A nyomorúság netovábbja! -Rostás Bettina

A nyomorúság netovábbja!

Belgrádi utunk végéhez érve, harcolva a kánikula és kimerültség ellen, leküzdve a fáradtságot, elindultunk felkutatni a város cigány közösségeit. Sikerrel jártunk ugyan, hiszen két telepet is találtunk, azonban a látvány ami elénk tárult a borzalom határán is túlment.

Sebijan Fejzula – a Romédia Alapítvány munkatársa – közreműködésével és segítségével, az International Media Youth Summit-tól való búcsúzás után információt gyűjtöttünk arról, hogyan juthatnánk el a környékbeli cigánytelepekre. Vacsora után beültünk egy taxiba és a sofőr elvitt minket a megadott címre.

IMG_6005

IMG_5994

Kiszállva az autóból állati trágya szaga csapta meg orrunkat. Romos házak, szeméttel, papírral teli udvarok látványa fogadott minket. Sok pici gyerek rohangált az ugyancsak fiatal szülők, családtagok körül. Az első háznál szerettünk volna riportot készíteni a lakókkal, azonban két idősebb nő már az érkezésünknek sem örült, nem akartak együttműködni, elküldtek bennünket. Lelombozódva, de nem reményvesztve továbbálltunk és a következő háznál is próbálkoztunk. Ennél a családnál már a kamerák is előkerülhettek. Erre a családfőtől kaptunk engedélyt, aki még interjút is adott nekünk. Elmondta, hogy a szerb romák nem kapnak támogatást senkitől, nem kapnak segélyt az önkormányzatoktól, teljesen magukra vannak utalva. A munkalehetőség csekély számukra, mert cigányként nehezen kapnak munkát. Beszélgetés közben szomorúság ült ki az idős férfi arcára. Látszott rajta, hogy nehéz, nyomorúságos életet él. Örömét az apró gyerekekben, az unokákban leli, akik forgatásunk ideje alatt is körülzsongták őt.

Az egyik asszony ebből a közösségből elmondta, hogy nem messze van egy másik telep is, ahol még a sajátjuknál is nyomorúságosabb a helyzet. Kis tanakodás után úgy döntöttünk meglátogatjuk őket, és ha lehetőséget adnak készítünk képeket és interjúkat, mert fontosnak tartottuk megmutatni, hogy mennyire nem törődnek a romákkal.

Elindultunk a másik közösség felé. Segítségünkre ez a roma nő volt, aki mutatta nekünk az útirányt.

IMG_6012

IMG_6007

Nos, az életkörülményekkel kapcsolatban igaza volt. Itt már téglából épült házat sem láttunk, sokkal inkább papírból és fából eszkábált kunyhók szolgáltak lakásul. Borzalmas látvány volt. Az augusztusi forróság ellenére hideg borzongás szaladt végig a testemen. Míg az előző helyen állati trágya, itt dög és poshadt szemét szaga áradt. Ez volt a nyomor netovábbja!

A kunyhókhoz érve keserűség és reménytelenség járta át lelkemet. Hihetetlen szegénység uralkodott ebben a közösségben.

Egy középkorú nő fogadott bennünket, aki beinvitált az udvarába, miután elmondtuk, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Éreztem, hogy fontosnak tartja elmondani nekünk hogyan élnek, ezért nem kellet kétszer kérni az interjúra. Nagyon rossz körülmények közt teltek napjaik gyermekeivel, édesanyjával és bátyjával, férje elhagyta őket. Ő is elmondta, hogy munkalehetőség nincs, támogatásban nem részesülnek.

IMG_5965

IMG_5964

Végezve az interjúval a szavak teljesen belém szorultak. Mérhetetlen döbbenet és csalódás töltött el. Szomorú, hogy ember embertársaival hogyan képes ennyire könyörtelenül bánni. Hatalmas düh volt bennem, úgy éreztem, hogy ezzel a rossz élménnyel tennem kell valamit. Papírra kell vetnem, hogy másokkal is tudassam: a cigányok elnyomása egyre fokozódik!

Azóta átértékelődött bennem pár dolog. Más szemmel tekintek a világra. Tudatosabban élem meg a jót, elítélem az elnyomót!

Rostás Bettina (22)

Buvero résztvevő