SZEGREGÁCIÓ A ROMÁK OKTATÁSÁBAN – SAJÁT ROMA SZEMEMMEL NÉZVE

A speciális roma iskola egy olyan intézmény, ahol egyes közösségek roma gyerekeit speciális tanterv szerint oktatják. Sokszor vonják össze őket szellemileg visszamaradt tanulókkal. (a speciális roma iskola definíciója a Wikipédián)[1]

A romák helyzete az oktatásban rendkívül sokrétű kérdés, amelyet többféle szempontból lehet vizsgálni. Ennek a blog-bejegyzésnek nem feladata az egész probléma tudományos összefoglalása, a cikk inkább egy személyes beszámoló, amelyet saját tapasztalataim ihlettek. Egyetemi éveim alatt részt vettem egy oktatásügyi projektben, amely az indokolatlanul speciális iskolákba áthelyezett roma gyerekek többségi oktatásba való visszajuttatását célozta meg.

A szakirodalom és a politikai dokumentumok sokféle indokot említenek a roma gyerekek elkülönített oktatására. Egyszerűen fogalmazva: miközben azért dolgoztunk, hogy véget vessünk a roma gyerekek szegregációjának Bulgáriában, elképesztő mértékű diszkriminációval, tudatlansággal és rasszizmussal találkoztunk a döntéshozók és a politikusok részéről. Úgy tűnt, mintha a roma tanulókat láthatatlanná tenné az oktatási rendszer, és abban a pillanatban, amikor a jogaikat kezdjük firtatni, kiderül, hogy nemkívánatos személyek.

Annak ellenére, hogy sikerült beiskolázni őket, és külön figyelmet szenteltünk arra is, hogy felkészítsük őket az iskolára, hogy ugyanarról a szintről indulhassanak, mint az osztálytársaik, végül mégiscsak „hívatlan vendégeknek” tűntek az osztályteremben, ahol senki sem akarta őket látni. Valószínűleg az őket körülvevő ellenséges és kirekesztő légkör miatt, néhányan már nem sokkal az után „eltűntek”, hogy az „integratív iskolarendszerben” elkezdték pályafutásukat.

roma-school5

Photo:efareport.wordpress.com

A Roma Integráció Évtizede Program 2005-ben kezdődött, de hiába került ez a kérdés hivatalosan is napirendre az európai országokban, a beszámolók máig ugyanazokról a nehézségekről szólnak, mint a kezdetekkor. Úgy tűnik, ezek a problémás kérdések – köztük a szegregált oktatás dilemmái – valahogy mindig „örökzöldek” maradnak. A roma gyerekeket vagy úgy különítik el, hogy sajátos nevelési igényű vagy értelmi fogyatékos gyerekek iskoláiba küldik őket, vagy úgy, hogy „cigány” iskolákba és osztályokba kell járniuk. A probléma hátterét vizsgálva a múlt hosszú időszakait kell áttekintenünk, és több európai országot is tanulmányoznunk kell.

Az Open Society Foundation (OSA) 1998-ban egy átfogó összefoglalót adott ki a romák helyzetéről az európai oktatási rendszerben. A szerzők figyelembe vették az European Roma Rights Centre (Európai Roma Jogok Központja; ERRC) ugyanebben az évben készült beszámolóját is, amelyben a roma gyerekek iskolai szegregációjának gyökereit vizsgálják.

Az összefoglalók feltárják, hogy a 18. századi romapolitika célja a cigány emberek katolicizálása és valamiféle új állampolgárokká, illetve vidéki gazdálkodókká való átnevelése volt. A cél érdekében a roma gyerekeket kiemelték családjaikból, és nem roma családokba helyezték át őket. Családi gyökereik elszakításán túl tömegiskolákba, nem roma gyerekek közé íratták őket, azt feltételezve, ilyen módon különbözőségük felszámolhatóvá válik.  E komolyan megkérdőjelezhető módszer célja – mai szóval élve – a romák asszimilációja volt.

Az asszimilációs politika a második világháborút követően vált uralkodóvá, amikor kormányzati intézkedésekkel kényszerítették letelepedésre a vándorcigány közösségeket. Az iskolai rendszert úgy alakították ki, hogy a gyerekekből eltüntessék a roma szellemiséget („Romanipe”); más szóval az oktatás célja a roma gyerekek többségi társadalomhoz való asszimilációja volt: az, hogy elfelejtsék kultúrájukat, hagyományaikat és nyelvüket.

