keresztül. Gyakran sugallják azt, hogy a bemutatott esetek – melyeknek a hírérték szó definíciója alapján kivételeseknek kellene lenniük –óriási, heterogén csoportokat reprezentálnak, és általánosan úgy kezelik a romákat, mint egy kívülálló csoport, akik csak véletlenül lépnek néha kapcsolatba „velünk, a többiekkel”, gyakran kellemetlen módon.

Montenegrói romák a médiában.

montenegro Roma

A cikk tényleges tartalmától függetlenül észrevehetünk egy mintázatot akár egy pár olvasása után is. A romákat mindig idegenekként ábrázolják, akiknek bizarr szokásai vannak, még akkor is, ha helyiekről beszélnek. A szerző gyakran úgy tesz, mintha törődne a jólétükkel (a körülmények, melyek között élnek, mindig „embertelenek”, gyermekeik száma mindig „túlságosan sok”), míg valójában parádézik ezekkel a tényekkel P.T. Barnumesque módján, nem téve semmit annak érdekében, hogy feltárja a társadalmi tényezőket, melyek ezt a szakadékot létrehozták az olvasó és a téma között, inkább ezt az említett szakadékot ünnepli.  Nemrég történt: Maria, a „szőke angyal” aki egy nyomorúságos roma közösségben élt, azért volt akkora szenzáció, mert a puszta gondolat, hogy egy nem-roma gyermeknek (vagy akár egy szőkének, akivel könnyebben azonosulunk) el kell viselnie azokat a körülményeket, vérfagyasztó volt az olvasók számára. Míg az ezer és ezer roma gyermek, akik ugyanezt az elhagyatott életet élik, egyszerűen csak a „nyers valóság” kategóriába tartoznak, mint Darfurban vagy Haitin, ahol keveset tehetünk azon kívül, hogy sajnáljuk őket, és éljük a saját életünket.

Egy kisebbségi csoport által jelentett komoly veszély

Amikor bűnözéssel van dolgunk, egy olyan témával tehát, ami gyakran kerül a középpontba Kelet-Európában, a média hajlamos különbséget tenni a romák és a nem-romák által elkövetett bűnök között, még jobban megerősítvén a széles körben elterjedt elképzelést, miszerint az összes roma ember bűnöző. Ez a különleges hangsúly, amit az elkövető etnikai hovatartozására fektetnek a bűnügyi hírekben, néhány esetben a középkorra jellemző szélsőségeket is elér, például a közismert címke, a „cigánybűnözés”. Ez a koncepció abból az ötletből ered, hogy a romák által elkövetett bűn gyökeresen más, mint a nem-romák által elkövetett bűn.  [1] Annak a ténynek a fényében, miszerint a magyar rendőrségnek tilos adatokat nyilvántartani a bűnözők etnikai hovatartozásáról, egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt a mítoszt a média generálja, kényelmesen beillesztve a közönségtől készen kapott roma-képbe. Addig a pontig, amíg mindenki azt feltételezi bármilyen bűnügyről, hogy az elkövető roma származású volt, míg ennek az ellenkezőjét be nem bizonyítják. [2]

two children

Roma gyerekek a médiában – Bal – http://crosscut.com Jobb – http://eeagrants.org

Az ismert UCL antropológus, Dr. Michael Stewart a fogalmat olyan mechanizmusként írja le, ami egy többséget egy kisebbség ellen fordít, ami egy módja annak, hogy minden előforduló problémát egy homályosan meghatározott „másikra” kenjünk, aki a többség nemzeti érdekei ellen dolgozik. Bár leginkább Magyarországhoz kapcsolható, a szélsőjobboldali Jobbik párt és az ide köthető, már nem működő, szintén szélsőjobboldali, félkatonai Magyar Gárda intenzív és sokkoló szóhasználata miatt a cigánybűnözés gondolata megjelent a legtöbb roma populációval rendelkező országban. Bár jelenléte jellemzőbb a kelet-rurópai országokban, leginkább a nyugati bevándorlókat vádolják [3]. Bulgáriában is használják ezt a fogalmat, ahol a BMPO (Bolgár Nemzeti Mozgalom – Bulgarian National Movement) [4] vagy az Ataka [5] olyan messzire ment, hogy megpróbálták törvényesen betiltani a Helsinki Bizottság bolgár ágát, mert a „a cigánybűnözés PR-jává” vált [6], ahogy a Cseh Köztársaságban is, ahol erőszakos támadásokat is ösztönzött.

