Roma gábor nők Romániában

“A roma nők legalább annyira színesek és szépek, mint amennyire korlátozott a társadalmi életük”

Körülbelül 3 millió roma él Romániában az Országos Roma Ügynökség 2011-es adatai szerint. Bár nem lehet biztonsággal tudni, hogyan is érkeztek a romák Romániába, létezik egy történelmi lelet 1385-ből Románia kormányzójától, I.Dantól, aki a Tismana-kolostor földjeinek egy részét 40 romának ajánlotta fel (ők a dokumentumban “atigani” néven szerepelnek). A roma közösségek 25 kiterjedt családra bomlanak: ezek különálló csoportok, saját kulturális és hagyományháttérrel. Köztük vannak a  romungrók, kalderások, csuráriak, ezüstművesek (argintari) és a gáborok. E csoportok tagjai egymástól jól megkülönböztethetőek öltözködésük és életmódjuk alapján. Az alábbiakban a gábor romák életmódjáról és hagyományairól lesz szó.

Gábor család fiatal párral

Gábor család fiatal párral

A gáborok közösségét többszáz roma család alkotja, akik mind egy őshöz vezetik vissza eredetüket. Bár számos országhatáron átívelő szálak kötik össze a közösséget, és tagjai egészen San Franciscóig számos helyen élnek a világban, a gáborok mégis Erdélyt, Marosvásárhely környékét (Tîrgu Mureş) tekintik otthonuknak. A legtöbb gábor cigány a mai napig Erdélyben él, ahol sokszor illetik őket a “kalapos gábor” elnevezéssel. Különösen hagyományos öltözködésükkel is kiemelkednek a többi roma körül: a nők hosszú, színes rakott szoknyát és színes felsőruhát viselnek. Hajviseletükre jellemző az oldalt hordott hosszú fonott copf, benne színes szalaggal (amely soha nem fekete: a fekete színnek negatív jelentése van a gáborok kultúrájában). A férfiak bőr ruházatot és kalapot hordanak, valamint bajuszt viselnek.

gpb_feketeto 169

Apa fiával és lányával

Foglalkozásukat tekintve a gáborok vándorkereskedők, számos országban végeznek kereskedelmi tevékenységet, így nem ritkán élnek rövidebb-hosszabb ideig külföldön is. A kereskedelmi tevékenység sokuknál a hagyományos mesterségeket váltotta fel, mivel ezekre már kevesebb szükség van. Gyakorta láthatóak vásárokon, piacokon is. Sokan saját vállalkozást indítottak, például Oroszországban, Ukrajnában, Magyarországon, Ausztriában vagy Kelet- és Közép-Európa más országaiban. Általában három nyelvet beszélnek: a magyart, a románt és a romanest.

Bár törekednek új megélhetési források kialakítására és kereskedelmi aktivitásuk kibővítésére is, sokan a gáborok közül rendkívül büszkék a kétkezi mesterségekben szerzett hagyományos szakértelmükre is:

“Nagyon büszke vagyok a bádogos tudásomra, de ugyanakkor a kereskedői tudásomra is, mert ez az új élet, egész családom ebből él, viszont itt van a kézműves múltunk is, amely még Bethlen Gábor idejéből maradt fenn.” – tanúskodik egy gábor férfi.

Badogos Gabor-cigany

Bádogos gábor cigány

A roma gáborok csoportját két nagy család alkotja: a Giuresti és a Banesti gáborok. Sokan azt gondolják, hogy a Giuresti gáborok a hagyományosabb közösség, akiknek ennél fogva “rangja” is magasabb, hiszen évszázadokon át sikerült megőrizniük hagyományaikat.  A közösség belső szabályai szerint a Giuresti gáborok együtt kell, hogy éljenek egy felsőbb hatalmú személlyel. Ő a Bulibasa, akit a közösség tagjai választanak maguk közül.  A Bulibasa egy idősebb, nagytudású és tapasztalt személy kell, hogy legyen, kiterjedt tudással a közösség hagyományairól és szabályrendszeréről. Ő és egy szintén választott férficsoport bírósági szerveként működnek, és feladatuk, hogy a belső konfliktusokat a rendőrség vagy egyéb külső rendfenntartó erő beavatkozása nélkül, békésen oldják meg. Egy gábor nő mesélte az alábbi példát a Bulibasa és tanácsa működésére:

“Konfliktus alakult ki két fiatal gábor férfi felesége között. A férfiak távol voltak, és a két nő nézeteltérése egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadt: gyerekeik már nem játszhattak együtt, és az idő múlásával a két család teljesen eltávolodott egymástól. A két nő egyikét annyira megviselte a konfliktus, hogy úgy döntött, elhagyja a családi házat gyerekeivel együtt, és visszaköltözik a szüleihez. Mivel ez a megoldás a férje távolléte alatt született, aki épp kereskedelmi körúton volt, a gáborok tanácsa meg kellett, hogy várja a férfi hazatértét, hogy megkezdődhessen a konfliktus rendezése. Végül, mikor a két család férfitagjai hazatértek, a tanács összehívott mindenkit, a Bulibasával és más városokból származó öregekkel együtt. Megoldották a problémákat néhány gyűlés alatt. A büntetés mindig azt célozza, aki az ellenségeskedést elkezdte, és a legtöbbször abból áll, hogy eltiltják a bűnöst a közös eseményekről, és így a közösség egy kevésbé megbecsült tagjává teszik. Egy ilyen megbélyegzés sokáig tart és az egész családot megszégyeníti. Ebben az esetben az egyik nőt érte a büntetés, mivel ő volt, aki elkezdte az ellenségeskedést.”

