TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS A POZITÍV DISZKRIMINÁCIÓRÓL SZLOVÁKIÁBAN – JÓ HÍR EZ A ROMÁKNAK?

Szlovákiában több nemzeti napilap örömteli hírként üdvözölte azt a nemrég elfogadott törvénymódosítást, amely kibővíti az ország pozitív diszkriminációról szóló törvénykezését. Vajon mennyire „jó hír” ez valójában?

Az Igazságügyi Minisztérium szóvivőjének elmondása szerint, a pozitív diszkriminációs törvény haszna, hogy rövidtávon „ideiglenesen kiegyensúlyozza” a kisebbségek munkaerő-piaci esélyeit.

A pozitív diszkrimináció törvényes szabályozása viszonylag új keletű jelenség Szlovákiában. Az első erre vonatkozó jogszabályttíz éve, röviddel az ország európai uniós felvétele előttfogadta el azországgyűlés.

Bár a kisebbségek szempontjából ígéretesnek tűnt, a jogszabály hamarosan kritikák kereszttüzébe került, legerőteljesebben az akkor hatalmon lévő Kereszténydemokrata Mozgalom bírálta.

2005-ben a szlovák alkotmánybíróság elvetette ajogszabály ötödik cikkelyét, mely a pozitív diszkriminációról rendelkezett, és csak most tért vissza a szlovák törvényhozás a pozitív diszkrimináció bizonyos formáihoz.Az viszont még mindig nem világos, hogy ez a jogi keret mennyire lesz működőképes. Laco Oravec, egy helyi civilszervezet programigazgatója szerint az új törvény „egy nyitott ajtó a bejárathoz vezető lépcső nélkül”.

A romák helyzete Szlovákiában (foto: Romedia)

A romák helyzete Szlovákiában (foto: Romedia)

A jogalkotó a közelebbről meg nem határozott „kisebbségek” kifejezést alkalmazza, ám a jogszabály vélhető célcsoportja a roma népesség. A szlovákiai kisebbségek közül egyedül a szlovák-magyar határ mentén élő magyarok számaránya múlja fölül a romákét.

A mai Szlovákia területén a 14. század eleje óta élnek romák. Csakúgy, mint Közép-Európa többi részén, itt is évszázadok óta dacolniuk kell az elnyomással. A 18. században II. József, Habsburg uralkodó elrendelte a roma szokások és népviselet betiltását, ami végül nem járt sikerrel. Nemrégiben Ostrovany községben egy fallal választották el a roma közösséget a falu többi részétől. Mundi Romani – Szlovákia

A Második világháborút és a Roma Holokausztot (Pharrajimos) követően a szlovák romák nagy részét cseh régiókba telepítették át. A romák pontos számának meghatározása a mai napig gondot okoz, mert népszámlálások alkalmávalsokan közülük nem szívesen adják meg etnikai hovatartozásukat.

A Világbank 2012 júliusában320,000 főre becsülte a Szlovákiában élő romák számáta Policy Advice on the Integration of Roma in the Slovak Republic (Politikai javaslatok a Szlovák Köztársaságban élő romák integrációjára) címmel kiadott dokumentumban. Ez nagyjából az ország lakosságának 6 százalékát jelenti.

Ugyanez a kiadvány fölfedi, hogy Szlovákia egész területén riasztóan alacsony a foglalkoztatottak száma, de ezen belül is különösen aggasztóak a romák foglalkoztatottságáról szóló statisztikai adatok. Szlovákiában a roma férfiak 20%-a áll foglalkoztatásban, míg ugyanez a mutató a nők esetében csupán 8%. Természetesen ezek a körülmények messzemenően befolyásolják a romák életminőségét.

A Világbank megítélése szerint ezek az állapotok Fekete Afrika és Dél-Ázsia országaival vannak egy szinten. Más szóval a szlovákiai romák legnagyobb része mélyszegénységben él, alapvető szükségleteiben – mint a megfelelő lakóhely, táplálkozás, egészségügyi ellátás és oktatás – nélkülözni kényszerül.

A beszámoló végkövetkeztetése szerint a romák integrációja Szlovákia gazdasági érdeke lenne.

A szlovákiai romák azonban egyelőrenem sok segítségre számíthatnak a parlamenttől. Még csupán egy éve, hogy az első roma parlamenti képviselőt, Peter Pollakot megválasztották.

Peter Pollak

Peter Pollak

Választási beszédében Pollak kritizálta a romáknak szánt állami pénzalapok elosztásának módját. „Romaként kifejezetten zavar, amikor óriási, ’a romáktámogatására’ költött állami pénzekről hallok. És természetes, hogy az emberek többségét irritálja, amikor azt hallja, milyen sok pénz megy el a romákra, de ennek eredményeiből semmit sem lát”.

Pollak egy bicikliút kiépítését hozza példának. Kétségtelen hogy a romák használhatják ezt az utat, ennek ellenére az út építési költségeit nem volna szabad a roma közösségre fordított összegként feltüntetni, mivel ez eltorzítja és félreérthetővé teszi a kisebbségek pénzügyi támogatásáról közreadott adatokat.