Viszont a bolgár és romániai romák Nyugat-Európa felé való vándorlásával, a bulvárlapok megragadták az alkalmat a szuperbűnöző megalkotására, aki egyszerre bevándorló és roma. A közismerten bevándorlás-ellenes The Sun ilyen szalagcímeket közöl: “Dirty, drunk and defiant…. meet the Romanian gypsies defiling Park Lane” (Koszosak, részegek és kihívóak…. ők a Park Lane-t beszennyező cigányok) [8], úgy ábrázolván egy elnyomott és megtiport kisebbséget, mint akik a brit életet alapvetően veszélyeztetik.

A Másik és a Másság

Az egzotikum kártyát is gyakran kijátsszák, annak érdekében, hogy a romák még inkább idegeneknek tűnjenek, még akkor is, ha a hír éppen nem a szegénységgel vagy a bűnözéssel foglalkozik. Azokban a hírekben, melyek gazdag roma vezetők családjában játszódnak – mint például esküvők, eljegyzések, vagy temetések –nevetséges módon agyonhasználják a „hagyomány” szót. Eltúlozzák az összejövetelre jellemző bőséget és pazarlást, annak ellenére, hogy nem különösebben különbözik az azonos társadalmi rétegekből származó nem-romák ünnepségeitől. Inkább a 19. századi emberi állatkertekre hasonlít, ahol a nem-európaiakat megdöbbentés céljából nyilvánosan kiállították, „bon sauvage”-ként (nemes vadember), mint a 21. századi újságírásra, ezekre a szemelvényekre, melyek bemutatják a szupergazdag romák életstílusát, ragaszkodnak ugyanazokhoz az érvekhez, azáltal, hogy rámutatnak a különbségeikre. Az eltérő szokásaik, az eltérő mód, ahogy kidíszítik otthonaikat, az eltérő mód, ahogy egymással bánnak – ezt mind bemutatják, mint egyfajta bizonyíték arra, hogy a romák és a nem-romák közötti különbség lényeges, és belső tényezők által létrehozott, tekintve, hogy már a jómódú romákat is „másoknak” ábrázolják.

roma women

Roma nők a médiában – Bal – http://www.disputeabout.eu/clanek/roma-scum-or-unfairly-judged

Közép – http://www.giantbomb.com/gypsies/3015-5445/

Jobb –Izsák Rita, http://livewire.amnesty.org/2013/03/28/roma-activists-are-standing-up-against-discrimination/

A fent említett román törvényt, amely a „tigan” szó használatával foglalkozik, többféleképp ábrázolták a médiában. Szemtelenül – úgymint a „diszkrimináció” szót használva az idézetekben, vagy tűnődve, hogy ez azokra a romákra is vonatkozik-e, akik „tigan”-nak nevezik magukat, vagy egy homályosan felháborodottan, az intézkedések kényszerítő erejű, felülről-lefelé jellegére koncentrálva. De minden esetben olyan módon foglalkozott a témával, hogy úgy tűnt, mintha kizárólag a nem-romáknak lenne címezve, és az őket érintő várható hatását elemezné – „Mi történik VELED, ha VALAMELYIKÜKET cigánynak hívod”. Csak egy pár publikáció foglalkozott azzal, hogy a tény, hogy a törvény ilyen sok területet lefed, például az állami és privát alkalmazottak által faji, etnikai, nemiségi, fogyatékossági alapon megtagadott szolgálatokat. A többi pedig maradt az egyszerűbb, látszólag felháborítóbb megkötésnél, miszerint egy szó kimondása pénzbe kerül, amit az is mutat, hogy a bírság tizenkétszeres megnöveléséről több cikket írtak, mint magáról az eredeti törvényről.

