ELŐSZÖR IS: FOSSZUK MEG A SZAVAKAT A JELENTÉSÜKTŐL. AZUTÁN AZ EMBEREKET A JOGAIKTÓL.

“Ha azt látjuk, hogy milyen módon ábrázol a média roma embereket, utazókat, nagyon könnyen fókuszálhatunk mindössze a beszámoló negativitására. Pedig ugyanilyen fontos az, hogy mit jelentenek ezek a szavak valójában és hogyan vannak manipulálva.”

Damian Le Bas szerint a fontos etnikai kifejezések jelentésüktől való megfosztása sokkal veszélyesebb lehet, mint bármilyen mennyiségű negatív hírverés.

LONDON, 2013. július. A nyári nap lassan kel fel London egyik leggazdagabb utcája felett. Ahogy a hajnal első sugarai megcsillannak az üvegen és az amögött lévő autók vadonatúj motorháztetőin, már érezhetőek az alig tíz vagy húsz méterre alvó nők és férfiak számára.
A vastag fekete acélkerítéssel elkerített füves területen, amely elválasztja Park Lane rohanó forgalmát, egy romániai roma csoport aludt már több mint egy éve. Ez lett volna az a nap, amikor kilakoltatják őket. A rendőrség megjelent, latex orvosi kesztyűkben, amik mintha némán azt üzenték volna: “vigyázat, mocsok”.

Pár napon belül, a lapok felháborodott tudósítása szerint, visszatértek: „a park lane-i cigányok már vissza is jöttek, mindössze három nappal az után, hogy a rendőrség eltakarította őket”. „A roma tábor lakói nevettek és beszélgettek, miközben egy harmonikás szórakoztatta őket és holmijuk széthányva feküdt körülöttük.” írja Chris Greenwood, riporter. „Egyes román utazók egyszerűen ragaszkodnak ahhoz a képtelenséghez, hogy dolgozni jöttek Britanniába… Mások simán kijelentik, hogy arra várnak, hogy az önkormányzat lássa el őket lakással és munkával, mivel ők nem sietnek sehova.” A roma egyéneket illetően, nincsenek nevek: talán nem árulták el; talán csak nincs szüksége rájuk egy olyan olvasóközönségnek, akik szívesen látnak egy teljes etnikai csoportot egy homogén foltként a fővárosukban.

Sleeping on the street

Sleeping on the street (Photo credit: Tattooed JJ)

Lehet egyet nem érteni a beszámoló hangnemével, az újságírói egyensúllyal, a sajtó romákhoz való hozzáállásával és azzal, ahogy a népszerű előítéleteket táplálják. Ezek mind nagyon fontos dolgok, amelyeket folyamatosan vitatni kell.

Ezeken a problémákon túl, sokkal baljósabb dolgok is történnek: egy olyan tevékenység, ami talán részben a szavak pontatlan használatából adódik, de gyakrabban adódhat a politika homogenizáló célkitűzéseiből, amelyeket az újságírók is biztosan elsajátítottak. Még az is, ha erre rámutatunk, azt a veszélyt hordozza magában, hogy azzal vádolnak: „oszd meg és uralkodj” játékot játszunk, tehát nagyon óvatosan fogom kifejteni a mondanivalómat.

Milyen távolinak tűnik az, amikor még elborzadva néztük, ahogy a Big Fat Gypsy Weddings pokla eljut az egész világhoz. Ahogy egy pofátlan, koloniális előítéletektől csöpögő angol hang előadja a régi sztereotípiákat: kétes, erőszakos és műveletlen alakok vagyunk, mindössze cigány voltunk miatt. A hang azt is elmagyarázta, hogy a cigány nők nem járnak dolgozni és az esküvőjük napja életük egyetlen fénypontja. A férfiak kedvüket lelik ebben a nőgyűlölő felállásban, és ez már tinédzserkorukban elkezdődik, amikor „megszereznek egy lányt és megverik egy csókért”.

’De az operatőr csak azt tudja lefilmezni, ami ott van’ – mondták nekünk – mintha a ’csak azt filmezni, ami ott van’ valahogy mentségül szolgálna arra a döntésre, hogy nem mutatnak meg semmit, ami veszélyeztetheti az előre kiválasztott narratíva fényét: esetleg azt a tényt, hogy több száz éven át brit roma nők gyakran voltak családjukban az elsődleges kenyérkeresők.