Mindezt azzal indokolták, hogy a roma kulturális háttér pusztán társadalmi hátrányt jelent a gyerekek számára, ami megakadályozza őket abban, hogy megfelelően teljesítsenek a többségi oktatásban. [2]

Screen shot 2013-02-20 at 11.15.30 AM

Fotó: A Mundi Romani Ukraina 2008 – Iskolai szegregáció című epizódja /http:/www.mundiromani.com/videos/?video[video][item]=57/

Ugyanez a dokumentum beszámol a speciális roma iskolák 1998 előtti helyzetéről is, a tanulók súlyos nyelvi és kulturális korlátaival magyarázva a tényt, hogy a roma gyerekek a legtöbb esetben olyan osztályokba vagy iskolákba kerültek, ahol alacsonyabb színvonalú képzést kaptak, mint nem roma társaik. Gyakran még az is előfordult, hogy a roma gyerekeket etnikai hovatartozásuk miatt eleve értelmi fogyatékosnak bélyegezték, és emiatt helyezték őket speciális iskolákba. Néhány európai országban sajnos mindmáig fennmaradt ez a gyakorlat, vagyis a problémakezelés módja mit sem változott.

A már említett OSA publikáció szerint a magyar roma gyerekek szegregációja a 1960-as években kezdődött, amikor az MSZMP megalkotta „hátrányos társadalmi helyzet” kategóriáját, illetve az úgynevezett c-osztályokat a legalacsonyabb, azaz c-szinten teljesítő gyerekek számára. 1971-ben ezek a csoportok a köztudatban már elsősorban cigány osztályokként szerepeltek. Míg 1962-ben 70 c-osztály indult, számuk 1971-re több mint 180-ra nőtt. A c-osztályok koncepcióját és gyakorlatát más európai országok – Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Szerbia és Macedónia – is átvették, és bizonyos mértékig a mai napig életben tartják.[3]

Személyes tapasztalataim révén főleg a probléma bolgár vonatkozásait ismerem. Az ERRC 2000-ben publikált beszámolója fényt derít a roma gyerekek bolgár oktatási rendszeren belüli helyzetére. A bolgár hatóságok a szegregációnak egy olyan formáját valósítják meg, amely – felszínesen szemlélve – kevésbé tűnik kirekesztőnek a magyar „c” osztályok gyakorlatánál. Az 1950-es évek után új iskolákat építettek a roma településeken, de ezzel egy időben történt az is, hogy a kormány törvényt bocsátott ki a nomád és félnomád romák erőszakos letelepítésére vonatkozóan.

A szegregált iskolák gyakorlata nem sokat változott a 60-as évek óta. Becslések szerint Bulgáriában 1999-ig a roma gyerekek 70%-a olyan iskolába járt, ahol a nem roma iskolásokénál alacsonyabb színvonalú oktatásban részesült. Az ERRC beszámoló a szegregáció egy másik, súlyosabb formáját is megemlíti: a roma gyerekek sérült, vagy értelmi fogyatékos tanulók speciális iskoláiba való indokolatlan áthelyezését. Egy 1995-ös felmérés szerint az ilyen típusú iskolák tanulói közül „minden harmadik gyerek roma”. 1999-ben a speciális iskolák száma Bulgáriában 274, tanulóik 70%-a roma származású volt.[4]

Az Egyesült Királyságban tanuló cseh és szlovák gyerekek jól teljesítenek. Fotó: Equality

A Nagy Britanniában többségi iskolába járó cseh és szlovák gyerekek jól teljesítenek. Foto:equality.co.uk

2000 óta történtek bizonyos változások a kelet- és közép-európai országokban. Sok nemzetközi intézmény és civil szervezet tett lépéseket a probléma kezelése érdekében, és a kormányok részéről is érzékelhető bizonyos mértékű „politikai akarat” a helyzet megoldására. Az első Roma Integráció Évtizede Program (2005-2015) több civil szervezetnek adott pénzügyi támogatást, így sok projekt és kezdeményezés valósulhatott meg. A kielégítő eredmények viszont mindmáig fájdalmasan késlekednek. Az átütő változások hiánya annak tulajdonítható, hogy a program alaptervét a civil társadalom kezdeményezte, és az eredmények egy része nem bizonyult fenntarthatónak.

Az UNDP a Világbank és az Európai Bizottság által kiadott Roma Education in Comparative Perspective című kutatási beszámoló a problémát érintő információk sokrétű és több szempontú tárházát adja közre. Ahogy az alábbi grafikonokon is látható, a szegregáció mindkét területén, a hibás beiskolázás és az etnika alapú nyílt szegregáció terén is érezhető némi javulás. De sajnos néhány országban, például Horvátországban nőtt a roma gyerekek aránya a speciális iskolákban. Ebből is kitűnik, hogy hosszú út vezet még a helyzet teljes megoldásáig.[5]

table 1

table 2

1. és 2. táblázat: etnikumok szerint szegregált osztályok és speciális iskolák

Mindezek alapján 2011-ben 27 tagállamot kértek fel, hogy az Európai Unió által elfogadott – 2014-ben életbe lépő – nemzeti roma integrációs stratégiák európai keretprogramjának négy alapvető témájához kapcsolódva alkossák meg nemzeti stratégiájukat. Ezek közül az egyik kulcsterület az oktatásügy. Az EU-ajánlások többek között szigorúan hangsúlyozták a szegregált iskolák megszüntetését. Ennek nyomán 26 tagállam adott ki nemzeti stratégiát, az Európai Bizottság pedig szintén kidolgozta egyedi javaslatait az érintett országok részére.[6]

