Védtelenül – romaként a magyar gyermekvédelmi rendszerben

Minden gyermeknek családban van a legjobb helye. Egy mondatban így foglalható össze a gyermekvédelmi szakellátásról alkotott szakértők véleménye. Mégis, a szakirodalom becslései szerint a roma gyermekek aránytalanul magas valószínűséggel kerülnek gyermekotthonokba, jelentősen kisebb számban fogadják őket örökbe, és nagyobb eséllyel minősítik fogyatékossá őket, mint nem-roma társaikat. Reformok ugyan vannak, az érdemi változásra azonban még évtizedeket kell várni. Strukturális átalakítások híján pedig még akkor sem lesz biztosítva, hogy jelentősen javulni fognak a gyermekvédelmi szakellátásban elhelyezett roma gyermekek perspektívái.

A tehetség – úgy tartják – utat tör magának. Nem egy állami gondozásban felnőtt roma művészt, mesterembert vagy értelmiségit ismerni, aki adottságainak és szorgalmának köszönhetően ki tudott törni, és akiket ma már elismert művészként tisztelnek világszerte.

Az írónőként és emberjogi aktivistaként tevékeny, az 1970-es évek Svédországában Katitzi-gyermekkötetével kultuszt alkotó Katharina Taikon ahhoz a roma generációhoz tartozik, akiket gyermekként azzal a szándékkal szakítottak ki családjából, hogy így integrálják őt a többségi társadalomba. Katharina az asszimilációs politka nevében előbb egy cirkuszt működtető nevelőcsaládhoz, majd nevelőintézetbe került. Ferkovics Józsefnek, Zala megyei születésű festőművésznek három kontinensen állították már ki képeit, mégis amikor arra került volna sor, hogy művészi pályán tanuljon tovább, a makarenkói pedagógiai elveket követő nevelőintézet, ahol a hatvanas-hetvenes években nevelkedett, a képzőművészeti főiskola helyett bányai szakmunkásnak küldte őt.

Rostás Árpád szerencsésebb helyzetben volt. A legrangosabb magyar díjakkal kitüntetett, egykoron egy 220 fős nevelőotthonban árvaként felnevelkedett restaurátor – akinek kezei nyomát például a Napkirály bútorai őrzik Versailles-ban – azt vallja, hálával tartozik az adófizetőknek a neveltetésért. Háláját idén nyáron egy hátrányos helyzetű gyermekeknek szervezett tábor megszervezésével fejezte ki. Bogdán Árpád színész-rendező összesen huszonkét évet töltött el állami gondozottként. Önéletrajzi ihletésű, a nagybetűs életbe kikerült “intézetis” fiatal beilleszkedési próbálkozásait feldolgozó, Boldog új élet című alkotását, ami rendezői pályafutása első játékfilmje, a hazai sikereket követően a Berlini Filmfesztivál versenyfilmjei közé is beválogatták.

Ezek az egyéni sikertörténetek értékes példaként szolgálnak mind maguk a gyermekvédelmi rendszerben elhelyezett roma gyermekek számára, mind pedig az érintett gyermekek társadalmi megítélése szempontjából. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, ha ezeket a személyes történeteket nem inspiráció- és motivációforrásként, hanem általánosítások tárgyaként használják, legalább annyira károsak lehetnek, mint amennyit segítenének. Azok a narratívák ugyanis, amik azt sugallják a többségi társadalom számára, hogy egy gyermekotthonban nevelkedő roma gyermek kellő szorgalommal bármit elérhet, azon felül, hogy statisztikailag nem is lehetnek megalapozottak, elterelik a figyelmet mind a roma gyermekeket érő hátrányos megkülönböztetés mértékéről, mind a gyermekvédelmi rendszer strukturális hiányosságaiból fakadó anomáliákról.