Az ok, amiért egy ilyen törvényre szükség volt, a média által közvetített roma hírekben fellelhető becsmérlő jelzők féktelen használata volt. A „tigan” szó, annak ellenére, hogy sértő, olyan mindennapos használatú, hogy aki panaszt tesz ellene, túlzott politikai korrektség vádjának van kitéve. Bulgáriában, a hasonló “Цигани” szót is sokat használják a médiában [9], sértő jellege miatt. A szóból jellemzően egy sötét, koszos karakterre asszociálnak, aki a társadalom szélén kószál, és legtöbbször az állatias, sötét jelzőkkel illetik [10].

A hibáztatós játék

Romániában az egyik legelterjedtebb beszédtéma, amely a nemzeti identitást érinti az európai integráció fényében, a nem-roma társadalom elhatárolódása a romától. Az EU-hoz való csatlakozás meghozta a gyümölcsét, sok roma, illetve nem-roma származású román kezdett a kontinens nyugati felére utazni. Részben a nyugati média további torzításai miatt, ahol a bevándorlók által elkövetett bűnöket felülreprezentálják, ezért a románokat és bolgárokat bűnözőknek kezdték tekinteni, akik azért jöttek, hogy a civilizált világban fosztogassanak. Így kialakult egy olyan szituáció, melyért a lakosság nagy része a romákat hibáztatja. Ezt Nyugat-Európa széles körben elterjedt romákat érintő érdektelensége, Románia lakossága általánosságban és különösen a média táplálja, ami bármilyen külföldi médiában megjelenő koaguláció hatására felizzik, és azt állítja, hogy bármilyen, külföldön románok által elkövetett bűn a romákkal köthető össze, tehát Romániához semmi esetre sem kapcsolható. Ez az erkölcsi pánik csak fokozódik a visszatérő médiaképektől „A cigányokról, akik sokkolták egész Európát” („The gypsies who shocked Europe”) [11], amik azt állítják, hogy az európai fővárosok szélén a romák által lakott viskóvárosok a fő okai annak, hogy Románia és Bulgária nem csatlakozhat a schengeni térséghez. Ezeket az állításokat a nyugati média is megismétli [12], és több francia, illetve német vezető is utalt arra különböző alkalmakkor, hogy a „roma-ügy” szerepet játszik a két ország schengeni felvételében.

roma men 2

Roma férfiak a médiában – Bal – http://nigeldickinson.photoshelter.com/image/I0000JwHNo_3uQII

Közép – wikipedia.org

Jobb – Connect-R roma származású énekes, http://saptepietre.ro/2012/06/ura-de-tigani-nu-doarme-nici-vara.html

Az állítás nevetségességének ellenére, ami, még ha igaz is, azt jelentené, hogy a romániai romáktól megtagadják a nemzetiségüket, és kizárólag etnikai alapon azonosítják őket, széles körben elterjedt. Gyakran találkozhatunk politikusokkal és médiumokkal, akik arról beszélnek, hogy javíthatna Románia a médiaképén. Sajnos az üzenet, amelyet közvetítenek az nem az, hogy „nem vagyunk mindannyian bűnözők”, hanem az, hogy „nem vagyunk mindannyian romák”, ami sokaknak, akik ezt mondják, ugyanazt jelenti. Ez az egyik oka annak, hogy a hírforrások hivatkoznak a hír szereplőinek etnikai hovatartozására egy hír közvetítésekor, még akkor is, ha ez nem tartozik közvetlenül a tárgyhoz. Míg ritkán tűnnek nyíltan rasszistának, a terhelt szavak használata, mint a „honfitársaink” vagy „etnikum” további mesterséges és önkényes választófalakat emel a romák és a nem-romák között. Ez indirekt módon erősíti a fent említett sztereotípiát, hiszen a publikum fellélegezhet, amikor kiderül, hogy például azok, akiket elfogtak, mert megkíséreltek kisbabákat eladni Marseille-ben [13], romák voltak, így ők fel vannak mentve valamilyen kollektív bűnösség alól, hiszen az elkövetők roma identitása kerül az ő román identitásuk helyébe.