Az utóbbi időben széleskörű kritikát váltott ki az a mód, ahogyan Szlovákia saját, jelentős számú roma népességével bánik. A bírálók megkülönböztetett figyelmet szentelnek az iskolai szegregációra és az erőszakos sterilizációra.

A szlovák közoktatásban gyakran előfordul, hogy speciális osztályokban, a többi tanulótól elkülönítve oktatják a roma diákokat, akiket sok esetben mentálisan sérültként kezelnek.

Jezerca Tigani (photo:http://www.rp.pl/)

Jezerca Tigani (photo:http://www.rp.pl/)

2012-ben Jezerca Tigani, az Amnesty International Európával és Közép-Ázsiával foglalkozó programjánakigazgatóhelyettese rámutatott: „A szlovákiai iskolákban elterjedt szegregáció óriási akadályt jelent a roma tanulók számára a minőségi oktatás elérésben.”

Hozzátette: „Azon túl, hogy közvetlenül sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a szegregált oktatás hosszú távon egy sor más joguktól is megfosztja a diákokat, úgy mint a testi és lelki egészséghez, a munkához való jog vagy a véleménynyilvánítás szabadsága.”

Tavaly novemberben az Európai Emberjogi Bíróság jogosnak találta egy kényszer-sterilizáción átesett szlovákiai roma nő kártérítési követelését. Az eset nyolc évvel korábbankezdődött. Az áldozat azzal vádolta a szlovák bíróságot, hogy a roma állampolgárokkal szembeni bizalmatlanságuk késleltette ilyen sokáig a jogorvoslatot.

Vajon hozhat-e bármilyen lényegi változást a romák helyzetében a pozitív diszkriminációról szóló törvénykezés Szlovákiában, ahol a kisebbségek marginalizációjának és a rasszista politikának ilyen régóta fennálló hagyományai vannak?

Pollak, roma országgyűlési képviselő szerint az új törvény által egyes szociális szakemberek (például szociális munkások és tanácsadók) szolgáltatásai elérhetőbbé válhatnak. Markáns véleményt fejez ki azonban, hogy ő maga nemmel voksolt a törvénymódosításról. A tény, hogy egy roma politikus nem talált elegendő értéket egy törvényjavaslatban – amely a kisebbség integrációját célozza – ahhoz, hogy megszavazza, mindennél jobban mutatja a politikai lépés jelképességét.

A People Against Racism képviselője, Irena Bihariova szerint „a módosítás lehetőséget nyújt arra, hogy jobban és igazságosabban lehet majd célba juttatni a támogatásokat. Abban a tekintetben viszont szkeptikus – tette hozzá – , hogyan fognak a romák ezentúl ’egyenlő’ esélyeket kapni Szlovákiában a munkavállalás terén.

Bihariova arra figyelmeztet: „Nonszensz azt állítani, hogy aki egy hónapja veszítette el az állását, városi lakásban él és van némi megtakarítása ugyanolyan versenypozícióból indul egy állás megszerzésében, mint az a roma, aki egy ivóvíz nélküli telepen él, és tíz éve nincs munkája”.

A szlovák kormány 2012-ben fogadta el a Nemzeti Roma Integrációs Stratégiát, amelynek fókuszában négy fő terület áll: az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás.

A foglalkoztatásra vonatkozóan „az általános cél az, hogy csökkenteni kell a romák és a többségi társadalom között a foglalkoztatottság és munkanélküliség mértékében mutatkozó aránytalanságokat”. Kérdés azonban, hogyan lehet ezt az „általános célt” korlátozott számú és kevéssé meghatározott politikai eszközzel, valamint a sikeresség mérésének tisztázatlansága mellett elérni.

Bár reménykeltő, hogy a szlovák kormány nyíltan beszél a kisebbségi inklúzióról, de sajnos rengeteg ok van a kételkedésre is.

A szlovák romák fallal elkerített közösségei, iskolai szegregációja, fizikai fenyegetettsége a dél-afrikai színes bőrűek helyzetét idézi az apartheid időszakában.

slovakia-ostrovany_wall

Az Ostrovany-i fal Szlovákiában

Az apartheid bukása után Dél-Afrikában is pozitív diszkrimináción alapuló gazdasági törvénykezést vezettek be, ami Black Economic Empowerment (BEE – a feketék gazdasági befolyáshoz juttatása) néven vált ismertté. A dél-afrikai elemzők azonban a sokak által kiegyensúlyozatlannak és hatástalannak vélt politika közeli kudarcát jósolják.

Az egyik jelentős bíráló, Desmond Tutu érsek kijelentette, hogy a BEE „dehumanizálta a szegénységet”, és valójában csak a fekete közösségek elitjének kedvezett.

Szlovákia, a figyelmeztetés elhangzott.

Alastair Watt