YUL BRYNNER: Hollywood roma csillaga

A Vlagyivosztokban, Oroszország Csendes-óceáni partjainál született Yul Brynner egyike a XX. század legszinesebb egyéniségű filmszínészeinek. Habár karrierjének köszönhetően beutazta az egész világot, mégis mindig hű maradt roma örökségéhez.

Yul-Brynner

Yul Brynner

Leginkább Marlon Brando és Steven McQueen mellett nyújtott alakításairól és az 1957-ban, legjobb férfi főszereplőként elnyert Oscar díjáról ismerhetjük Brynnert, azonban színészi játéka mellett tehetséges énekes is volt. Több orosz roma éneket is előadott, így például “Az út végén” című dalt is –

Élete későbbi szakaszában az orosz születésű sztár politikailag mélyebb szerepet vállalt, és komoly érdeklődést mutatott a roma mozgalmak iránt. Megjelent az 1. Roma Világkongresszuson 1971-ben, Londonban és a 2. Roma Világkongresszuson 1978-ban, Genfben, mint a Nemzetközi Roma Szövetség tiszteletbeli elnöke, amely pozíciót 1978-tól 1985-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.

554928_4767058337551_1023632070_n

2st World Romani Congress in Geneva in 1978

Brynner roma származása édesanyja, Marousia Blagovidova családi ágára vezethető vissza, aki zsidó apától és roma anyától származott. Brynner a két világháború között született, csecsemőkorát a Szovjetunióban töltötte. Ez egy különösen viharos időszak volt, különösen miután apja 1923-ban elhagyta családját egy moszkvai színésznőért. Ekkor költözött a család Mandzsúriába.

Már tinédzserként  Brynner elismert művésszé kezdett válni, különösen miután édesanyja  az 1930-as évek elején elvitte őt és nővérét, Verát Mandzsúriából Párizsba, ahol Yul orosz roma énekeket adott elő a francia főváros dekadens orosz éjszakai klubjaiban.

Ezt követően néhány évig trapéz artista volt, mielőtt a Brynner család újra elszánta magát a költözésre, ezúttal a második világháború elől menekülve költöztek Európából az Egyesült Államokba.

New Yorkban Brynner tovább képezte magát, mint cirkuszi előadó, Michael Chekov irányításával, akivel együtt turnézott annak színi társulatában, noha hamarosan nyilvánvalóvá váltak Brynner színészi törekvései.

Az első színpadi szerepe során a Broadway-en egy Shakespeare darabban lépett föl az 1940-es évek elején, de nagyon nehezen tört be a filmek világába és keltette fel a filmszakma érdeklődését maga iránt.

1951 úttörő év volt Brynner számára, amikor az “Anna és a sziámi király” című film főszerepét, a sziámi királyt játszhatta el, és példaértékű alakítása végre kivívta Hollywood figyelmét.

Deborah-Kerr-and-Yul-Bryn-001

Yul Brynner in “The King and I”

Ezután karrierje egyre magasabbra emelkedett, olyan emlékezetes alakítások segítségével, mint amilyent a “Tízparancsolat”, “A hét mesterlövész” vagy a “The Madwoman of Chaillot” című filmekben nyújtott.

Noha karrierje hihetetlen magasságokba emelkedett, 1959-ben egy menekülttábort meglátogatva döntötte el, hogy aktív szerepet vállal a civil és emberi jogi küzdelemben.

Brynner társírója a “Bring Forth the Children: A Journey to the Forgotten People of Europe and the Middle East” cimű könyvnek, amely számtalan olyan fényképet tartalmazott, amelyeket ő maga készített. Látogatásai során megfogalmazódott benne a gondolat, hogy gyermekek nem élhetnek ilyen körülmények között.

A menekülttáborban tett első látogatása után Brynner azonnal elfogadta az ENSZ menekültügyi biztosának különleges tanácsadói pozícióját.

Munkáját részletesen dokumentálta a fenti könyvben, és ezt követően az 1971-es londoni Roma Világkongresszus beköszöntőjében.  A nemzetközi mozgalom felgyorsult, és Brynner felelősséget érzett a roma jogok előmozdítása terén, még az 1983-as tüdőrák diagnózisa után is.

1985-ben bekövetkezett halála után szobrot emeltek tiszteletére szülővárosában, Vlagyivosztokban, és emléke mind a filmvásznon, mind azon túl a különböző emberi jogi mozgalmakban örökre él.

Brynner_-_Vladivostok

Yul Brynner’s statue in Vladivostok