Katarina „Katitzi” Taikon és az ő halhatatlan meséi a svéd romákról

 

Katarina „Katitzi” Taikon svéd roma írónő munkái még most, évtizedek elteltével is nagyon népszerűek.

Taikon leghíresebb munkája, a „Katitzi” egy részben önéletrajzi könyvsorozat, amely egy fiatal roma lány történetét meséli el az 1940-es évek Svédországában. A sorozat – amelyből televízios sorozat is készült 1979-ben – elsősorban gyerekeknek szól, de felnőtteknek is elgondolkodtató lehet, hiszen iskolázott emberek előítéletességeit firtatja.

Katitzi, a főhős, egy kilencéves kislány aki az árvaházból tér vissza roma családjához. Története során a kislány saját ártatlanságával világít rá azokra az előítéletekre, amikkel akkoriban a Romák szembesültek Svédországban.

Ez egy részlet a televíziós sorozat első epizódjából, amelyben Katitzi apja eljön a kislányért, hogy elvigye az árvaházból.

A kultúrák közötti megértés fontosságának hangsúlyozásával a könyvsorozat általános társadalmi és politikai hiányosságokra ébreszti rá az idősebb olvasókat Svédországban és azon túl.

Napjainkra a Taikon művek hatásaszéles körben tovább terjedt a világszerte kiadott forditások nyomán.

Katarina 1932-ben egy svéd városkában, Örebro-ban született és bár hivatalos oktatásban nem részesült, már gyermekként nagyon tehetséges színésznek bizonyult, amittini színészként az 1948-as „Uppbrott” című első  filmjének főszereplői alakításával is bizonyított.

Katarina hitt a Roma esélyegyenlőségben és nem csupán az irodalom területén küzdött, hanem rendíthetetlenül ostromolta az újságokat, a parlamentet és a politikai pártokat is, hogy hallhatóvá tegye a Romák hangját. Egyetemi előadásokat is tartott Svédországban a romákról.

Ma Svédországban 40-50 ezer különböző etnikumokból származó roma él, akik közül a legnagyobb csoport az ún. utazóké, akik kb. a XIV. század óta élnek az országban.

Egy másik csoport a kálóké, akik Finnországból érkeztek, és mintegy 5.000 roma menekült érkezett főleg Bosznia-Hercegovinából az 1990-es évek jugoszláv háborús idejéből.

2006-ban a svéd kormány a különböző roma csoportokból származó szakértőkből álló, a Roma kisebbség ügyeivel foglalkozó speciális bizottságot állított fel.

Fő feladatuk az volt, hogy a romák életkörülményeinek javításával kapcsolatban – különös tekintettel a gyermekekre – javaslatokat nyújtsanak be.

Négy évvel később azonban a svéd kormányt erősen kritizálták, miután 50 európai uniós állampolgárságúromát váratlanul deportáltak az országból.

Az Európa Tanács emberjogi biztosa, a svéd Thomas Hammarberg kijelentette, hogy honfitársai bűnrészesek a Romák folyamatos diszkriminációjában.

„A politikusok úgy állítják be őket, mint a társadalomra leselkedő veszélyt, hogy politikai pontokat gyűjthessenek be egy tulajdonképpen sebezhető csoporttal szembeni kemény fellépéssel. Letartóztatások és tömeges deportálások fenyegetik a romákat.”-mondta.

Katarina nővére, Róza az UNESCO Courier c. újságának cikkében kifejtette, hogy a felnőttek gondolkodásban nehéz lett volna megszűntetni az előítéleteket. Katarina e helyett a Katitzi történetekben inkább a fiatalokhoz szól, hogy nekik segítsen jobban megérteni a kisebbségben élőket.

Róza megkapóan beszélt tapasztalatairól, amelyeket a huszadik században szerzett romként és különösen kritikus a romák oktatását illletően.

„ Svédországban született svéd állampolgár vagyok, mégis 33 éves koromig soha nem jártam iskolába. „ -mondta.

1982-ben Katarina szívrohamot kapott és kómába esett, amiből már soha nem ébredt fel.

1995-ben, hatvanhárom évesen halt meg Svédországban. Gondolatai a roma neveléssel kapcsolatban a mai napig minden korosztályra hatással vannak Európa szerte.