A roma gyerekek Csehországban és Szlovákiában (képünkön) komoly akadályokkal szembesülnek az egyenlő oktatáshoz való hozzáférésben. Fotó: Romédia Alapítvány

A roma gyerekek Csehországban és Szlovákiában (képünkön) komoly akadályokkal szembesülnek az egyenlő oktatáshoz való hozzáférésben. Fotó: Romédia Alapítvány

Ha közelebbről megismerkedünk ugyanis a gyermekvédelmi rendszerben elhelyezett roma gyerekek személyes történeteivel, azt találjuk, hogy elenyészőek a hasonló sikertörténetek. És nem feltétlenül azért, mert egyre kevesebb tehetséges gyermek születik, hanem azért, mert az a gyermekvédelmi rendszer, amibe a roma gyermekek bekerülnek, nemhogy segítené, hanem rendszerszinten hátráltatja őket képességeik kibontakoztatásában és roma identitásuk megerősítésében. A probléma – mint látni fogjuk – strukturális, így annak orvoslása gyökeres változtatásokat igényelne. A gond csak az, hogy a rendelkezésre álló adatok híján még akkor sem tudnának a szakemberek érdemi megoldást kínálni, ha egyáltalán mutatkozna szándék a gyermekvédelemben elhelyezett roma gyermekek perspektívájánakrendszerszintű javítására. Az eddig készített tanulmányok szerint pedig erre égető szükség lenne.

Amire a kutatásokból következtethetünk

Mivel azonban a hazai jogi rendelkezések erősen korlátozzák a meglévő kutatások érvényességét, a szakirodalom kivesézése előtt, mindenképp szükséges tisztába kerülnünk a gyermekvédelmi rendszert szabályozó jogi rendelkezésekkel.

A gyermekek jogi védelmét egy sor nemzetközi és hazai jog biztosítja: ilyenek például az Emberi Jogi Egyezmény vagy az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezménye, mely 9. cikkében kimondja, hogy a gyermek családtól való elválasztása csakis a gyermek mindenek felett álló érdekében történhet. De ide tartozik a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem bástyájának beállított, Egyenlő bánásmódról szóló törvény,[1] melyet hazánk 2003-ban az Európai Uniós csatlakozás nyomására ratifikált és azóta is legfőképp csak gumitörvényként kezel. A gyermekjogok biztosítása nem utolsósorban az Alkotmányban is helyet kapott. Az igazi mérföldkő a magyar gyermekvédelmi rendszerben történetében azonban az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekvédelemről (ismertebb nevén Gyermekvédelmi törvény) volt, mely a gyermekvédelmi rendszer jogi alapjait fektette le, és amely a szegénységgel veszélyeztetett családok helyzetét felismerve például megtiltotta azt, hogy a gyermeket elsődlegesen a család anyagi körülményeire hivatkozva szakítsák el családtagjaitól.

A probléma ott kezdődik, hogy a Gyermekvédelmi törvény nem ad felhatalmazást a gyermekvédelemi rendszerben elhelyezettek különleges adatainak kezelésére. És mivel az új adatvédemi törvény[2] különleges adatnak minősíti többek között a faji eredetre, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó adatot, így azzal a helyzettel találjuk szemben magunkat, hogy Magyarországon törvény biztosítja azt, hogy semmilyen hivatalos adattal ne rendelkezhessünk a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő roma gyermekek helyzetéről.

A Nemzeti és Családpolitikai Intézet évenkénti részletes jelentéséből megtudhatjuk, hogy ma Magyarországon hozzávetőlegesen 21 500 gyermek él gyermekgondozásban. A gyermekotthonokban élő gyermekek száma folyamatos csökkenésben van, 2010 óta pedig évenként kereken száz fővel nő az örökbefogadottak száma. Ezek az adatok szépen mutatnak az országos gyermekvédelmi konferenciák előadásain, politikusoknak pedig még inkább jóleső érzés hivatkozni rájuk.

Mivel a gyermek etnikai hovatartozásról nincsenek hozzáférhető adataink, így minden bizonnyal hátrányos megkülönböztetés sincs.

