Mi, ők és a romák

“Lehet, hogy nem jutok el oda veletek, de ma este szeretném, ha tudnátok, hogy mi mint nép el fogunk jutni az Ígéret földjére.”

/Martin Luther King meggyilkolása előtti, Voltam a hegycsúcson című beszédéből/

„Mi”  – mennyire rövid és erőteljes szó! Egy szó, amit nem gyakran használnak a roma emberek vonatkozásában a médiában.

Ha otthon vagyunk, úgy fogalmazunk „mi ilyenek vagyunk”, „mi ezt csináljuk”, az újságokból pedig azt olvassuk, „ők olyanok, mint”, „ők azt csinálják, hogy”. Ez olyannyira közhellyé vált, hogy lassan már kezdjük mi magunk is elhinni. Az viszont igazi ritkaságszámba megy, amikor a televízióban azt halljuk: „Mi, romák”. Első hallásra talán még hihetetlennek is tűnik, függetlenül attól, kinek a szájából hangzik el. Bármiről is beszéljenek, más jelentéssel bír az, amikor az „ők” megnevezésről átváltanak a „mi” használatára.

David Blunkett és Nick Clegg nem roma származásúak, ezért nyilvánvalóan nem is várható el tőlük, hogy úgy beszéljenek, hogy “Mi romák”. Ugyanakkor az, ahogyan nyilatkozataikban a politikusok a “mi” és az “ők” megkülönböztetést használják, nagyon is sokatmondó tud lenni. blunkett

A Salfordi Egyetem nemrégiben publikált tanulmánya szerint az európai országok közül jelenleg Angliában él a legmagasabb lélekszámú roma lakosság. Ehhez, az amúgy már félezer évvel ezelőtt letelepedett angol roma közösséghez csatlakozik az a legalább kétszázezer főt számláló roma bevándorló réteg, akik az elmúlt évek bevándorlási hulláma során érkeztek a szigetországba. Ezen jelentés hatására, valamint a sheffieldi Page Hall környéki lakosok azon panaszai alapján, miszerint a szlovák roma szomszédok szemétgyűjtés céljából tendenciózus módon járják az utcákat, Mr. Blunkett, korábbi belügyminisztérium – az ország egyik legmagasabb rangú politikusa – november 12-én így nyilatkozott a BBC Sheffield Rádióban:

„A mi feladatunk az, hogy megváltoztassuk a hozzánk érkező közösségek, a romák viselkedését és kultúráját, mert máskülönben demográfiai robbanás fog kitörni. Ezt mindannyian tudjuk.”

Kire utal pontosan a “mi” és az “ők” Blunkett szavaiban? Döntse el mindenki saját maga.

damian james le bas and artur conka

Amikor a “beérkező” romákról van szó, nem is nagyon kell eldönteni, most mi vagy ők, hiszen ők ugyanolyanok, és Blankett szerint ennek a homogén, problémás csoportnak csak arra van szüksége, hogy megváltoztassák a kultúráját. Igazságos javaslat? Döntse el mindenki saját maga. És mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy ezek az emberek gyakran a középkorhoz hasonló életkörülményeket maguk mögött hagyva menekülnek el hazájukból? Ilyenek például a kassai Lunik IX. Lakótelep vagy az intézményesült fajgyűlölet brutális gyakorlatai, mint például az erőszakos sterilizáció, a szegregált oktatás vagy a szervezett cigány-vadászatok. Releváns vagy csupán liberális kifogáskeresés? Döntse el mindenki saját maga. 

Gondoljunk csak vissza arra a beszédre, amit Charles De Gaulle, az V. Francia Köztársaság megalapítója mondott a francia lakosságnak, amikor Párizs felett ejtőernyős csapatok köröztek az égen és katonai puccs elkövetésére készültek ellene, mert nem tartotta be ígéretét Algéria francia gyarmatként való megtartásáról. A történelem alakulása ekkor részben azon is múlott, hogy De Gaulle kit szólított meg beszédében. Ő közvetlenül a francia néphez intézte szavait.

