Roma nők kényszer-sterilizációja: egy máig fennálló emberi jogi probléma

“Úgy döntöttem, hogy elmondom a saját történetemet, hogy ilyen ne eshessen meg más nőkkel, a gyerekeinkkel, unokáinkkal. Hogy soha ne találják magukat abban a helyzetben, amelyben én vagyok most.”

A Romédia interjúja Elena Gorolovával, aki kényszer-sterilizáció áldozatává vált.

romawforced

Elena Gorolova, fotó: Romédia

1971 és 1991 között Csehszlovákiában, a mai Csehország és Szlovákia területén elterjedt gyakorlatnak számított a „roma népesség számának csökkentése” műtéti sterilizáció útján, amelyet az érintett nők tudta és beleegyezése nélkül követtek el. A sterilizációt legtöbbször császármetszés vagy abortusz közben hajtották végre, anélkül, hogy a nőket informálták volna erről. Az áldozatok némelyike elmondta, hogy dokumentumokat írattak alá vele, amelyeknek a tartalmát nem értette. A papírok aláírásával akaratukon kívül felhatalmazták a kórházat, hogy sterilizálja őket. Cserébe néhány esetben anyagi kompenzációt kaptak, vagy tárgyi adományokat, például bútorokat a családsegítő szolgálatoktól – bár azt egyértelműen egy esetben sem közölték velük, hogy miért is járnak ezek a juttatások. A döntéshozók szavaival élve a sterilizáció oka a romák körében tapasztalható „magas, egészségtelen mértékű” népességszaporulat.

image

Több ezer roma nőt sterilizáltak ilyen módon. A cseh ombudsman becslése szerint a volt Csehszlovákiából több mint 90,000 nő vált nemzésképtelenné ilyen beavatkozások eredményeként. Ha ezek az adatok nem hangzanának elég kétségbeejtően, sajnos arra is van bizonyíték, hogy a kényszer-sterilizációt korántsem csak a szocializmus idején alkalmazták: vannak nők, akik a közelmúltban jelentettek be hasonló eseteket. A mai Szlovákiában, az 1980-as években évente körülbelül 1000 roma nőt és fiatal lányt sterilizáltak évente. Sajnálatos módon tehát, a kényszer-sterilizáció gyakorlata Európa ezen részén még mindig létezik, és más régiókban is felmerülnek hasonló esetek.

Az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) két olyan esetre mutatott rá Magyarországon, amikor roma nőket tettek nemzésképtelenné a tudtuk nélkül. Az egyik eset 2001-ből származik, amikor egy fiatal nő, A.S, megvádolt egy kórházat zzel. Az ügy következményeképpen több szervezet kezdett el nyomást gyakorolni a kormányra 2009-ben, és végül a magyar állam kártérítést ajánlott fel A.S-nek. A bíróság elismerte, hogy a kórház A.S. tudta nélkül hajtotta végre rajta a beavatkozást, ugyanakkor azt is leszögezte, hogy az operáció nem sértette A.S utódnemzési termékenységét, mert állítólag „visszafordítható” volt.[1]

A kényszer-sterilizáció áldozatai között vannak olyanok, akik hallatni akarták a hangjukat, és mozgalmat szerveztek, hogy felszólalhassanak a bűntények ellen Csehországban is. A cseh roma aktivista, Elena Gorolova volt az elsők egyike, aki megalapította a Kényszer-sterilizáció Áldozataivá Vált Nők Csoportját ( Group of Roma Women Harmed by Sterilization). Ő maga is áldozat, akit 1990-ben operáltak meg, második fiának születésével egy időben. Gorolova, mint oly sok más roma nő, nem kezdeményezhetett polgári peres eljárást, mert ennek határideje már korábban lejárt.  Ennek ellenére a többi nővel együtt megpróbált érvényt szervezni a jogainak, és a nemzetközi szintre vitte ügyét. Csoportjával tüntetéseket szerveztek, így például Ostravában is, az előtt a kórház előtt, amely nagyszámú roma nő sterilizációjáért volt felelős. Elena egyike azon nyolcvanhét nőnek, akik panaszukat benyújtották a cseh ombudsmannak is. 2005 decemberében, az ügyről szóló utolsó nyilatkozatában az ombudsman kijelentette, hogy a roma nőkön végrehajtott kényszer-sterilizációs műtétek elítélendőek és illegálisak voltak.[2]

