A két Taikon lány

Amikor 1973-ban – cigány lány létemre – egyetemista lettem az ELTE Bölcsészkarán, egyből a mozgalomba is bekapcsolódtam. Munkás népzenét gyűjtöttünk és a Monszun Együttes tagjaként elő is adtunk munkásszállásokon, ifjúsági klubokban. Még hosszú évekig furcsán néztek rám, annyira újdonság volt a cigány lány közéleti szerepben. Valamikor a hetvenes évek közepén történt, hogy a Bartók Archívum munkatársa, a zenetudós Maróthy János egy külföldi – talán éppen svéd – tanácskozásról hazajövet egy fotót hozott nekem ajándékba azzal, hogy „van ám a világ más táján hozzád hasonlóan gondolkodó cigány asszony! Ne érezd magad olyan egyedül!” Katarina Taikon, a fiatal író fényképe azóta családtagjaim portréival együtt lóg a falamon, biztatást adva félénk mosolyával.

Katarina_Taikon

Foto: Katarina Taikon (forrás: Daróczi Ágnes)

Katarina Taikon-Katitzi, felnőtt fejjel írta meg gyermekkora nyomorát, hogy szembesítse vele a svéd társadalmat, s ezzel olyan földindulásszerű változást indított el, amely napjainkig hat. Hiába éltek ugyanis már négyszáz éve romák Svédországban, a vándorlók keserű szabadsága, a sátrak és szekerek nyomorúsága jellemezte életüket. Csak a külső szemlélőknek jelentett természetközeli romantikát az ő társadalmon kívüliségük.

Az első gyermekkönyvek megírása után indult el egy pozitív változás a svéd társadalomban, igazi lakások és anyanyelvi oktatási lehetőségek elérhetővé tételével. Ennek a mozgalomnak  az elindítója és élharcosa Katarina Taikon volt. Nővére, Rosa Taikon napjainkig sok időt és energiát fordít arra, hogy korán elhunyt húgának méltó emléket állítson. Azzal, hogy a Katitzi köteteket fordításra ajánlotta az Európai Unióba frissen belépett országoknak. Azzal, hogy a köteteket bemutató körútra vállalkozott, s beszél róla minden lehetséges alkalommal.

405894_484145694990309_524484699_n

Rosa Taikon videóüzenete az I’m a Roma Woman honlapon: http://www.romawoman.org/?page=article&id=786

Pedig Rosa Taikon mesélhetne magáról is. Nem csupán arról, hogy a roma polgárjogi mozgalomnak oszlopos tagja volt maga is, de mesélhetne az ősök mesterségét a művészetbe átültető saját életéről is. Rosa Taikon ugyanis ezüstműves, ötvös, a kelderás cigányok ősi technikáját az ékszerkészítésbe átültető nemzetközi hírű művész, akinek alkotásai a Svéd Nemzeti Múzeumban is fellelhetőek.

Amikor a világon is egyedülálló – első, nagysikerű roma képzőművészeti kiállítást  sikerült megszerveznem 1979 májusában Budapesten (Autodidakta Cigány Képzőművészek Első Országos Kiállítása) a fogadtatás melegsége révén elkezdtem szerkeszteni Roma Képzőművészek Európában címmel egy kötetet.

A legnagyobb múzeumoknak és a leghíresebb roma központoknak írtam levelet, kérve hozzájárulásukat, fényképek és tanulmányok felajánlását  Így ismerhettem meg Rosa Taikont és csodálatos ékszereit. Amikor 1985-ben Párizsban a Cigány Képzőművészek Világkiállításán személyesen is találkozhattunk, testvérekként köszöntöttük egymást. Cigányul. Mindketten hittünk benne, hogy a nagy út, amelyet megtettünk, a cigányteleptől, vagy az echós szekértől az egyetemen át a múzeumig, akár mint kiállító művész, akár mint kiállítást szervező kulturális menedzser – nem volt hiábavaló, másoknak is utat nyitottunk példánkkal.

Rosa Taikon művészete a történelmi időkön átívelő, a római kor markáns karkötőitől az északi rusztikus formákig öleli fel mindazt, amit ékszerekben – többnyire ezüst formálásával és féldrágakövek alkalmazásával – formába lehet önteni. A cigány kézművesség jellegzetes darabját, az aranypénzeket felsorakoztató „kushtik”-ot – mennyegzői övet – Rosa sajátos, összetéveszthetetlen fémövvé kovácsolja. Nyakláncai, fülbevalói és gyűrűi önálló életet élnek, viselőjük méltán számíthat kitüntető figyelemre.

Azzal, hogy Rosa kerüli az aranyat, megmunkálása eszközéül az ezüstöt teszi, egyszerre fordít hátat annak az elképzelésnek, hogy ékszereket csak a gazdagok hordanak, és lesz a 70-es évek lázadó szemléletű ifjúságának kedves alkotója. Aki az ő ékszereit hordja, egyszerre beszél társadalmi gondolkodásának nyitottságáról és a szépség iránti elkötelezettségéről. A kelderások üstfoltozó tudománya visszaköszön a rusztikus formákban, ugyanakkor az ezüst diktálta finomság, és játékosság sajátos feszültséget teremt minden darabjában. Rosa Taikon ékszert birtokolni azt jelenti, mint egy darabot Svédország történelméből birtokba venni.

Daróczi Ágnes