SZÉGYENLETES RASSZIZMUS A STADIONBAN: A CSEND HANGJA

Március 22-én Budapesten játszották a 2014-es brazíliai futball világbajnokság magyar-román selejtezőjét. Évek óta először viszonylag jó eséllyel versenyez mindkét válogatott a részvételért. A több mint 50.000 férőhelyes Puskás Ferenc Stadionnak tömve kellett volna lennie színes és zajos szurkolókkal. Ehelyett a stadionban csönd volt. Bántó és Magyarország számára zavarba ejtő csönd.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) az év elején bejelentette, hogy Magyarország a következő, hazai pályán játszott nemzetközi mérkőzését csak zárt kapuk mögött rendezheti meg. A szankció oka: tavaly augusztusban magyar szurkolók antiszemita jelszavakat skandáltak az Izrael-Magyarország meccs előtt és közben.

A pénteki találkozó végeredménye 2:2 lett, ami a magyar válogatott számára még gondot okozhat. Maga a meccs viszont határozottan furcsa hangulatú volt. A gólok után a magyar játékosok egy nem létező tömeg elé futottak ki ünnepelni; a gólörömöt csakhamar zavarodottság váltotta fel. Mindeközben a stadion kapuin kívül a rohamrendőrségnek könnygázzal kellett feloszlatnia a Jobbik-zászlókat lengető, símaszkos demonstrálókból álló tömeget, akiknek szégyenletes akciója ismét beárnyékolta a sporteseményt.

Hungary_-_empty

Egy magyar-román találkozó mindenképp felfűtött hangulatú lett volna a két ország történelmi rivalizálása és a Romániában élő jelentős számú magyar kisebbség miatt. A meccs izgalmas küzdelemnek ígérkezett, hiszen két feltörekvő nemzeti válogatott összecsapására készülhettünk. A mérkőzésen azonban nem voltak sem emlékezetes technikai bravúrok, sem különösebb rivalizálás; a találkozó hangulatát leginkább az üresség és a rossz előérzet jellemezte. Mindez reflektorfénybe állítja az ország súlyos, ám ritkán néven nevezett betegségét: a rasszizmust.

A Magyar Labdarúgó Szövetség – amely az eltiltás miatt most 100.000 euró bevételtől esik el – nem az aljas jelszavak betiltásával, hanem a döntés megfellebbezésével reagált. Az MLSZ “keménynek” és “aránytalannak” nevezte a szankciót, jóllehet ugyanabban a közleményben ígéretet tett arra, hogy „a magyar futball területéről száműzi a szélsőséges hangokat”. Ez kétségtelenül kétértelmű üzenet. Az MLSZ egyrészt meg akarja tisztítani a nemzeti sportot a rasszizmustól, másrészt viszont gyengén és elnézően lép fel, valahányszor a saját szurkolói követnek el rasszista cselekményeket a saját stadionjaikban. A FIFA döntése kiváló alkalom lett volna arra, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség egyértelműen fellépjen a rasszizmus ellen. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság – nem meglepő módon – elutasította az MLSZ fellebbezését.

Az augusztusi incidens zsidók ellen irányult, de a magyar labdarúgásban épp ilyen gyakori a rasszizmus és a gyűlölet megnyilvánulása roma és fekete bőrű játékosokkal szemben.

Az első labdarúgó mérkőzést Magyarországon 2011 októberében láttam, az FTC-nek – Budapest legnépszerűbb klubjának – otthont adó Albert Flórián Stadionban. Maga a Videoton elleni meccs felejthető volt, amit azonban a lelátón láttam és hallottam, felejthetetlen maradt.

Hungary_-_Fradi_Hools

„Cigány” – ordította néhány Fradi-szurkoló a jobbomon, mikor egy Videoton-csatár a „mi” kapunk felé futott. Hamarosan rájöttem, hogy ez a tömeg kedvenc rigmusa. Szinte minden szabálytalanságnál ezt üvöltötték. A játékvezető vitatható döntést hozott: „Cigány!” Egy ferencvárosi játékos hibázott: „Cigány!” A Videoton-szurkolók megérkeztek a stadionba: „Cigányok!”