2007 és 2011 között négy tanulmány született, mely a gyermekvédelmi rendszerbe bekerült roma gyermekek helyzetét kutatta. Ami a végkövetkeztetést illeti, a négy tanulmány egyetértett abban, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban lévő roma gyermekek számos területen jelentős hátrányt szenvednek el nem-roma társaikkal szemben.

IMG_5757 copyNeményi Mária és Messing Vera 2007-es tanulmánya szerint, mely során 1866 gyermek adataira vonatkozóan készítettek kérdőíves kutatást, a gyermekvédelmi rendszerbe való bekerülés valószínűsége roma gyermekek esetében a két és félszerese is lehet a lakossági arányhoz viszonyítva.[3] Ugyanebben az évben készített egy átfogóbb kutatást az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) is, mely során az ország hét régiójából, összesen 68 szakember, 13 szülő és 12 gyermek bevonásával vezettek fókuszcsoportos beszélgetéseket. A kutatásból az derült ki, hogy a roma gyermekek szembetűnően nagyobb valószínűséggel kerülnek gyermekotthonba, mint nevelőszülőhöz. Az általuk megkérdezett családoknál ez a mutató a 2007-es évben 58 % volt,[4] ugyanez az érték az ERCC négy évvel később megismételt jelentése szerint az 2010-es évre 65,9%-ra emelkedett.[5]

Az Európai Roma Jogok Központja által végzett jelentéseka gyermekvédelmi rendszer számos erősen diszkriminatív gyakorlatára mutattak rá, melyet igyekeztek eddig a szőnyeg alá söpörni: a tanulmányok megállapították azt, hogy – noha azt törvény tiltja, a roma gyermeket leggyakrabban anyagi okok miatt emelik ki a családjukból, továbbá nagyobb eséllyel minősítik fogyatékossá őket és jelentősen kisebb számban fogadják őket örökbe, mint nem roma társaikat. Ez utóbbi jelenség már csak azért is különös, mert elviekben az Adatvédelmi és Gyermekvédelmi törvény értelmében az örökbefogadók hivatalos úton biztosan nem szerezhetnek tudomást a gyermek etnikai hovatartozásáról. A bevett gyakorlat ilyenkor egész egyszerűen az, hogy az örökbefogadást közvetítők informálisan közlik az örökbefogadó szülőkkel, hogy a kiszemelt gyermek roma-e vagy sem.

A felülreprezentáltság kérdése – okok és magyarázatok

Arról, hogy pontosan milyen okok húzódhatnak meg a gyermekvédelmi rendszerben elhelyezetett roma gyermekek aránytalan magas száma mögött és azok hogyan magyarázhatják a felülreprezentáltságot, megoszlanak a szakértői vélemények. Herczog Mária és Neményi Mária 2007-es kutatásából, mely során 67 szakember bevonásával készítettek fókuszcsoportos beszélgetést, az derül ki, hogy a gyermekellátásban dolgozó szakértők azt a véleményt osztják, a roma gyermekek aránytalanul magas száma egyáltalán nincs összefüggésben a gyermekvédelmi rendszer működésével.[6] Ezzel a „mosom kezeimet”- magatartással viszont szembemennek az ERRC-jelentések által talált eredmények, melyek a felülreprezentáltság okaiként a mélyszegénységet, az iskolai hiányzást, agyermekjóléti rendszer hiányosságait és a szakellátásban dolgozók előítéletességét nevezik meg. Nézzük most sorban, mit érteni ez utóbbiak alatt.

Először: a gyermekvédelmi rendszer igenis látja és felismeri a szegénységet akkor, amikor elsődlegesen mélyszegénységre hivatkozva szakít ki családjukból roma gyermekeket, a szegénység okaival és körülményeivel szemben azonban már vak és nem látja, hogy a rossz anyagi körülmények kialakulásához a munkahelyek hiánya és a roma emberekkel szembeni munkahelyi diszkrimináció is nagy mértékben hozzájárul.