Mindezek a lépések azt mutatják, hogy az országok – nemzetközi és állami szinten éppúgy, mint a civil társadalom szintjén – felismerik azokat a problémákat, melyekkel a romák az oktatásban találkoznak. A megoldások viszont még mindig meglehetősen ellentmondásosak. Véleményem szerint az egyik leghasznosabb lépés a Nemzeti romaintegrációs stratégiák: Az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése címűállásfoglalások 2012. májusi elfogadása volt.[7] A dokumentum mellékletei az Európai Unió országokra lebontott ajánlásait tartalmazzák. Ha ennek az oktatásra vonatkozó részeit tanulmányozzuk, minden nehézség nélkül következethetünk arra, milyen helyzet uralkodik a romák oktatására vonatkozóan a legtöbb európai országban. Az alábbi diagramból világossá válik, hogy csak néhány ország szánt valóban időt arra, hogy a szegregáció problémáján változtató intézkedéseket vessen fel, a legtöbb esetben a szegregáció kérdését nem kezelték prioritásként.

table 3

A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréből – valamint más dokumentumokból és stratégiákból is – kitűnik, hogy a roma tanulók szegregációja és speciális iskolákba való hibás beiskolázása máig fennálló probléma, és nem csak Közép- és Kelet-Európában, bár a szegregáció ebben a régióban a legjellemzőbb.

A jelenlegi helyzetből adódik egy újabb fontos kérdés: Mit várhatunk a második Roma Integráció Évtizede Programtól az oktatásban tapasztalható szegregáció problémáját illetően? Találunk-e kézzelfogható megoldásokat 2020-ig, vagy ismét az lesz az egyetlen konkrét lépésünk, hogy úja és újra felismerjük a problémát? A kérdésekre nem könnyű választ találni.

Néhány országban a szegregáció és félreiskolázás áldozatai maguk kezdeményeztek lépéseket az országaik politikai döntései ellen. Az ERRC 2013. január 29-én megjelent cikke beszámol az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyik ügydöntő állásfoglalásáról. Az Európai Unió Bírósága a két felperes, Horváth István és Kiss András mellett foglalt állást a magyar állam ellenében, kijelentve, hogy etnikai hovatartozásuk és nem tényleges szükségleteik alapján helyezték át őket kisegítő iskolába. Az említett felperesek oktatáshoz való jogának megsértésével társadalmi integrációjuk is sokkal nehezebbé vált. Az Európai Bíróság döntésében kiemelte, hogy a roma gyerekek szegregációja Magyarországon különösen hosszú történettel rendelkezik, és szorgalmazta, hogy az állam törölje el ezt a gyakorlatot, mert ellenkezik az Emberi Jogok Európai Egyezményének A megkülönböztetés tilalma címet viselő, 14. cikkelyével. A bíróság javaslata szerint nem csak a magyar államnak, hanem minden egyes pártnak pozitív megoldásokat kell kidolgoznia a diszkrimináció elkerülésére.[8]

Görögországból [9], a Cseh Köztársaságból és Horvátországból [10]is kerültek hasonló esetek az Európai Bíróság elé. A cseh eset 2000-ben történt, ez volt az első alkalom, amikor a sértettek maguk tettek panaszt. A diákok azt állították, hogy alacsonyabb színvonalú oktatásban részesültek, mert a kisegítő iskolában, ahova indokolatlanul helyezték át őket, leegyszerűsített tanterv alapján tanították őket. Egy átfogó kutatási beszámolót is beadtak, amelyben kimutatják, hogy a roma gyerekeket szisztematikusan küldik szegregált iskolába, s ennek alapja etnikai hovatartozásuk és nem értelmi képességeik. Az Európai Bíróság 2006-os ítélete megállapította, hogy – bár a felperesek rendkívül erős érveket sorakoztattak fel – az általuk sérelmezett eljárás súlyossága nem éri el azt a szintet, amellyel megsértené a 2. és 14. cikkelyt. A Nagykamara viszont – a hasonló ügyek történetében mérföldkőnek számító döntésében – a sértettek számára kedvező ítéletet hozott, melyben elismerte, hogy a felpereseket hátrányos megkülönböztetés érte.[11]