Az efféle ordítozás persze törvénytelen, de aznap a rendőrök semmit sem tettek ellene. Ha ragaszkodtak volna a törvény betű szerinti betartatásához, ezreket tartóztathattak volna le.

Ami a város más részeit illeti, tapasztalataim szerint Újpesten kevésbé használatosak ilyen típusú rigmusok, de itt is előfordulnak. Ugyanakkor a színes bőrű játékosokat sokszor itt is kirekesztő fütyüléssel és majomhangot utánzó huhogással illetik.

Az önkéntes rendfenntartás a lelátókon ritka jelenség, és valóban bátor ember, aki figyelmezteti szurkolótársait arra, hogy a rasszista szövegek skandálása elfogadhatatlan. A bátorság pedig ritka erény a mai Magyarország futball stadionjaiban.

Hungary_-_protesters

Egy jól ismert magyar labdarúgó egyesület edzője – aki neve elhallgatását kérte – azt mondta nekem, hogy “szakmai öngyilkosság lenne” roma játékost szerződtetni Magyarországon.

Rengeteg példát sorolhatnánk. A 2008-2009-es évadban egy trinidadi kapus, Jan-Michael Williams szerződött le a Ferencvároshoz. Az európai futball egykori hírességének felvétele izgalmas újdonság is lehetett volna, ehelyett hamarosan keserű következményei lettek a döntésnek: Williams gyakran rasszista zaklatásnak volt kitéve még a “saját szurkolói” részéről is. Visszaemlékezve élete legszörnyűbb élményeként írja le a történteket: “A szurkolók – a mieink és az ellenfeleké is – kezdetektől fogva rasszista módon ócsároltak minket. Majomhangokat imitáltak, azt skandálták, hogy ‘Menj vissza Afrikába!’, ezen kívül a rasszista plakátok és jelképek is mindennaposak voltak”.

Az egykor részben magyar zsidók által alapított MTK játékosai és szurkolói is folyamatosan szörnyű gyalázkodásnak vannak kitéve, amelyek közül talán a legelrettentőbb eset a 2000-es évek elején történt, amikor a ferencvárosi szurkolók a náci koncentrációs táborok gázkamráit imitálva „sziszegtek” egy mérkőzés alatt.

A labdarúgás európai hatóságainak, illetve világszervezetének szankciói alkalmanként gátat szabnak a magyar futballban tapasztalható rasszizmusnak, de a hazai egyesületek fellépésének erőtlensége kifejezetten aggasztó.

A futball-huligánok több klub esetében kapcsolatban állnak a szélsőjobboldali Jobbikkal, amely nem késlekedik hasznot húzni a büntetésekből. A pénteki meccs előtt, közben és után a stadion kapuin kívül zajló demonstráción a Jobbik aktívan toborozta a  stadionból kitiltott, felbosszantott magyar szurkolókat.

Supporters of the Hungarian far right Jobbik party march during a demonstration at the Avas apartment projects in Miskolc

Lássuk, hogyan reagálnak a magyar futballszurkolók. Igazságtalan büntetésként élik-e meg a betiltást, és az áldozatszerepet hangsúlyozó szélsőséges szólamokat visszhangozzák, vagy kiállnak a rasszista szurkolók ellen, akik viselkedésükkel évtizedekre alááshatják a magyar labdarúgás új nemzedékének sikereit? Idővel elválik, de ha a világbajnoksággal kapcsolatos remények lerombolásának kockázata nem elegendő ok, hogy aktívabban álljanak ki a rasszizmus ellen, akkor nem tudom, mi kell még.

Hatvan éve annak, hogy a legeredményesebb magyar futballválogatott, az Aranycsapat – pályafutásának csúcsán – Puskás Ferenccel az élén legyőzte Angliát a Wembley stadionban. Micsoda abszurditás, hogy a róla elnevezett stadionnak – a szélsőséges demonstrálókat leszámítva – kihasználatlanul kellett állnia, mert a magyar futballvilág nem veszi fel a harcot a rasszizmus ellen!

Alastair Watt