A szemétdombon
Az európai romák és a többi etnikus utazó (traveller) évszázadók óta hasznosítják újra más emberek szemetét. Most, a szemétgyűjtés és a bűnözés összekapcsolódásának sűrűsödése olyan törvényhozáshoz vezetett, mely kirekesztheti a romákat és az utazókat a piacról.
Damian Le Bas írása.
Nagyapám zsibárus volt. Voltak más munkái – farönköt, virágot árult, lámpagyújtóként kereste kenyerét-, mégis erről beszélt a legnagyobb odaadással. Életstílus volt ez: a festett fa kofferkuli, a foltos tinker póni, a “Vegyenek!” kiáltás, ami azt jelezte az embereknek, hogy előhozhatják nem kvánt javaikat: szőnyeget, fát, ócskaságokat, fémhulladékot. A gyerekek kirohantak, hogy megcsodálják a lovat. Ez jóval azelőtt volt, hogy megszülettem, mégis, ha elképzelem, mosolygó embereket látok magam előtt.
Ekkor még természetesen senki sem beszélt a roma közösség vállalkozó kedvű újrahasznosító kezdeményezéseiről, pedig pontosan erről volt szó. Nem is cseng úgy, mint hogy “az öreg házaló”.
My great-grandfather (right) with his brother-in-law, his niece, and his horse and trolley. Many Romani people and Travellers still treasure their trolleys and harness as family heirlooms, even if they no longer use them for scrap collecting. Source: author’s own
Az elnevezés, angolul “rag and bone”, a mesterség gyakran szegénység által sújtott, szerény eredetére utal. Henry Mayhew 1851-es, Labour and the London Poor című könyve leírja rongyos kabátjukat (“ragged coat”), amit “talán a begyűjtött csontok zsírja” tett vízállóvá. De a 20. század elején a zsibárus szakma sokfelé családi vállalkozássá alakult. Kiutat biztosított a szegénységből, és talán nem túlzás állítani, hogy nélküle sok család számára a túlélést jelentette.
A 20. század közepére az ócskás férfiak és nők (mert sokszor roma nőket találhattunk a kordék tetején, mások hulladékáért kiáltozva) már kizárólag a fémhulladékra koncentráltak.
Ismét jövedelmezővé vált a fém, legalábbis az ócskás létnél jövedelmezőbbé, és így megnyílt egy kiút a szegénységből: sok család számára meghozta azt a pénzt, amiből vehettek egy telket a kocsijuk számára; mások egy házat, és így kerengroe-kká vagy kennecks-ekké – otthonnal rendelkező emberekké váltak. Akármilyen hatása is volt ennek a kultúrára, sokak számára meghozta azt az életvitelbeli stabiliást, melyet emberemlékezet előtt tönkretettek az óriási arányú gyermekhalandóságok és alkalomadtán az éhezések.
Mellékesen, ez a szűkülő fókusz megjelölt egy visszatérést a roma mesterségek egy alappilléréhez: a Kalderash romák elnevezése az üstkészítő (cauldron making) mesterségükre utal, tehát a fémművességből származik a Smith név is (roma nyelven Petulengro, ahogy több család még mindig preferálja) ami a leggyakoribb roma vezetéknév Angliában.
A “rag-and-bone” man calling for scrap in Croydon, near London. Romani people have collected unwanted scrap in this way for over 100 years. Source: Wikimedia Commons
A történelem fényében ez az új hozzáállás a kortárs ócskás mesterséghez elég nagy aggodalomra ad okot. Az egész kontinensen, különösen keleten, sok család nem tudna ételt venni, ha nem jutna pénzhez fémhulladék eladásából. Britanniában talán nem ilyen reménytelen a helyzet, de az ócskásokat célzó új törvények okot adnak további aggodalomra a más országban élőkért.
Az Egyesült Királyságban október 1-jén hatályba lép egy új, fémhulladék forgalmazását szabályozó törvény (Scrap Metal Dealers Act, 2013). A többségi média ábrázolása szerint a törvény véget vet majd a fémhulladék-lopás jelenségének. A kormányzat becslései szerint ezek a lopások évi 770 millió fontjába kerülnek az országnak. Az anyagi költségeken túl, morális és emocionális vita folyt a lépés szükségességéről: szükség volt egy új törvényre, amely megcélozza “azokat a tolvajokat, akik háborús emlékműveket rongálnak és a tömegközlekedési hálózaton pusztítanak”. Amikor a hírhedt “ARBEIT MACHT FREI” feliratot levették Auschwitz kapuiról, és darabokra vágták a tolvajok, a romák is csatlakoztak a haragos tömeghez, akik nem helyeselték, hogy semmibe veszik azokat az embereket, akik ott szenvedtek a nácizmus alatt. Az ilyen tettek kezdtek hétköznapivá válni. Ki kérdőjelezheti meg a lépések szükségességét, hacsak nem maga is része a problémának?