A manipulatív maszlag által kiváltott jogos harag tengerében sok roma hangsúlyozta, hogy a félrevezető médiával szemben nagyon fontos számukra a történelmi igazság. A „cigány” szó használata a műsor készítői által legjobb esetben felelőtlen volt, legrosszabb esetben pedig szándékosan félrevezető a szó használatának és jelentésének történetét tekintve. A „cigány (Gypsy)[1]” szó az angol nyelvben az „egyiptomi (Egyptian)” szóból alakult ki, egy téves elnevezésből, amivel az első roma bevándorlókat illették, sötét bőrük és fura kinézetük miatt. Ez etimológiai tény, tehát a Channel 4 nem mondhatja nekem, hogy egy másik oldalt filmeztek.

source: wikipedia

source: wikipedia

A „cigány” szó későbbi használatai és jelentései ebből az eredeti elképzelésből erednek. ’Akkora cigány vagyok’, mondja a becsvágyó világutazó, hallgatólagos utalással a történelmi roma nomádizmusra. ’Cigónak, cigánynak hívnak bennünket,’ mondják az ír utazók hallgatólagos és őszinte elismeréssel. Tudják, hogy az átfedés az életmódjuk között összekapcsolja Britanniában az ír utazókat és a cigányokat. Ez vegyes házasságokhoz, ősi szavak cseréjéhez és üzleti együttműködésekhez vezetett. A keletkező, megosztott expozíció az utálatra és zaklatásra szintén összeköti népeinket, és megerősíti a szolidaritási kötelékeket. De hogy egyszerűen elnevezzünk egy tv-műsort – ami nagy részben nem cigányokról szól – „My Big Fat Gypsy Wedding”-nek, álnok és elnézhetetlen.

A probléma az, hogy könnyű lefesteni ezeket az embereket ír utazó-ellenesnek, vagy bábukként egy nagyobb „oszd meg és uralkodj” játékban, aminek a célja az utazó közösségek gyengítése, azáltal, hogy egymás ellen fordítják őket. Ez a csapda vár azokra, akik emlékeztetnek minket arra, hogy válogassuk meg a szavainkat: lépj óvatosan, nehogy kifordítsák, és másként fessék le az igazságra való igényedet.

Az 1984-hez írott függelékében, a „Az újbeszél alapelvei”-ben George Orwell leírja, hogy egy diktatórikus okokból alkotott nyelv alkotói hogyan jártak el.

„Ezt részben új szavak kitalálásával érik el, főleg azonban azzal, hogy a nemkívánatos szavakat kiküszöbölik, illetőleg megfosztják maradék, nem pártszerű jelentéseiktől, sőt, amennyire lehetséges, minden másodlagos jelentésüktől. Nézzünk egy példát. A szabad szó még megvan az újbeszélben, de csak az ilyen megállapításokban használható: “Ez a kutya szabad (mentes) a tetűtől”, vagy “Ez a rét szabad (mentes) a gyomtól”. Nem használható azonban régi, “politikailag szabad” vagy “szellemileg szabad” értelmében, mivel a politikai és szellemi szabadság fogalomként sem létezik többe, tehát szükségszerűen névtelen. A határozottan eretnek szavak kiirtásától függetlenül is célként tűzték ki a szóállomány csökkentését, s egyetlen nélkülözhető szó fennmaradását sem engedik meg. Az újbeszélt nem arra szánják, hogy kiterjessze, hanem arra, hogy szűkítse a gondolkodás területét, s közvetve ezt a célt szolgálja a szóválasztéknak a minimumra való csökkentése.”[2]

A „cigány” és „utazó” szavak körüli történések a médiában sokkal összetettebbek ennél. Ahelyett, hogy megpróbálnák, mint Orwell fasiszta újra-kódolói, visszaszorítani ezeknek a szavaknak unortodox jelentéseit, úgy tűnik a cél az, hogy olyan messzire nyújtsák, hogy megtarthassák régről birtokolt „kutyasípos” pozíciójukat, miközben helyet teremtenek a sípolás friss céljainak.

Vegyük Amy Jones, újságíró leírását: „Britannia egyik legflancosabb irányítószáma, mégis egy pezsgősdugó pukkanásával arrébb egy mocskos, bűzlő cigánytelep található”. Pontosan mi is történik ebben a mondatban? A jelentések a felszínen vannak: az utalások a mocsokra és a rossz szagokra, a cigány szón keresztül megnyilvánuló felsőbbrendűségi érzés. Továbbá a „cigány (gypsy)” szó kisbetűvel való írása, mintha a cigányok nem egy etnikai csoport lennének, akik megérdemelnek egy rendes nevet, hanem egy szub-etnikai csoport, a civilizáció söpredéke, akiknek a nevét kisbetűvel írjuk, mert ellenkező esetben rasszisták lennénk. Végül pedig egy szívmelengető célzás arra, hogy „cigányok (gypsies)” nem valóak flancos irányítószámok környékére, vagy pezsgős dugók közelébe.

