Ismerd meg a múltat, változtasd meg a jövőt

Megismerni a saját múltunkat nem csak örömteli lehetőség. Hatalmas felelősség is egyben, alkalom arra, hogy változtassunk a jövő folyásán, és ne kövessük el újra a múltbéli hibákat. Az európai romák és szintik története nem csak őket érinti, hanem a közös múlt része: romáké és nem romáké egyaránt.1939 és 1945 között a romák és szintik a holokauszt áldozataivá váltak, de tragédiájuk sokáig rejtve maradt a következő generációk elől. Ha visszatekintünk a történelmi múltba, láthatjuk, hogy a hiányzó tudás arról, hogy mi történt, a felismerés és a múltról való tanúskodás hiánya hozzájárult a romák jövőbeli problémáihoz is. A hallgatás még súlyosabbá tette, még sötétebbé festette a jövőjüket a második világháború után. Ma is diszkrimináció, szegregáció, üldözés, kirekesztés áldozatai és ez részben annak a következménye, hogy nem történt meg az őket ért öldöklések, deportálások nyilvános elítélése.

Közel 500.000 roma halt meg a Pharrajimos-ban. Kép: Bársony János, Daróczi Ágnes (szerk.) 2004. Pharrajimos. Romák Sorsa a Holocaust Idején. Budapest, L’Harmattan

Csak az utóbbi húsz év során, az Európában és nemzeti szinten is átalakuló, emberi jogi- és egyenlőségfókuszú társadalmi változások nyomán került a romák ügye napirendre, és születtek elképzelések helyzetük javításáról. Ma már tisztában vagyunk a múlt egy részével: a romák és szintik száma, akiket megöltek meg a náci rezsim alatt, 220 és 500.000 között van. Az, hogy már legalább ennyit tudunk a romák történelméről, többek között olyan személyiségek életreszóló elköteleződésének és munkájának is köszönhető, mint Romani Rose, aki mindennapi munkája során küzd a romák diszkriminációja ellen.

Romani Rose

Romani Rose roma aktivista, aki tizenhárom családtagját vesztette el a nácizmus alatt. Később lelkiismeretét követte, amikor egész életét egyetlen célra tette fel: arra, hogy nyilvános elismerést szerezzen a romák nácik általi népirtásának. Rose a második világháború után született, 1945-ben, egy német-szinti család  gyermekeként és 1970 óta van jelen a német politikai életben, és képviseli a romák és szintik jogait. Folyamatos munkája és hite az általa kitűzött célokban odáig vitte, hogy sikerült elérnie a romák és szintik nemzeti kisebbségként való elismerését  1995 májusában, az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményének részeként. Ez a romanes, mint a kisebbség hivatalos nyelvének és a romák politikai és társadalmi életben való egyenlő részvételének elismerését jelentette. 1991 óta vezeti a Roma és Szinti Dokumentációs Kulturális Központot, amely a Pharrajimosról szóló első kiállítást is bemutatta.

Romani Rose az emlékmű megnyitóján

1982-ben megalakult a Német Roma és Szinti Központi Tanács, élén Romani Roséval. A Tanács megalapítása kulcsfontosságú pillanat volt a romákat és szintiket ért népirtások elismertetésében. Hosszú évek nyomásgyakorlása után a Német Szövetségi Kormány végre úgy döntött, hogy aktívan hozzájárul egy, a nemzetiszocializmus alatt megölt romáknak és szintiknek szóló műemlék létrehozásához. Alig pár héttel ezelőtt, 2012 október 24-én, Angela Merkel német kancellár felavatta az emlékművet Berlinben, roma és szinti túlélők és a Roma Tanács tagjai, többek között Romani Rose jelenlétében. Az emlékmű felavatása a politikai elismerés fontos pillanata volt a holokauszt roma és szinti áldozatai számára. A Tanács “Civil Összefogás a nemzetiszocializmus roma és szinti áldozataiért” nevű kezdeményezésének részeként 2012 októberében a szerzők a következő szavakkal hívják fel a figyelmet a népirtás elismerésének fontosságára: “Hiszünk abban, hogy alapvető fontosságú a holokauszt roma és szinti áldozatainak elismerése, és az, hogy méltó helyüket leljék a történelemben ahhoz, hogy a ma, Európában a romák ellen irányuló folyamatos támadások és az üldözés alábbhaggyon.”

A berlini Roma-Szinti Holokauszt Emlékmű avatása, 2012. október 24.

Ahhoz, hogy a túlélők egy új, megbecsült életet kezdhessenek Auschwitz után, kulcsfontosságú, hogy elmondhassák történetüket. “Aki túlélte Auschwitz-ot, annak két élete van: volt egy élete Auschwitz előtt és van egy élete Auschwitz után. És ami a kettő között van- az Auschwitz-Birkenau. És ha egy életen át egy szót nem szól róla, vagy ha egész életében nem tesz mást, csak erről beszél, akkor sem tud tőle megszabadulni.”- mondja Fahidi Éva, túlélő, a Romédia Alapítványnak adott vallomásában.

Fahidi Éva túlélő a Romédiának adott interjút

Változtathatunk a romák jelenén és jövőjén, de ehhez meg kell emlékeznünk a múltról. Romani Rose szavai kiemelkednek, egy új irányt mutatva: “Az, ahogy egy ország a kisebbségeivel bánik, a demokrácia és a társadalmi értékek mértékét mutatja, és az EU-csatlakozás alapvető mércéje is.” Sorsdöntő a romák részvétele a változás elindításában. Mi, romák, aktívabban kell, hogy küzdjünk a változásokért és tennünk kell az ellen, hogy a következő generáció teljességgel asszimilálódjon. Ehhez életben kell tartanunk a hagyományainkat, nyelvünket és kultúránkat.

 

Írta: Galya Stoyanova, a Romédia Alapítvány roma gyakornoka