Azonban, a romák ismét ugyanabban a szorult helyzetben találták magukat: a jogalkotás a felszínen nem őket célozza, de a valóságban jobban mellbe üti őket, mint bárki más. Hasonlóan az 1994-es Criminal Justice and Public Order Act-hez, aminek az lett volna a feladata, hogy a “rave” kultúrájával (szabadban lévő diszkó) foglalkozzon, gyakorlatilag viszont mégis majdnem kizárólag a romákra, és más etnikus utazókra volt hatással, az új Scrap Metal Dealers Act-nek is aránytalan hatása lesz egy olyan közösségre, ahol a fémhulladék gyűjtése az egyik legrégebbi hagyomány.
Ezen a héten beszéltem egy Bill Kerswell nevű emberrel, aki 50 éve van a fémhulladék-szakmában. A fiainak is ez a mestersége. “Hallott már az új törvényről, ami ellehetetleníti azt, hogy az etnikus utazók bármit is csináljanak?” kérdezte. Ha az ember egész családja benne van a szakmában, pontosan ilyen érzést kelt az új törvény.
“Elvileg engedély kell minden területre, ahol kereskedik az ember,” mutat rá Mr Kerswell helyesen. Under Schedule 1 of the Act, a scrap metal collector must have a license to collect in every area in which he or she operates, and a fee- which is set by the local authority, and may cost hundreds if not thousands of pounds- must be paid for each license. So a collector who operates across different areas may have to pay an indefinite number of fees for an indefinite number of licenses. Of course, this will not impact solely on Romani people and Travellers- anyone who travels around to make their living will be badly affected. But for a culture which is founded on, and in many cases still operates through, economic mobility, the impact is going to be disastrous.
Mr Kerswell leírja egy ócskás tipikus útvonalát, és hogy ez hogy fog működni az új jogi rendszerben. Ha például Powys-ban (Wales) gyűjt fémhulladékot, majd északabbra utazik
Telford-on & Wrekin-en át Shropshire-ban, hogy eladja a portékáját egy Wellingtoni udvarban, akkor három különböző engedélyt kell kiváltania ahhoz, hogy egy adag fémhulladékot eladhasson: függetlenül attól, hogy a második területen csak átutazik, oda is kell engedély a hulladék szállítására. Minél mobilisabb egy gyűjtő, annál jobban fog szenvedni az új szabályok alatt. to sell his scrap at a yard in Wellington, then he will have to pay three separate license fees in order to sell a single load of scrap: even though he is simply travelling through the second area, he will still need a license to carry scrap there. The more mobile a collector is, the more they will be made to suffer by this new requirement. Sokak számára ez a mesterség már nem lesz elérhető életforma.
“Ez sérti azoknak a cigányoknak és etnikus utazóknak az emberi jogait, akik hagyományosan űzték a fémhulladék-kereskedelmet. A középkori fémmegmunkálás óta sok száz éven át – újrahasznosítottak, eladtak, használtak, válogattak fémeket – és ez a törvény gyarkorlatilag megöli az életstílusukat, mert engedélyt kell váltaniuk minden kerületben vagy megyében ahol átutaznak,” mondja Mr Kerswell.
Sajnos még az új törvényen túl is van miért aggódnunk. A helyi hatóságok “nem adhatnak ki vagy újíthatnak meg fémhulladék engedélyt anélkül hogy meggyőződnének az igénylő alkalmasságáról, hogy kereskedni tud fémhulladékkal”. Ezt különböző indokok felsorolása követi, amelyek alkalmatlanná tehetik a jelentkezőt az engedély birtoklásáról, illetve bármilyen korábbi letartóztatás, elítélés is kizáró ok lehet. Ez nem csak azért probléma, mert óriási hátráltató hatással lesz a büntetett előéletűek rehabilitációjára, magyarázza Mr Kerswell, hanem azért is, mert aktívan ösztönzi a fémhulladék-lopást és exportot, hiszen az engedélyek a mesterség legális űzésére az Egyesült Királyságban nagyon nehezen lesznek hozzáférhetők.
Keresgélhetjük az új törvényben az olyan szavakat mint “Gypsy” (cigány), “Traveller” (etnikus utazó) and “itinerant” (vándorló), de egyiket sem fogjuk megtalálni. A múlt századokbeli Egyptians Acts óta, ahol a romákat nyíltan megnevezték az azonnali letartóztatás, deportálás, kivégzés célpontjainak, a jogi rendszer továbbfejlődött. Mostanában inkább olyan törvényeket vezetnek be, amelyek csöndben megcéloznak egy életstílust, míg látszólag kizárólag a bűnmegelőzést szolgálják. Úgy alkotják a szöveget, hogy az etnikumokat megcélzó hatása ugyanaz maradjon, mindössze a rasszista jogalkotás mocskos látszata alól felmentve. A népünk biztosan alkalmazkodni fog, ahogy mindig is alkalmazkodott ahhoz, hogy új módot találjon a megélhetésre: ez mindig így volt, és a jelen állapotokat tekintve nem számíthatunk változásokra.
A nagyapám tavaly meghalt. Talán így a legjobb, hogy nem tudom neki elmondani, hogy az a mesterség, ami a gyermekeit etette a kormány szerint gonosz, és muszáj megállítani. Csak remélni tudom, hogy más országok el tudják kerülni ezt a túlzó jogi lépést, a föld törvényének nevében.
—
A 2013 Scrap Metal Dealers Act megtalálható online ezen a webcímen:
http://www.legislation.gov.uk/ukpga/2013/10/enacted