Protest photo 1

Tüntetés egy kórház előtt, Ostrava

A történelem során máskor, máshol is előfordult már, hogy kényszer-sterilizációt alkalmaztak kisebbségi csoportok ellen. Az első dokumentált eseteket a 20. század eleji Egyesült Államokban rögzítették. Afroamerikai nőket operáltak meg akaratukon kívül, sokakat tudtukon kívül, amikor más okból kórházban tartózkodtak, egyeseket pedig akkor, amikor börtönbüntetésüket töltötték. Több mint 65,000 nőt sterilizáltak 33 államban kötelező sterilizációs programok keretében. Az Egyesült Államok-béli gyakorlatot több más ország is követte, köztük Kanada, Oroszország és Németország is, akik jóváhagyták a kötelező sterilizációt, mint kormányprogramot.

sterilization_protest

Afroamerikai nők tüntetnek a kényszer-sterilizáció ellen

Csehország és Szlovákia esetében több per dőlt el az áldozatok javára. Ugyanakkor a legtöbb pereskedő eltitkolta személyazonosságát, vagy a per eredménye nem volt nyilvános, más okok miatt. Elena Ferencikova volt az első, aki beperelte a Cseh Egészségügyi Szolgálatot 2005-ben azokért a károkért, amelyeket akkor szenvedett, amikor megfosztották nemzési képességétől, alig 19 évesen.

Azon egyéni ügyek közül, amelyek az áldozat győzelmével végződtek, ott van Iveta Červeňáková-é, aki Csehország ellen pereskedik, amiért tizennégy évvel korábban sterilizálták. Ügye az ostravai megyei bíróság előtt volt, és a tét egymillió cseh korona volt, mivel Iveta sem kérvényezte soha, hogy sterilizálják. Miután a kórház elvesztette az ügyet, fellebbezett az olomouc-i legfelső bírósághoz, mivel úgy gondolta, hogy Ivetának már nincs joga pereskedni: lejárt  panasztevésre kijelölt időtartam. Ezt a legfelsőbb bíróság viszont nem fogadta el, és Červeňákovát jogosultnak ítélték a kompenzációra. Az ügy bíróságon kívüli megegyezéssel ért véget az áldozat és a kórház között. Ennek részletei azonban nem nyilvánosak, és a két félre tartoznak.[3]

A fenti eset tipikusnak mondható, mert a bíróságon kívüli megállapodások tartalma általában rejtve marad a nyilvánosság elől. Valamint az is sok esetben előfordult, hogy az érintett nők nem emelhettek vádat, és nem folyamodhattak pénzügyi kárpótlásért, mert az erre meghatározott időkeret lejárt, mielőtt tudomást szereztek volna a kórházi beavatkozás következményének. Ugyanakkor olyan, a nemzetközi szintet elért esetek is vannak, amelyek kifejlete nyilvános: ilyen egy 2012-es is, amikor az állam bűnösnek találtatott az Európai Emberi Jogi Bíróság szerint, és az érintett nő 10,000 Eurós kárpótlást kapott.[4]

Iveta Cervenakova

Iveta Červeňáková

A kényszer-sterilizáció kérdéskörében a legfontosabb hangsúlyozandó tényező továbbra is az, hogy egy súlyos emberi jogi problémáról van szó: ezt tükrözik a civil szervezetek álláspontjai , az Európai Roma Jogok Központjának jelentése és a cseh emberi jogok biztosa, Monika Šimůnková véleménye is. Ők mind hangsúlyozták, hogy kulcsfontosságú egy kompenzációs mechanizmus kidolgozása, amellyel minden áldozat egységes kárpótlásban részesülhetne. Erre azért is van szükség, mert nem minden áldozat rendelkezik megfelelő iskolázottsággal, vagy anyagi forrásokkal ahhoz, hogy az igazságszolgáltatáshoz forduljon egyénileg. A cseh miniszterek többsége egyetértett abban, hogy egy efféle mechanizmus kidolgozása 2013-ra befejeződhetne, a jelenleg fennálló jogi keretek között. Ugyanakkor a gyanú felmerül, hogy így sok érintett nő mégis kimaradna a kárpótlási rendszerből.[5]