Romové, děti, svíčka, protest, pochod

Roma diákok demonstrálnak a cseh iskolai szegregáció ellen. Fotó: CTK

Saját roma nézőpontomból vizsgálva a kérdést, azt gondolom, hogy sok ország esetében a szegregáció ellenes lépések bevezetése a szükséges minimum, de nem elég csupán ennyit tenni. Ha visszagondolok saját iskolás éveimre, nekem nem kellett szembesülnöm azokkal a problémákkal, amelyekkel a roma anyanyelvű, erős roma identitással felnövekvő bolgár gyerekek találkoznak. Másfelől viszont én abban a “szerencsés” helyzetben voltam, hogy egy hosszú ideje asszimilálódott családban nőttem fel: felmenőim elvesztették roma identitásukat, így nem volt senki, aki valóban átadhatta volna nekem a roma kultúrához tartozás érzését. Viszonylagos problémamentességem ellenére sok mindent hiányoltam tanulmányaim során. Szerettem volna olyan órákra járni, ahol a kötelező ismeretek közt megtanulhattam volna saját roma nyelvemet és történelmemet. Ez az oktatási rendszer azonban nem segített hozzá, hogy megtaláljam a helyemet a világban, mert a kulturális különbségek tárgyalását kihagyták a tananyagból és a képzés egész folyamatából.

Az én példámon is látszik, hogy bár nagyon fontos, hogy megszüntessék a szegregációt és a gyerekek speciális iskolákba való indokolatlan áthelyezését, ha emellett nem történnek más változtatások, a végeredmény csupán az asszimiláció lesz. Az oktatási rendszernek úgy kell helyet teremtenie nekünk, romáknak az iskolákban, hogy ezáltal a társadalom teljes jogú tagjaivá váljunk, ám anélkül, hogy az új keretek arra kényszerítenének bennünket, hogy a statisztikák minimális javításának kedvéért lemondjunk roma identitásunkról.

Írta: Galya Stoyanova, a Romedia Alapítvány gyakornoka

[1] Roma Special School. N.p., n.d. Web. 18 Feb. 2013. <http://en.wikipedia.org/wiki/Roma_Special_School&gt;.

[2] Cahn, Claude, David Chirico, Christina McDonald, Viktória Mohácsi, and Tatjana Peric. Roma in the Educational Systems of Central and Eastern Europe. N.p., n.d. Web. 18 Feb. 2013.

<http://www.osi.hu/iep/minorities/resbook1/CahnMcDonald.htm&gt;.

[3] Ibid.

[4] Tanaka, Jennifer. Parallel worlds: Romani and non-Romani schools in Bulgaria. N.p., 3 Oct. 2000. Web. 18 Feb. 2013. <http://www.errc.org/article/parallel-worlds-romani-and-non-romani-schools-in-bulgaria/1045&gt;.

[5] Brüggemann, C. (2012). Roma Education in Comparative Perspective. Findings from the UNDP/World Bank/EC Regional Roma Survey. Roma Inclusion Working Papers. Bratislava: UNDP.

[6] European Commission. EU Framework for National Roma Integration Strategies up to 2020 . N.p., 5 Apr. 2011. Web. 18 Feb. 2013. <http://ec.europa.eu/justice/policies/discrimination/docs/com_2011_173_en.pdf >.

(Magyarul lásd: Európa Bizottság. A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0173:FIN:HU:PDF – a szerk.)

[7] European Commission. National strategies.N.p., n.d. Web. 18 Feb. 2013. <http://ec.europa.eu/justice/discrimination/roma/national-strategies/index_en.htm&gt;.

(Magyarul: Európai Bizottság. Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0226:FIN:HU:PDF – a szerk.)

[8] ERRC European Court of Human Rights Says State Parties Must Take Positive Measures Against Wrongful Placement of Romani Children in Special Schools. N.p. Web.http://www.errc.org/article/european-court-of-human-rights-says-state-parties-must-take-positive-measures-against-wrongful-placement-of-romani-children-in-special-schools/4089

[9] ERRC ERRC Welcomes European Court Judgment on Segregated Education of Roma in Greece. N.p., n.d. Web. 18 Feb. 2013. <http://www.errc.org/article/errc-welcomes-european-court-judgment-on-segregated-education-of-roma-in-greece/2956&gt;.

[10] ERRC Europe’s Highest Court Rules Roma School Segregation by Language Illegal. N.p., n.d. Web. 18 Feb. 2013. <http://www.errc.org/cikk.php?cikk=3569&gt;.

[11] ERRC D.H. and Others v the Czech Republic. N.p., n.d. Web. 18 Feb. 2013. <http://www.errc.org/cikk.php?cikk=3559&gt;.

Advertisements