Másrészt: az iskolai hiányzások. Az iskolából való hiányzást büntetik[7], de azzal, hogy a gyermek pontosan miért is hiányzott, már senki sem törődik. Talán azért történt hiányzás, mert a gyereknek nem volt megfelelő cipője és kabátja, hogy a téli hidegben útnak induljon, vagy mert iskolatársai folyamatosan zaklatják származása miatt? A családlátogatás nincs előírva a tanároknak, így a hiányzás valódi okai legtöbbször tisztázatlanok maradnak.

Az Egyesült Királyságban tanuló cseh és szlovák gyerekek jól teljesítenek. Fotó: Equality

Az Egyesült Királyságban tanuló cseh és szlovák gyerekek jól teljesítenek. Fotó: Equality

A gyermekvédelmi finanszírozás kritikája: drága és eredménytelen

A jelentések számos további olyan rendszerszintű hiányosságra világítanakrá, melyek nem pusztán pénzhiányból fakadnak. A gyermekvédelmi rendszerben dolgozók között nem kevés olyan erős előítéletekkel rendelkező családgondozót találni, aki olyan sztereotípiák mentén gondolkozik a romákról, mint a megélhetési szülés, vagy bűnözési hajlami mítosza. Mindezek ellenére ahhoz, hogy valaki családgondozóvá vagy gyermekvédelmi szakemberré válhasson, nem kell részt vennie semmilyen előzetes antidiszkriminációs képzésen.

A legnagyobb probléma talán abban gyökerezik, hogy nem, illetve alig találni olyan szakellátási programot, amik erősítenék a gyermekek roma identitását. Míg a nevelőszülőknél való elhelyezéskor szempontként merül fel az, hogy a családban biztosítva legyen a gyermek etnikai identitásának fejlődése, addig a nevelőintézetekben nincs rendszerszinten kialakítva, hogy a gyerekek megismerkedjenek és ápolni tudják a roma kultúrát.

A magyarországi gyermekjóléti szakellátás ugyanakkor az anyagi ráfordítások hatékonysága miatt is erősen kritizálható. Egy a közép-kelet európai országok és Oroszország gyermekvédelmi rendszereit összehasonlító, eddigi legátfogóbb tanulmány azt hozta ki eredményként, hogy egy család szétválasztása a vizsgált országok mindegyikében sokkal többe került az adófizetőknek, mint annak egyben tartása.[8] A nevelőintézeti nevelés valamennyi elhelyezési lehetőség sokszorosát teszi ki: a nevelőszülőknél nevelés költsége például akár egyötöde is lehet az intézményi elhelyezés költségének. A családot támogató szociális szolgáltatások pedig mindössze nyolcad annyiba kerülnek.

Ezek a számok még elszomorítóbban festenek, ha összevetjük őket azokkal a kutatásokkal, melyek a magyar gyermekvédelmi rendszert elhagyó fiatalok integrációs esélyeit vizsgálják. Egy 2012-es hazai tanulmány szerint a gyermekvédelemben nevelkedettek nagy része nem képes megbirkózni a felnőtt szereppel, a későbbiekben is nagy arányban szorul a jóléti ellátórendszer állandó támogatására, ellenkező esetben pedig munkanélküli vagy alulfizetett bérmunkás válik belőlük.[9]

A gyermekintézeti rendszer drága és eredménytelen fenntartási költségeit felismerve valamennyi kelet-európai ország már a rendszerváltást követően belekezdett gyermekvédelmi intézményrendszerének átalakításába. A nevelőintézetekből a nevelőszülői elhelyezésre való átállás azonban nehézkesen halad és strukturális reformok bevezetésével is csak hosszú évtizedekbe telhet behozni a mintának tekinthető nyugat-európai országokat, ahol a nagy létszámú otthonokat javarészt már felváltották a kisebb, családiasabb otthonok. Az átállással párhuzamosan Szlovákia például sikeresen kiépített egy jól működő pszichológiai tanácsadói hálózatot, Lengyelország esetében viszont azt látni, hogy a nevelőszülők alacsony száma miatt a gyermekotthoni elhelyezés a mai napig fontos része maradt a gyermekvédelmi rendszernek.[10]

