Britannia: a túlzás és az önsajnálat földje

Amikor egy parlamenti képviselő az etnikai utazók számára biztosított csekély számú lakókocsi parkolóhelyekre „a vidék elgettósításaként” hivatkozik, elgondolkozhatunk azon, hogy mi is rejlik az ilyen hatásvadász beszéd mögött. Damian Le Bas feltárja, mi a tény, és mi a fikció az Egyesült Királyságban élő etnikai utazók ábrázolásából.

Elég nehéz meglepni egy egyesült királyságbeli cigányt: az elmúlt 500 évben a történelem és a politika minden lehetséges eszközt felhasznált annak érdekében, hogy kevésbé szorosan kötődjünk az örökségünkhöz. Lehet, hogy az ország megérdemli, hogy a világ az egyik legtoleránsabb országaként tartsák számon, de vannak dolgok, amelyeket sosem tűrtek meg, és úgy tűnik, sosem fognak megtűrni. Ahogy többek között a hagyományos roma életmódot sem.

Ez az életmód – amit sokan romantizálnak, de kevesen értenek igazán – különböző elemek összessége, és részt képezi az angol cigány nyelv, amelyről részletesebben ezen a linken olvashatnak (https://romediafoundation.wordpress.com/2013/07/04/romani-the-secret-tongue-of-the-north/). A mi nyelvünk kevés figyelmet kap, kifejezetten a hírmédiában. Ebben az országban, ha az etnikai utazók megjelennek a hírekben, az szokás szerint csak egy dolgot jelenthet: ’Britannia, kezdhetsz félni: jönnek érted a lakókocsik’.

Az, hogy a sajtó és az általános lakosság is félelemmel teli vonzódással van az etnikai utazókkal szemben, a brit kultúra egyik fő támasza: ami viszont egyszerre lenyűgöző és aggasztó, az a szakadék, ami elválasztja ezt a félelmet és az azt állandósító riportot, valamint az érintett kisebbség mérete. Látni kell a statisztikákat ahhoz, hogy elhiggyük őket.

A lakókocsi zavaros szimbólum az Egyesült Királyságban: jelentéstartalma attól függ, kit képzelünk bele.

Ha összevetjük a statisztikákat az Egyesült Királyságból [1], az első dolog, ami szemet szúrhat nekünk, hogy milyen kevés roma, cigány és ír etnikai utazó él manapság lakókocsikban. A becsült 300 000 fős lakosságnak csak mintegy hatodrésze élhet lakókocsikban: 14 208 család, vagyis nagyjából 50 000 ember, ami egy kisebb város lakosságának felel meg.

Tehát a nomád etnikai utazók már egy kisebbségen belüli kisebbség, és ráadásul még el is oszlanak az Egyesült Királyságban. Tehát nagyon kis létszámú embercsoportról beszélünk, akik az Egyesült Királyságot alkotó négy országban szóródtak szét. iii

Ezen a kis létszámon belül van egy másik kisebbség: azok, akik az út szélén élnek, vagy máshol, engedély nélkül. Sokan el sem hinnék, hogy az Egyesült Királyságban élő lakókocsis etnikai utazók 80%-ának teljesen legális az életmódja, és emellett adót is fizetnek, hogy ezt megtehessék (a helyi hatóságoknak ún. önkormányzati adót (council tax) vagy közösségi költséget (community charge)).

Minden héten legalább egyszer meghívnak különböző rádióműsorokba, hogy a cigányok és az etnikai utazók problémáiról vitázzunk. A leggyakrabban elhangzó állítás azok közül, amiket hallani szoktam az, hogy ’a cigányok nem fizetnek adót’. A jövedelemadó esetében valójában nincs semmilyen hiteles bizonyíték, ami ezt az állítást megerősíthetné [2]. Ha az önkormányzati adót (council tax) vesszük példának, az adót nem fizető cigányok és etnikai utazók maximális száma – kormányzati statisztikák alapján – nagyjából 3580 családra rúg. Ez kevesebb, mint a roma cigányok és ír etnikai utazók létszámának 5%-a. Hadd ismételjem meg ezt a számot még egyszer: kevesebb, mint 5%-a.

Meglepő-e ezek után, hogy a bizonyítékok totális hiányának ellenére a sztereotípia mégis létezik?

Szerintem nem.  Legalábbis akkor nem, ha elhisszük, hogy az emberi közösségek alapvető szükségletei befolyásosabbak annál, mint hogy statisztikákhoz, vagy bizonyítékokhoz hasonló jelentéktelenségekkel foglalkozzunk. Szerintem világos, hogy nem azért olyan népszerűek a cigányellenes sztereotípiák, mert olyan nagyon megalapozottak lennének, hanem mert ezek a sztereotípiák a nem-cigány társadalomban kulturális célokat látnak el.

Egy olyan ’kérdés’, mint a „Miért nem tudnak a cigányok is adót fizetni hozzánk hasonlóan?” igazából nem is kérdés, hanem egy saját meggyőződés megfogalmazása: egy kvázi-vallásos karakter kijelentése. A ’kérdező’ valójában ezt mondja: „Cigányok = rosszak, tehát mi, a többiek = jók, legalábbis nem olyan rosszak, mint a cigányok.”

Van egy szakkifejezés az ilyen emberekre, csoportokra, akiket szakrális szerepbe bujtatnak annak érdekében, hogy létrehozzák a megkönnyebbülés és a szolidaritás érzeteit egy nagyobb csoportban: ez a kifejezés a bűnbak (scapegoat). Az ókori Közel-Keleten ezt a szerepet gyakorlatilag is egy (bak)kecske töltötte be, de mivel a britek különösen szeretik a kecskéket, inkább szívesebben halmozzák kollektív bűneiket a cigányok nyakába.