Hagyományos életmódjuk ellenére az új vallási irányzatok nagy befolyással voltak a gáborok kultúrájára az elmúlt években. A neoprotestáns egyházak misszionáriusi tevékenysége, a Pünkösdi Egyház, a Jehova Tanúi és különösen a Hetednapi Adventista Egyház befolyása nagy változásokat idézett elő a gáborok életmódjában. Az új vallások befolyása kihatott a nők helyzetére is, akiknek életmódja szintén átesett kisebb változásokon. Ugyanakkor a szigorúan meghatározott nemi szereprendszerek továbbra is jelen vannak a közösségben. A továbbiakban a hagyományos gábor közösségen betöltött női szerepekről lesz szó.

A család alapvető értékkel bír minden roma életében. Míg más kultúrákban a házasság “két ember Isten előtti egységét” jelenti, addig a gáboroknál két fiatal házassága a közösségi szabályokon is múlik, és gyakran nem jár semmiféle hivatalos elismeréssel, hanem a házasulandók családjai által hozott közös döntés eredménye. Szemben sok roma közösség hagyományaival, ahol a menyasszonyt “veszik meg” egy adott pénzösszeggel, a gábor hagyományok szerint a férfiért jár fizetség, hozomány. Így a hagyományok nagy értékkel ruházzák fel a család férfitagjait.

DSC07281

Esküvői előkészületek: a lány hajából kiveszik a szalagot, hogy felölthesse a kendőt, ami az asszonyság szimbóluma

A roma gábor nőknek is megvan a maguk jól definiált értéke a családstruktúrában. Szerepük a család fenntartása és a gyerekek gondozása. Így a gábor férfiak feleségeiket a közösség korlátain belül tartják, és nem engedélyezik, hogy a nők érintkezzenek más férfiakkal- akár romákkal, akár gádzsókkal. Emellett nem megengedett az sem, hogy egy gábor nő olyan romához menjen feleséül, aki nem a gáborok közül származik. Ha ez mégis megtörténik, a nőt mindenképpen ki kell zárniuk a család és a közösség életéből. A gábor családok között kötött házasságok társadalmi és gazdasági hovatartozás mentén alakulnak, de a földrajzi közelség is nagy szerepet játszik. A gábor nők igen fiatalon mennek férjhez, elrendezett körülmények között, egy előre kiszemelt gábor férfihoz. A nők jó viszonyt kell, hogy kialakítsanak anyósukkal is, gondoskodniuk kell a gyerekekről és fenn kell tartaniuk a háztartást. Így nyilatkozott egy gábor nő a gyermeknevelésről:

 “Felelősséggel tartozom a gyerekeimért, az élet minden kis területén nekem kell gondjukat viselnem. Ugyanakkor nem dönthetek úgy, hogy a lányom tanuljon tovább, és menjen egyetemre. Még akkor sem, ha ő maga is azt mondja, hogy ezt szeretné, hogy szeretne változtatni bizonyos dolgokon az életében, nem adhatok neki engedélyt erre, nem támogathatom, ha a férjem és a közösség nem ért egyet velem.”

Alapvető fontosságú, hogy részleteiben megismerjük és megértsük a romák e csoportjának kultúráját és hagyományait: életmódjukat, szabályrendszerüket. Meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, azokat az egyéneket, akik változást szeretnének az életükben, és szeretnék, ha lehetőségeik kiszélesednének. Az analfabetizmus és a korai házasságkötés (mindkét nem esetében) hátrányt és nehézségeket jelenthetnek a modern társadalmi környezetben.

E cikk szerzője maga is roma nő, aki mélyrehatóan ismeri a roma hagyományokat, de ugyanakkor kombinálni igyekszik ezeket egy modern életfelfogással. Ebből a sajátos nézőpontból méginkább nyilvánvaló, hogy a hagyományok alapvető szerepet töltenek be a gábor romák közösségének stabilitásában és jövőjében. Tehát a változás a közösségen belül kell, hogy elkezdődjön, a lehető legkevésbé sértve azokat a szabályokat és hagyományokat, amelyek a közösség fennmaradását szolgálják. Azok a roma nők, akik rendelkeznek aktivista tapasztalattal, és akik saját bőrükön érezhették a hagyományőrzés és a modern életmód egyidejűsége adta nehézségeket, fontos szerepet tölthetnek be egy ilyen folyamatban: érzelmileg és morálisan is támogathatják a roma gábor közösség azon tagjait, akik vállalkoznak arra, hogy elinduljanak az emancipáció nehéz útján.

Írta: Lorena Doghi, romániai roma nő