Ezeken túl más kifejezések is manipulálva vannak. Mit jelent a „cigánytelep”? Sok brit roma, vagy ír utazó nevezi tábornak azt az állandó lakókocsis területet, ahol él. Sok nem-utazó is hasonló módon használja a szót. Tehát a szó itteni használatával, az egyértelműen átmeneti állapotra, amit London utcáin töltenek, finoman átvezetik a romák utcán való alvásáról és lakásáról szóló beszédbe. A valódi problémák, amik mindkét közösséget érintik, megússzák az  említést, míg a félelem, amit okoznak, egy, problémás csoporttá kovácsolják őket.

Ha nem hisz nekem, vannak más példák. A Daily Mail újságírója, Chris Greenwod, az első idézett cikkben hivatkozik a „park lane-i cigányokra”, „romániai cigányokra”, „cigánytáborra”, „roma cigányokra”, „román utazókra”, „romákra”, „köztéren alvó románokra”, „románokra”, „román állampolgárokra”: különböző, de hasonlóan hangzó kifejezések káprázatos sora.

Travellers on the Glen Road, Belfast

Travellers on the Glen Road, Belfast (Photo credit: Burns Library, Boston College)

Greenwood csupán a jó lapszám érdekében próbálja jól összeválogatni a fő- és mellékneveket? Vagy csak fel akarja vonultatni a „cigány problémával” kapcsolatos szavak lehető legszélesebb választékát, egyenként mindegyiket újraértelmezve, hihetetlen felelőtlen módon használva a nyelvet? A román nem-roma befeketíti a román[3] szó jelentését. A brit roma cigányok számára befeketedik a roma cigány szó. Számomra befeketedik az utazó szó, és kapcsolatba fogom hozni a népszerű utazó-lakhatási problémákkal. És eközben a harc az ilyen olcsó taktikák ellen tovább komplikálódik, a romák és roma cigányok, illetve roma cigányok és ír utazók között lévő történelmi kötelékek miatt.

Csak a teljesség kedvéért, Greenwood bedob még egy utalást: „bokrok… bűzlő nyitott emésztőgödrökké változtatva”, megint kapcsolatba hozva a cigányokat az emberi hulladékkal, melyet a konzervatív Mar Coxshall tanácsos sem tudott kihagyni, amikor a közelmúltban „Bazi Nagy Cigány emésztőgödörgént” hivatkozott a tervezett területre. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a szavak ilyen módon való eltorzítása lényegtelen, jót tenne, ha emlékeznének a náci erőfeszítésekre, hogy féregként vezessék be a köztudatba a zsidókat és a romákat, és az egésznek az együttműködő emberekre gyakorolt pszichés hatásaira.

Mit kéne tennünk ezzel az egésszel kapcsolatban? Tapasztalataim szerint, az előítélet nagyon mélyen gyökeredzik. Tehát, ha arra bíztatunk újságírókat, hogy ismerjék meg a romákkal, etnikai utazókal kapcsolatos tényeket, a becsületes tudósítás végett, az eleve bukásra van ítélve, különösen ha azt látjuk, hogy egy olyan riporter mint Chris Greenwood, miközben állítólag ismeri az általa használt szavak jelentését, elhatározza, hogy használatukkal új perspektívákat tár fel az előítéletek számára. Abban a reményben élek, hogy talán egy nap fordul a kocka, de addig az vigasztal, hogy én nem azon az oldalon állok, amelyik ezt a gyűlöletes légkört táplálja.


[1] A „cigány (Gypsy)” szót gyakran használják a „Zigeuner” vagy „cigány” szavak fordítására, melyeket szintén roma emberekre használjuk, de a történetük teljesen más, mert ezek a görög „Atsinganoi” szóból erednek, melynek jelentése „érinthetetlen” vagy „tisztátalan”. A „cigány (Gypsy)”, mely az „egyiptomi (Egyptian)” szóból ered, még ha nem is teljesen pontos történelmileg, legalább nem bántó.

[2] Orwell, George, 1984 (online kiadás), MEK OSZK

[3] Már eleve azt is nehéz elmagyarázni, hogy a „roma (Roma/Romani)” és „román (Romanian)”  szavak nincsenek kapcsolatban. Az internet tele van mérges kommentekkel arról, hogy a romák ellopták a román nevet (igen, akkor is tolvajok ha szavakról van szó), függetlenül attól, hogy a „roma” szó az indiai rom/dom (ember) tőből, a „román” pedig a latin Róma szóból ered.

Damian Le Bas