A hazai gyermekvédelmi rendszert érintő reformok során évtizedek óta sorra írták át a szakmai szempontokat az anyagi költségcsökkentésnek kedvező kényszermegoldások. A jelenleg a központosítás irányába elmozduló gyermekvédelmi rendszerben jövő évtől alapvető változtatások bevezetését tervezik, melynek részletei jelenleg is kidolgozás alatt vannak. A reformok alapvető céljai jó iránynak tűnhetnek: egyszerűsíteni az örökbefogadás lassú adminisztrációját, népszerűsíteni és megkönnyíteni a nevelőszülői státuszhoz való hozzájutást, nevelőcsaládba adni minden 12 év alatti, ma még otthonokban élő gyermeket.

Addig viszont, ameddig a gyermekvédelem nem vesz tudomást a roma gyermekeket érő diszkriminatív gyakorlatokról és érzéketlen a mélyszegénységben élő roma gyermekek helyzetének megértésében és javításában, tehát nincs összehangolva egy általánosabb, a hátrányos helyzetű családok élethelyzetét is javítani célzó családtámogatási rendszerrel, jöhet bármilyen reform, a gyerekvédelmi szakellátás nem fogja csökkenteni a gyermekek között egyre szélesedő társadalmi szakadékot, hanem csak még jobban elmélyíti a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.

Írta: Németh Bálint


[1]2003. évi CXXV. törvényegyenlőbánásmódról és azesélyegyenlőségelőmozdításáról

[2]2011.évi CXII törvényazinformációsönrendelkezésijogról

[3]Neményi M., Messing V., 2007. Gyermekvédelem és esélyegyenlőség.Kapocs 6. 1. sz. 2-19.

[4]ERRC.2007. Fenntartottérdektelenség: Roma gyermekek a magyargyermevédelmirendszerben. elérhető: http://www.errc.org/cms/upload/media/02/90/m00000290.pdf

[5]ERCC. 2011. Életfogytiglan: Roma gyermekek a magyargyermekvédelmirendszerben. elérhető: http://www.errc.org/cms/upload/file/eletfogytiglan-20-june-2011.pdf

[6]Herczog M., Neményi M. 2007. Roma gyermekek a gyermekvédelemben.Család,gyermek, ifjúság, 16. 6. sz. 6-12.

[7] A 2010-es családoktámogatásárólszólótörvényértelmébenaziskolásskorúgyermekekutánjáróiskoláztatásitámogatástfelfüggesztiazönkormányzat és kezdeményezheti a gyermekvédelembevételét is, ha azigazolatlanakórákszámameghaladjaazötvenet.

[8] Carter D., 2005. Family Matters: A study of institutional childcare in Central and Eastern Europe and the former Soviet Union, Every Child, London. Elérhető: http://p-ced.com/reference/Family_Matters_summary.pdf

[9]Csurgó B., Hodosán R., Rácz A., SzombathelyiSz., 2012. Gyermekvédelembennevelkedtektársadalmiintegrációsesélyei.Gyermek és ifjúságvédelmitanulmányok.Rubeus Egyesület. Elérhető: http://oszkdk.oszk.hu/storage/00/00/50/14/dd/1/24426_gyermek_es_ifjusagvedelmi_tanulmanyok_elso_kotet.pdf

[10] A gyermekvédelemeurópaiáttekintésérőllásdbővebben: Rákó E., 2010. Gyermekvédelmiintézményekbenelhelyezettgyermekekéletkörülményeinekvizsgálata.DoktoriÉrtekezés. DebrecniEgyetem BTK. 40-59.old elérhető: http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/98976/5/ertekezes.pdf