Tehát tovább hibáztatják a bűnbakot, mivel ez a hagyomány sokkal régebbi Angliában, mint a pulykaevés karácsonykor. Alkalomadtán ezért mond egy képviselő vagy egy újságíró olyasmi, ami olyan nevetséges, hogy még a cigányokat is meglepi. Caravans line an access road to Dale Farm travellers site, near Basildon, England

Vegyük például Philip Hollobone megjegyzését nemrégről, aki a parlament egyik konzervatív képviselője, és egyben a legújabb politikus a post-Egyptians Act [3] 483 éves történelmében, aki meglovagolja ezt a témát, és nekimegy az etnikai utazóknak.

Képviselőtársaihoz szólva a következőket mondta Hollobone: „Hogy engedhették meg, hogy a vidék elgettósítása a nemzeti tervszabályozás keretein belül működjön? Miért kezelnének ezek a szabályozások egy embercsoportot másként, mint a többit? Szükség van egyensúlyra ebben a rendszerben, és azért hagyták a helyzetet idáig fejlődni, mert a cigányok és az etnikai utazók effektíve különleges bánásmódban részesülnek, és én abban hiszek, hogy mindenki ugyanolyan bánásmódot érdemel.”

A kulcsfontosságú szó ebben a nevetséges hencegésben az „effektíve”, mert ha azt mondjuk, hogy a cigányok és az etnikai utazók „effektíve különleges bánásmódban részesülnek”, kikerülhetjük a valódi tényeket, amik azt mutatják, hogy a cigányok és az etnikai utazót semmilyen különleges bánásmódban nem részesülnek.

Először is, a cigányok és etnikai utazók házaira 20-szor valószínűbb, hogy megtagadják az építési engedélyt, mint másokéra [4].

Másodszor, a cigányok és etnikai utazók telkeit kiépíteni tipikusan kevesebb pénzbe kerül, mint normális otthonokat építeni olyan embereknek, akik nem akarnak lakókocsikban lakni (és legtöbbször a lakosok hozzák a saját otthonukat – a lakókocsit, vagy a mobilházat).

Harmadszor, ezeknek az épülő telkeknek a száma – mi több, a jelenleg létező ilyen telkek száma – szánalmasan kevés, ha a lakókocsikban lakni nem akaró emberek számára épülő otthonok számához viszonyítjuk.

1968 és 2011 között az egyes angliai helyi hatóság által kiépített helyek (egy család számára elegendő hellyel rendelkező telkek) száma 4999 [5] volt. Ez kevesebb, mint 5000 otthon, 43 év alatt. Összehasonlításként, 2011 márciusában, az Egyesült Királyságban regisztrált új otthonok száma 30 012 volt.

Gypsy-families-at-Appleby-007

Ez hatszor annyi otthon a nem etnikai utazóknak egy hónapban, mint amennyit az etnikai utazók kapnának 40 év alatt. Ez különleges bánásmódnak számít a cigányokkal szemben? Talán igen, ha az ember egy olyan univerzumból jött, ahol a matematikai szabályok fordítottja érvényesül, úgy, hogy a kevesebb több legyen.

Mi késztet egy politikust arra, hogy indokoltnak gondolja azt, hogy 37 etnikai utazó otthonaként szolgáló telkek lehetséges – még nem is biztos – építésére „a vidék elgettósításaként” hivatkozzon, amikor a 100 új, nem etnikai utazó számára épített otthont 2011-ben „a lakást kereső emberek által szívesen látott hírként [6]” üdvözöltek? Miért vált ki folyamatosan dühöt és utálatot, hogy némely népek kultúrája magába foglalja a nem helyhez kötött életmódot?

A kérdés ezen része megválaszolatlan marad, főleg ,mivel a britek különös imádatot éreznek a tradicionális roma szekerek iránt, és ezt követi egy későbbi szerelmi viszony a lakókocsis klubokhoz való csatlakozással, hogy az év egy pár hetében úgy élhessenek, mint egy cigány. És az egyetlen dolog, ami meglepi ezt a cigányt, az egész képmutatás.

Damian Le Bas írása

[1] Statisztikák az Egyesült Királyságból egészen 2006-ig pontosak. Források: Department for Communities and Local Government (Anglia, 2006); Welsh Assembly (Wales); Scottish Executive Central Research Unit (Skócia); Northern Ireland Housing Executive (Észak-Írország).

[2] Vegyük például az Őfelsége Jövedelem és Vámhatóságát (Her Majesty’s Revenue and Customs), a szervezetet, ami a jövedelem alapján szedi az adót. Írtam nekik, hogy megtudakoljam, hogy tudomásuk szerint kevesebb adót fizetnek-e az etnikai utazók. Azt mondták, hogy ötletük sincs, mert az etnikai adatokat nem tárolják az adózással kapcsolatos adatok mellett. A személyes adatok, amiket tárolnak az életkor, a nem, az ország, a régió, a megye, a város / kerület / hatóság és a választókerület.

[3] Egy angol parlament által elfogadott törvény VIII. Henrik idejéből, amelyben kitiltották „a külföldieket, akik magukat egyiptominak hívják (Egyptians), ami a romákra, és a velük vegyülő emberekre utalt”.

[4] Forrás: Travellers’ Times tervezési útmutató, megjelent a  Rural Media Company (Hereford, Egyesült Királyság) gondozásában, 2012 augusztusában.

[5] Forrás: Guardian Datablog. A szerző visszavonta 2013. július 12-én.

[6] Homes & Communities Agency Honlap, a szerző visszavonta 2013. július 12-én.