Buveros lányok forgattak Toldon

 

A lányok elképesztő helyszínen álltak kamerák mögé. Mikor megérkeztek láthatták: nem túlzás az a kifejezés, hogy Told a mélyszegénység faluja.

A Romédia Alapítvány megbízásából, három roma lány, (Balázs A. Leila, Gurbai Fanni, Porczió Ágnes) mentoruk (Szirmai Norbert) segítségével, egy Hajdú-Bihar megyei aprócska falun, Toldon forgattak.

Itt körülbelül 300 ember lakik, ennek a lélekszámnak körülbelül 70%-a roma. A falubeliek közül szinte mindegyik család mélyszegénységben él, szörnyű körülmények között.

Van olyan utca, ahová egyáltalán nincs víz bevezetve. Vannak olyan házak melyek szinte lakhatatlan állapotúak, mégis kisgyermekes családok vannak rákényszerülve, hogy ezekben éljék mindennapjaikat. Néhány házban nincsenek bútorok. Sok kertből, a mellékhelyiség is hiányzik. A szülőknek nagy része nem tudja iskolába járatni gyermekét, legyen az akármilyen okos, hiszen a faluban nincsen iskola. Földrajzilag teljesen szegregált a település. Nincs pénzük, hogy gyermekeik busszal utazzanak a szomszéd városba tanulni. A középkorúak között sok az analfabéta.

Ezen körülményeken próbál enyhíteni, és segíteni Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatónője. A négyfős stáb először Berettyóújfaluba látogatott el, ahol megismerkedett az igazgatónővel és alapítványával, betekintést kapott a projektek egy részébe. A helyszínen látták a gyermekek rajza alapján kézzel hímzett tárgyakat, példaképpen: díszpárnákat, tolltartókat, táskákat, köténykéket, faldíszeket. Ez a projekt Toldon is több asszonynak, és lánynak ad munkát. Láthatták az adományokat, megismerkedhettek a dolgozókkal, Nóri néni bemutatta a falut, elmondta a problémákat, és az eddig elért „sikereit”.

Ritók Nóra

Ritók Nóra

Legelőször egy házhoz mentek, amely szörnyű állapotban volt egykoron: a patkány összefúrta a falát, beázott, az udvaron sem volt mellékhelyiség, és omlásveszély is fenyegette az itt lakó beteg édesanyát, öt gyermekét, és várandós menyét. De a lányok és mentoruk mind ezt már nem láthatták, csak az asszony panaszos szavai alapján képzelhették el, hiszen az alapítvány felújítja a házat. A munka még mindig folyik, a falubeli férfiak segítségével. Az öt gyermek, és anyukájuk Mari néni, éjszakánként földre terített pokrócokon alszanak, és kint az udvaron, kályhán főznek, míg a ház tatarozása el nem készül.

A következő forgatási helyszín a közös kert volt, mely szintén az alapítvány tulajdona. Interjút készítettek a kertben dolgozók vezetőjével, aki elmondta, hogy húsz embert foglalkoztatnak, és a termést közöttük osztják el betakarításkor.  Paradicsomot, paprikát, uborkát, burgonyát, kukoricát, és még számos növényt gondoznak. A kert másik felén folyik a bio-brikett készítés, ahol a lányok a brigádvezetővel, Tücsökkel készíthettek interjút. A férfi ismertette a munkafolyamatot. Elmondta, hogy imádja csinálni, és azt is, hogy több családnak biztosítja ez a brikett télen az otthon melegét. A telken lévő kisházban, fiatal asszonyokat tanítanak a háztartás higiénikus vezetésére, és főzésre. A ház hátsó részében asztalos műhely van, amely szintén több embernek ad munkát.

A következő állomás a művelődési ház volt: ide járnak az asszonyok, és a lányok varrni, és hímezni. Ezen kívül van pár számítógép, itt interneteznek a fiatalok, vagy éppen csak énekelgetnek, és táncolnak. Az épület előtt a stáb tagjai falubeliekkel beszélgettek. Elmondták, hogy nagyon szegények, és sajnos munkalehetőség sincs, egyik napról a másikra élnek, de Nórika néni rengeteget segít nekik, ő viszi a fényt a reménytelennek látszó helyzetbe, segít a gyermekek ruháztatásában, az étkeztetésben, kiváltja a gyógyszereket, ösztönzi őket a tanulásra, és nem utolsó sorban lelki támasza a faluban élő szinte összes embernek. Egy asszony azt mondta: „Nórika néni egy tiszta, arany asszony, imádjuk!” Egy másik, fiatal lány nyilatkozata: „Nem is tudom, mi lenne a faluval, Nórika néni nélkül.”

Az alapítványnak további projektötletei is vannak. Az igazgatónőnek az eddigi sikerei, és az emberek szeretete, ad erőt, a munkája elvégzéséhez.

Porczió Ágnes