Személyes perspektívából nézve a kérdést, látható a sok szempont, amelyek alapján a kormányoknak előnyére válhat egy egységes kompenzációs mechanizmus kidolgozása. Például, a tendenciák azt mutatják, hogy a helyi szinten elbukott ügyek általában az áldozatok győzelmével zárulnak, ha lehetőségük van eljutni a nemzetközi szintre, és megjelennek az Európai Emberi Jogi Bíróságon. A másik indok még szorosabban pénzügyi jellegű: az EEJB általában magasabb kompenzációs összeget állapít meg, mint amekkorát egy kidolgozandó nemzeti kompenzációs mechanizmus lehetővé tenne. A harmadik ok az lehet, hogy a hatóságok igyekszik elkerülni, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak ezek az ügyek. Összegezve tehát egy kompenzációs rendszer elkerülhetővé teszi, hogy a “kínos” ügyek a nemzetközi közvélemény elé kerüljenek. Ugyanakkor fontos, hogy ez ne tüntesse el a kényszer-sterilizációs ügyeket a nyilvánosság elől, ne eredményezze azt, hogy senki nem tudja meg, hány nő érintett ebben és milyen módszerekkel tették őket nemzésképtelenné.

Természetesen úgy is érvelhetnénk, hogy hosszú évek hallgatása és igazságtalanságai után, amelyek nők százait érintették, néhányuk jogainak érvényesítése elegyengetheti az utat a többiek számára. Ugyanakkor a kérdés felmerül: elég ez? Elég a kompenzáció? Azt hiszem, bármekkora kárpótlást is kapnak ezek a nők, a legfontosabb változás mégiscsak az lenne, ha a kormányok rá lennének szorítva arra, hogy súlyosan büntessék a kényszer-sterilizációt csak ez vezethetne a gyakorlat megszűnéséhez.

photo essay

Emberi jogokat intézmények és személyek egyaránt megsérthetnek. Az emberi jogok védelme azonban elsősorban intézmények feladata. Az Európai Emberi Jogok Bírósága nem foglalkozik egyéni bűnelkövetőkkel, ehelyett arra koncentrál, hogy miért nem képesek a kormányok eleget tenni kötelezettségüknek, és megvédeni az áldozatokat. De hol vannak orvosok, politikusok, mindazok, akik személyesen felelnek a kényszer-sterilizáció végrehajtásáért? Ők mikor fognak felelősséget vállalni tettükért? Az emberi jogok megsértése esetén a szocialista rendszer hagyatékát vádolni nem elégséges. A gyakorlat ma is folytatódik, és a kényszerűen sterilizált nők előtt még mindig rögös és hosszú út áll jogaiknak érvényesítéséig.

Írta: Galya Stoyanova, a Romédia Alapítvány gyakornoka


[1] Albert, Gwendolyn. “Forced Sterilization and Romani Women’s Resistance in Central Europe.” Forced Sterilization and Romani Women’s Resistance in Central Europe. N.p., 2011. <http://popdev.hampshire.edu/sites/popdev/files/uploads/u1149/DT_71_Albert.pdf&gt;.

[2] Albert, Gwendolyn. “Forced Sterilization and Romani Women’s Resistance in Central Europe.” Forced Sterilization and Romani Women’s Resistance in Central Europe. N.p., 2011. <http://popdev.hampshire.edu/sites/popdev/files/uploads/u1149/DT_71_Albert.pdf&gt;.

[4] ROMEA. Czech Gov. compensates another woman over illegal sterilization. N.p., 11 Dec. 2012. Web. 1 Feb. 2013. <http://www.romea.cz/en/news/czech/czech-govt-compensates-another-woman-over-illegal-sterilization#&gt;.

[5] Open Society Foundations. Against her will – Forced and coerced sterilization of women worldwide.

<http://www.opensocietyfoundations.org/sites/default/files/against-her-will-20111003.pdf&gt;