Amikor Nick Clegg, a brit kormányfőhelyettes a múlt héten belehajszolta magát ebbe az úgynevezett “vitába”, arra számítottunk volna, változtatni fog eddigi taktikáján, hiszen mégiscsak a Liberális Párt elnökéről van szó. És mi történt? Egész egyszerűen a kormány felmentését szorgalmazta (az embereknek nem szabad meginogni és azt gondolni, ami most történik a romákkal, az mind a kormány vétke):

“Igen nehéz kérdést vet fel az, amikor ráébredünk, hogy tőlünk eltérő kultúrájú közösségek érkeznek az országunkba, és úgy viselkednek, hogy az már nehezen tolerálható. Viselkedésükkel félelmet keltenek az emberekben.” clegg

A “Mi” és az “Ők” használata itt még tisztábban körvonalazódik: ők a romák, akik nem csinálnak mást, mint támadnak és megfélemlítenek. Ha Clegg tényleg a romákat akarja megszólítani, vajon miért nem próbálja meg ezt közvetlenül megtenni? Talán a jelenkori politikusok úgy vélik, a ti-megnevezésnek ott van a helye, ahol hagyták: Lord Kitchener katonasorba toborzó plakátjain vagy a De Gaulle által használt “ti” esetében elveszve a hatvanas évek gyötrelmekkel átitatott koloniális emlékezetében.

Ha most azt gondoljátok, ezzel azt próbálom sugalmazni, hogy a “mi” használatának a bevezetése bármit is javítana a helyzeten, jobban jártok, ha inkább felkészítitek magatok a közelgő viharra. Amikor ugyanis Jake Bowers roma újságíró barátom múlt héten azt írta a Guardianben, hogy David Blunkett megjegyzései romaellenesek, és példát mert hozni a társadalomba sikeresen beilleszkedett, roma identitásukra büszke szlovák bevándorlókra – mint például Artur Conkára – elsőként vette a bátorságot ahhoz, hogy kimondja az igazságot. A válaszokat, amik a köztudottan liberális lap olvasótáborától érkeztek, mégis oly mértékben méltatlannak találtam, hogy Jake-kel való szolidaritásom jeléül inkább romani nyelven írtam a fórumba. Mindezt azzal a céllal tettem, hogy elkerüljem a romaellenes ócsárlások záporát. A hozzászólásomat törölték. Ez alapján úgy látszik, a faji alapú általánosítások angol nyelven rendben vannak, a románi nyelven azonban már a panaszkodásnak sem lehet helye.

Roma Gypsies Slovakia: Becoming part of Europe

Félretéve egy pillanatra minden nyelvtant és epéskedést, érdemes azon is elgondolkodni, mit tartogat számunkra a jövő. A helyes irány talán az lehetne, ha visszatekintenénk és megpróbálnánk megérteni a közelmúlt eseményeit. A szomorú csak az, hogy rémhírterjesztő vélekedéseket valahogyan mindig sokkal könnyebb találni, mint higgadt hozzászólásokat. Yaron Matras, a Romani Tanulmányok folyóirat szerkesztője a politics.co.uk oldalon pedig már megírta, hogy a Szlovákiából, Lengyelországból és Csehországból érkező bevándorlók közül – függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma származásúak, a legtöbbeknek 2004 óta sikerült munkát vállalnia, gyermekeiket pedig angol iskolákba járatják. Hangsúlyozom, ezt nem én mondom, ezt azon szakemberek állítják, akik roma bevándorlókkal foglalkoznak. Mint ahogyan egy szociális munkás szájából is hallottam a közelmúltban, amikor meghívott vendég voltam a BBC Today egy szombati adásában. A szavairól egyszerűen tudomást sem vett a műsorvezető.

Úgy látszik, ha romákkal kapcsolatos aggodalmakról van szó, legyen az a mítosz, hogy a romák gyermeket rabolnak vagy az a vélekedés, miszerint az utcákon való időtöltés bűncselekmény – továbbra is a félelem és nem a tények lesznek azok a tényezők, melyek meghatározzák a közgondolkodást.

írta: Damian James Le Bas

fordította: Németh Bálint