A média hatalma

A romák médiaképe továbbra is főként negatív, még akkor is, ha kevésbé közvetlen módon. Folyamatosan használnak terhelt szavakat és olyan szófordulatokat, melyek világossá teszik a fogyasztó számára, hogy a romák gyökeresen különböznek az átlag olvasótól vagy nézőtől.  Ezáltal olyan sztereotípiákat és torzításokat erősítenek meg, amelyek már léteznek a tömeg felfogásában, semmit nem téve a status quo megingatásának érdekében, hanem e helyett növelve a romáktól való idegenkedést azáltal, hogy kevésbé azonosulhatónak tüntetik fel őket. Különböző „politikai korrektségre” való felhívások ellenére elég egyértelmű, hogy a szavak nem „csak szavak”, és a használatuk jelentősen tudja pozitív vagy negatív módon befolyásolni azt, hogy viszonyul a többség egy kisebbséghez.

Az egységesítési szerep ellenére, amit alkalmanként a média sikeresen tudott vállalni, az országos újságok vagy a rádió segítségével, amely embereket jobban egymásra hangol, a romák szisztematikus negatív ábrázolása, melyet vagy szórakoztatásra, vagy a saját kényelem érdekében a felelősség elhárítására használ egy önbeteljesítő jóslat, amely távolabb és távolabb löki a romákat attól, hogy teljes értékű állampolgárokként kezeljék őket, így hozván létre további történeteket a szegénységről és az egzotikumokról. [14] A médiának óriási szava van a nyilvánosság véleményének formálásában, de sajnos a romák esetében nagyon messze van attól, hogy a hatalmát jóra használja.

Mihai Ilioaia írása

[1] http://www.spiegel.de/international/europe/the-right-wing-and-the-roma-eu-presidency-a-test-for-tolerance-in-hungary-a-737283-4.html

[2] http://www.ceu.hu/event/2013-11-11/gypsycriminality-and-racial-politics-punishment-central-europe

[3] http://www.spiegel.de/international/europe/racist-crime-wave-hungary-s-roma-bear-brunt-of-downturn-a-609669.html

[4] http://www.novini.bg/news/110316-каракачанов-залива-ни-безнаказана-вълна-циганска-престъпност.htm

[5] http://www.novinite.com/view_news.php?id=132472

[6] http://www.blitz.bg/news/article/234051

[7] http://www.romea.cz/en/news/czech/czech-mayor-fights-crime-by-collectively-blaming-roma

[8] http://www.thesun.co.uk/sol/homepage/features/article4323814.ece

[9] http://www.24chasa.bg/Article.asp?ArticleId=2448556

[10] http://www.novini.bg/news/166780-озверели-цигани-биха-възрастна-жена-в-автобус-никой-не-й-е-помогнал.html

[11] http://www.evz.ro/detalii/stiri/tiganii-din-romania-au-speriat-londra-1033776.html

[12] http://www.dailymail.co.uk/news/article-2438646/French-Foreign-Minister-Romania-Bulgaria-allowed-Schengen-zone.html

[13] http://stirileprotv.ro/stiri/international/mai-multi-tigani-romani-arestati-in-marsilia-pentru-trafic-cu-bebelusi-un-copil-10-000-de-euro.html

[14] http://intersectingspaces.wordpress.com/2012/10/03/constructing-romanies-the-representation-of-roma-people-in-news-reporting-discourse/